Kávészünet

I. nap

             6:24

Kozma napszemüvegét harapdálva olvasta el a legújabb híreket a helyi napilapban. Egy szuperhős balhézott megint a városban. Számos épület sérült meg, kitört ablakok, felborult növények. Az újság főszerkesztője is felszólalt az ügyben.
"- Meg kell akadályoznunk, hogy a szuperhősök ennyire felelőtlenül használhassák az erejüket! LE A SZUPERHŐSÖKKEL!"
Egy csinoska pincérnő hozta meg Kozma kikért hosszú fekete kávéját. 
- Tessék a kávéja! - tette le az asztalára, miközben a szél borzongatta meg Kozma olvasnivalóját. A férfi csak rápillantott a hölgyre, bólintott - ezzel jelezve, hogy köszöni a kávét - majd lapozott egyet. A következő cikk egy híres sportolóról szólt, aki miután berúgta a győztes gólt a tegnapi mérkőzésen, egy hatalmas bulit csapott, melyben ugyan széttörte pár autónak a szélvédőjét, de hát ünnep volt, így ennyi áldozat belefér.
- Pff... Olcsójánosok - köpött egyet oldalra Kozma.
Felvette napszemüvegét, belekortyolt a kávéba, majd miután megállapította a nyelve égető érzésével együtt, hogy ez bizony forró, letette az asztalra, ráfújt egyet, melynek következtében majdnem kifolyt a fele.
- A pics'ba... - folytotta el káromkodását. 
Az asztalon kihelyezett szalvéták segítségével felitatta a kifolyt italt, majd ismét a szájához emelte, mikor megcsörrent a mobilja.
- Nagy Kozma, Nemzetközi Szuperhősvédelmi Osztály Vezetője - mutatkozott be. Miben segíthetek?

         6:47

- Egy kávét legyen szíves! - szólt egy előkelő úr a pincérhölgynek.
- Máris hozom! - pördült egyet és szaladt be a kávézóba a szemrevaló leányzó.
- Nem hittem volna, hogy személyesen akar beszélgetni - fürkészte Kozma a gyorsan találkozni akaró alakot.
- Ez egy olyan ügy, amiben a biztonság a legfontosabb, nem szeretném ha lehallgatnának - törölte meg a szája szélét a tippre 34 évesnek mondható erősen szőke hajú férfi.
- Az ilyeneket szeretem a legjobban - mosolyodott el Kozma.
Az ismeretlen férfi átnyújtott egy borítékot, de szigorúan az asztal alatt miközben körbe-körbe tekintett, hogy senki se láthassa. Habár ebben az időszakban alig jár lélek az utcán.
- Mi ez?
- Psszt.. majd csak akkor nyissa ki ha már elmentem - intette óvatosságra.
- Na és megtudhatom, hogy ki is ön? 
- Nos... - ismét megtörölte a száját, valószínűleg nyálelválasztási problémával küzd és folyamatosan kifolyik a nyála, ezért törölgeti állapította meg Kozma magában.
- Itt a kávéja! - libbent az asztalhoz a barna hosszú hajú lány.
- Köszönöm szépen kedves - kortyolt bele rögtön az italba. 
Miután a hölgy elment, az úr bele is kezdett a történetébe.
- A nevem Joseph Small. 
Kozma rögtön felállt, két tenyerével pedig erősen az asztalra támaszkodott, miközben mérges tekintetet mutatott a férfi felé.
- Hogy merészelsz csak így megjelenni? - próbált egyszerre üvölteni, és csendes lenni. 
Joseph elmosolyodott, majd ivott egy kortyot a kávéjából. 

    7:11

- Hova tűnt az úr akivel beszélgetett? - kérdezte a pincérleány a kicsit sokkos állapotba került Kozmát.
- E-Elment - nyögte ki halkan. 
- Hát... nem fizetett így az ön számlájára írom. 
- Legyen úgy - ült le végül a férfi, majd kifújta magát.
- Vitatkoztak valamin? 
Miután Kozma felhúzta a szemöldökét erre a kérdésre, a lány rögtön mentegetőzni kezdett.
- Nem akartam hallgatózni, de annyira csendes most minden, és hát... hallottam ezt-azt. De elnézését kérem, nem az én dolgom! Megyek is!
Sarkon fordult a barna szépség, de Kozma megfogta a karját, másik kezével pedig a borítékot adta át neki.
- Ígérje meg, hogy nem nyitja ki soha! - nézett merész tekintettel az ijedt hölgyre.
- Í-Ígérem!
- Köszönöm!
Elengedte a karját, a lány pedig rögtön be is futott az üzletbe. Kozma az órájára pillantott. 
- Ideje indulni - ledobott pár érmét az asztalra, majd távozott.

     10:15

Nagy sűrgés forgás van a kávézóban, a nagy üzletemberek ilyenkor tartanak kávészünetet a nagy teendőjük során. A fiatal hölgy alig bírja a tempót. 
- Kérem! Már 10 percre várok egy sima feketére! - szólalt fel a napi újság egyik szerkesztője miközben hosszú bajuszát birizgálta az ujjával. 
- Elnézést, máris hozom! 
- Én is már 5 perce várok, hát milyen kiszolgálás ez?! - állt fel az asztalától egy kiöltözött ficsúr, nagyon feltűnő sárga szemüvegében. 
- Bocsánat, bocsánat! Igyekszem! 
- Egyik lábad itt, másik ott!  - förmedt rá egy harmadik. 
- Az enyém meg már kihűlten érkezett! - üvöltötte le a fejét egy őszhajú úr. 
- Kérem, kérem, mindenki nyugodjon le! 
Mintha megállt volna az idő, az emberek hirtelen mozdulatlanná váltak, csak a lány könnyei potyogtak a földre. Egy húszas éveinek elején járó srác lépett oda hozzá. Hirtelen átölelte a lányt, aki csak percekkel később hagyta abba a sírást, majd csodálkozó tekintettel figyelt fel a számára vadidegen férfira. 
- Egy ilyen szép leány nem dolgozhat egy ilyen helyen. Ahol megalázzák, és mindenféle hitvány népek nézegetik. 
- Ki maga?

     10:50

A mozdulatlan férfiak hirtelen aktívak lettek. Mintha lefagytak volna az időben. Mindenki a fiatal hölgyet kereste akivel éppen üvöltöztek. 
- Hé, az előbb még itt volt!
- Hova lett? Hogy tűnhetett el így hirtelen?
- Szent egek! Már 10:50 van!
- El fogunk késni!
Szinte egyszerre hagyták ott a helyet az üzletemberek.

     13:22

Kozma megérkezett a helyszínre, a kávézó tulajdonosa - egy 40-es nádszál vékony, de annál magasabb férfi, undorító szakállal - fogadta. 
- Sajnálom a kellemetlenséget uram! - szólította meg Kozmát. Sajnos a pincérünk eltűnt, a helyettes szintén sehol, egyedül meg nem lehet vinni ezt a helyet. Így nem tudok önnek kávét felszolgálni.
Kozma elgondolkodott, hogy ez a férfi bemegy készít egy kávét, majd odaadja neki, nem túl nagy ördögtől fakadt módszer lenne ez, de ha nem hát nem. 
- Ahogy gondolja uram! Ez esetben a viszontlátásra! 
Kozma elment, a tulaj pedig kirakta az "Ideiglenesen Zárva!" feliratú táblát az ajtóra.

     22:15

- Miért épp neked is este kell támadnod? - ugrodt le egy épület tetejéről egy teljesen zöld ruhába öltözött figura, egyenesen a kávézó elé. 
- Álmodban akartam végezni veled! - ugrodt le mellé egy villámlás kíséretében egy elég gonosznak kínéző figura. 
A villámlás egyenesen a kávézóba csapott be, kitörve az ablakokat, kinyitva a bejárató ajtót, szétrombatva a riasztókat. 
- És még én okozok bajt? - mérte fel a helyzetet a zöldember. 
- A föld alá foglak taposni! - ugrodt felé a villámember. 
Mintha az egész teste villámmá alakult volna, úgy követte a menekülő hőst. Miközben egy cirka elektromos foszlány bejutott a kávézó öltözőjébe, egyenesen egy ruhásszekrényhez, annál is inkább egy lezárt borítékba. A boríték izzani kezdett, vörös, sárga, majd lila fényeket váltogatva. Hamar el is olvadt a papíranyag egy érdekes gömb alakú szerkezet körül. Egyre nagyobb ütemben pulzált, minden egyes színváltásnál kisebb robbanást előidézve. 

    0:00

A gömb fénye már az egész kávézót ellepte. Egyre sűrűbben pulzált, s mintha minden egyes pulzálással magába szívta volna az épületet. Mikor éjfélt ütött a nem messze lévő templom harangja a pulzálás megállt egy pillanatra. A vörös izzó fény vakítóbb lett, majd egy nagy robbanás következtében eltűntette az egész kávézót. A zajra minden közelben lakó felébredt. Álmos fejjel tántorogtak ki az utcára és figyelték meg a kávézó hűlt helyét.