Ma egy átlagos napnak indult az egész, felkeltem felöltöztem, fogat mostam, rendbe szedtem magam és elindultam a suliba.
A suli elött találkoztam egy barátnőmmel. Ő elkezdett nekem mesélni: Tegnap kosár edzésen ... Volt
Ekkor említett egy fiú nevet.
Mikor vége lett a sulinak, sétáltam 3 barátnőmmel, köztük volt akivel reggel beszéltem. Kérdezősködni kezdtem arról a fiúról akit reggel említett, mutatott képet is. Ekkor én eldöntöttem hogy crusholom.
Az elmúlt pár napban sokat hallottam róla és mind végig csodáltam. Egyik este úgy döntöttem ráírok. Írtam is, minden sinen ment.
Sokat beszélgettünk és pár nappal késöbb össze is jöttünk.
Minden rendbe volt, az első találkozásig. Hiszen rettentően izgultam, találkoztunk és ott volt egy barátnőm is hogy oldja a veszültséget.
Aztán sokszor találkozunk ....
Nem is olyan lényeges, mert most jön ami igazán fontos. Egyik reggel arra keltem hogy szakít. Aztán kb 4 héttel később kezdtem magam túl tenni rajta de meg tudtam egy dolgot, amit talán nem is kellett volna, hiszen innentől elég nehezen bíztam meg bárkiben is.
Ugyan is ki derült hogy soha az életben nem tetszettem neki.
Viszont most jöhet az a kérdés hogy, miért nem voltam olyan szomorú mikor szakított? Hát azért mert ilyenkor már elkezdtem valakihez vonzódni, de ez csakis azért fordult elő mert akivel együtt voltam, megromlott a végén a kapcsolatunk.
És még csak most jön a java....
