lovas x vendel oneshotok

'Pesti éjszaka'

Elég későre járt már az idő. A budapesti stúdió résre nyitott ablakából kiszűrődő hangok alapján valaki, esetleg valakik nagyon jól szórakoztak, hangjukon kellően érződött az alkohol bódító hatása.
Azok a valakik ugyan azon este eltörtek tíz poharat, illetve egy virágcserepet, de ez már egy másik történet.

A fekete faasztalon sörösüvegek, feles poharak sokasága díszelgett, melyeknek tartalma teljesen elfogyott -senki sem tudja, hogyan.
Ez olyan, mint amikor leülsz enni egy zacskó chipset sorozatozás közbe: volt-nincs.

A szokásos spanos ivós streamnek már tíz perce vége volt, főszereplőink viszont egy métert sem mozdultak azóta. Ábel annak köszönhetően, hogy kidőlt a parkettán, Lovas viszont olyan rosszul érezte magát, hogy egy apró mozzanat is elég volt ahhoz, hogy behányjon.

Egyedül Vendel volt talpon, ki nehezen, több-kevesebb sikerrel seperte be a szemetet egy kukászsákba, fejcsóválva figyelve legjobb barátait. Több éve ismerte már őket, mégis ez volt eddig a legdurvább berúgásuk.
Saját magát elég mértéktartónak tartotta, bár az nem mindegy, hogy kinek mennyi a 'mérték'.

„Ne vigyelek haza, Lovas?" -simította meg óvatosan az említett hátát, jobb kezében még mindig a szemetet tartogatva.

„Pfhfhhm."

Ajkán halk kuncogást engedett ki, nem foglalkozva az ijesztő ténnyel, hogy egyedül nevetgél. Nemtudom, én személy szerint félnék tőle.

„Tessék?"

„Nempf kell." -hajolt fel Lovas épp csak annyira, hogy felvegye vele a szemkontaktust.

Hosszabb haja eltakarta szemei felét, de még így is jól látszódott pupillája csillogása, jelezvén, hogy nincs teljesen magánál.

„De kell. Haver, kurva szarul nézel ki."

„Te mindiig nagyon jól nézel ki, Vendeel." -nyúlt oda arcához, gyengéden megsimítva azt- „Puha a bőröd, de meg kéne borotválkozni."

Igaza volt, Vendel tényleg nem borotválkozott már egy ideje -na nem mintha akart volna.

Szó nélkül nyúlt társa oldalához, majd mivel látta, hogy Lovas meg sem mozdul, kezét átrakta a nyaka mögött.

„Gyere te nagy gyerek, hazakísérlek."

Mivel a sötét hajúban is volt egy kicsi, nehéznek bizonyult a felállás, fel is borítottak egy mikrofont, amit két halk nevetés kísért. Nem akarták felkelteni Ábelt, jól tudták, hogy jobban teszik, ha csendben távoznak. Hát, ez nem igazán sikerült.

A lámpa lekapcsolása még épphogy ment, de a kilincs megtalálása a sötétben lehetetlennek bizonyult. Nyilván hamarabb kell kioltani a fényt, mielőtt tájékozódnának.

„Várj, bezárom az ajtót." -támasztotta neki Lovast a lépcső korlátjának, ami egy elég hülye elgondolás volt, hiszen a srác mindenáron át akart esni a fa rúdon, arra hivatkozva, hogy tud repülni, csak még nem fejlődtek ki a szárnyai.

Megtolva a nagy vasajtót, kijutottak Budapest hűvös, sötét utcáira, amit egyedül a közvilágítás szórt be fényével, illetve az elhaladó autók lámpája.

Legjobb barátja lakása alig tíz perce helyezkedett el a stúdiótól. Legegyszerűbb módot választva elbandukoltak a legközelebbi villamosmegállóba, ahol kisebb agyalás után Vendel eszébe jutott, hogy éjszaka nem közlekedik villamos azon a vonalon -valami ünnepségnek köszönhetően.

Nagyot sóhajtva karolta át ismét Lovast, ki kezdett ébredezni bódult állapotából.

„Vendel?"