Csended vagyok

ÖTÖDIK

Ahogy ezen töprengek Nate mellett sétálva, egy másodperc töredéke alatt csapódik hozzám egy test, aminek következtében az egész kávé a mellkasomra ömlik és ha Nate nem ránt vissza a karomnál fogva, valószínűleg nem is maradok talpon.

- Ahol te megjelensz ott mindig csak rossz dolgok történnek - köpi gúnyosan Nate.

Én eddig azzal voltam elfoglalva, hogy a zsebkendővel felitassam a mellkasomról a kávét. Őszintén egyáltalán nem bánom, hogy kárbaveszett és szerencsére a világos blézerem belső fele lett csak foltos. Nathaniel hangsúlya miatt azonban felkapom a fejem.

Daxton idegesen bámul a szekrénynél álló Dave-re, aki valószínűleg meglökte, így csapódott nekem. Az utóbbi pimaszul mosolyog, de szemeiben riadtság villan, ahogy az előbbi fenyegetően egy lépést lép felé. Arca többet mondd minden szónál. Legszívesebben addig verné, amíg mozog. Legalábbis ezt olvasom le róla.

- Kérj bocsánatot - folytatja Nate állát felszegve, mire Daxton ránk emeli szürke szemeit. - Nem hallod? Azt mondtam, kérj bocsánatot!

- Hagyd, nem történt semmi - mondom halkan és már indulnék a mosdó fele rendbehozni magamat.

- De igen, történt! Szétbaszta a ruháidat. - csattan fel Nathan és szinte rá sem ismerek.

- Van váltóruhám, nem számít! Menjünk. - rázom meg a kezét. Közben a két fiú között cikázik a tekintetem. Daxton engem néz, Nate viszont a fiút. Nem akarok balhét, egyszerűen csak el akarok tűnni innen.

- Szólalj meg te faszfej és kérj elnézést a csajomtól - ragadja meg Daxton bőrkabátjának a gallérját. Nem tudom Nate-ből miért vált ki ekkora agressziót a jelenléte, de teljesen ledöbbenek az eseményeken. Érzem, hogy a fejem zsibbadni kezd és elkap a hányinger.

- Nem ő tehet róla, meglökték! Nem direkt burította rám a kávét. - teszem Nate kezére az enyémet, arra amelyikkel Daxton kabátját markolja.

- Te meg mi a szarért véded? - szakítja szét az összekulcsolt ujjainkat olyan lendülettel, hogy megtántorodok. Daxton a karom után kap, visszahúzva ezzel stabil helyzetbe. - Vedd le róla a mocskos kezeidet, mert eltöröm az ujjaidat! - megrángatja ugyan a gallérjánál fogva, de csak lenéző pillantást kap válaszul.

- Rendben csinálj, amit akarsz Nathaniel. - jelentem ki. - Én erre nem vagyok kíváncsi. - kerülöm meg őket egyenesen a mosdóba igyekezve. Útközben kikapok egy másik fekete toppot a szekrényemből. Ilyen vészhelyzetekre tartok mindig egyet magamnál.

- Daisy! - kiállt utánam Nate, de nem vagyok hajlandó megfordulni. Főleg azért nem, mert hánynom kell. Látom, hogy Lizzie kérdőn pillant rám, de kerülöm mindenki tekintetét.

Egyenesen berontok az egyik fülkébe, annyi időm van csak, hogy magamra zárjam az ajtót, mielőtt az epe végigmarná a torkomat. Két karommal támasztom magam a wc peremén és arra gondolok milyen szánalmasan nézhetek ki most és hogy tuti elkenődött az egész sminkem.

Ideges vagyok Nathan-re, erre az egész cirkuszra egyszerűen semmi szükség sem volt. Daxton nem tett semmi rosszat és pontosan tudom, hogy laposra verné a szőke barátomat, ha igazán akarná, de mégis kontrollálja magát. Nate-nek persze muszáj arcoskodnia. Most majd hallgathatom később, hogy nem álltam ki mellette.

- Daisy! Itt vagy? Minden oké? - hallom meg Liz hangját és tűsarkúja kopogását. Gyorsan letörlöm a szám és a szemem alól a könnyeimet.

- Persze, csak nagyon ragadok a kávétól - felelem - Szerintem letusolok az öltözőben, mert nagyon büdös keveréket alkot a parfümömmel. - nevetek fel hamisan.