New York-i hajsza

46. •Emlékek rabja•

- Sarah! - szól utánam. - Soha nem akartalak cserben hagyni. - mondja hátra fordulva a széken.

- Lehet nem akartad. - húzom fel a cipzárt a kabátomon. - De megtetted. - húzom el a számat, majd kilépek az utcára. Zsebre dugom a kezemet, úgy sietek Chris autójához. Lehet naiv vagyok, de most úgy érzem segíteni fog. Egy hét múlva apám a rács mögött fog ülni.

Mikor Clara meglát összehúzza a szemét rám. Én is ezt teszem. Bezártam a kocsiba, mint egy duzzogó gyereket. Sajnos úgy is viselkedett. Megnyomva a kocsi nyitó gombját beülök a volán mögé.

- Komolyan? Komolyan itt hagytál a kocsiba?

- Igen. - indítom be az autót. - Nem volt kedvem hozzád. Elég volt nekem anya is.

- Sikerült? Megfenyegetted?

- Nem kellett. - hajtok le az útra.

- Mi?

- Belement fenyegetés nélkül. Nem tudja, hogy nálam vannak a felvételek.

- Hogy ment bele?

- Meggyőző tudok lenni. - vonom meg a vállamat. - Hova vigyelek?

- Te hova mész?

- Nem mondom meg.

- Ne legyél gyerekes!

- Akkor sem mondom meg.

- Jó, akkor ne mondd meg. - fonja keresztbe a kezét. - Vigyél légy szíves az őrshöz. Ott találkozok a barátaimmal.

- Neked vannak barátaid?

- Nekem életem van. - szegi fel az állát, én pedig úgy döntök, hogy hagyom. Nincs értelme tovább veszekedni vele. Részben pedig igaza van.

Az út további része csendben telt el. Az őrs előtt felém fordut, de végül nem mond semmit. Egy kösszel kiszáll, majd bezárja maga után az ajtót. Én is kiszállok, de én az őrs felé veszem az irányt. Belépve az épületbe Chris irodájába megyek. A szekrény elé sétálok és kinyitom az egyik fiókot, amibe az akták vannak. Viszont ezek sajnos ismeretlen nevek, így a másik szekrényt is megnézem. Itt már felismerek néhány nevet, majd követve az ABC betűit keresem Mary aktáját.

- Mit keresel? - szólal meg mögülem egy hang. Chris mellém sétál én pedig ránézek.

- Mary vagy a lánya aktáját, de egyik sincs itt. - húzom el a számat.

- Miért? - tolja be a fiókot, majd kihúzza az alatta lévőt. Ez is tele van aktákkal.

- Allen. - mondom neki a nevet, majd bólint és kiveszi mindkettőjük aktáját. - Nem emlékszem Layla telefonszámára. - nyújtom felé a kezemet, hogy ideadja az információkat, de a hátam mögé teszi.

- Mit csináltál?

- Miből gondolod, hogy csináltam bármit is?

- Mi után nyomoztál a mai nap folyamán?

- Azt hittem, hogy egy kapcsolatba, a két fél, majd este meséli el a napját a másiknak. - döntöm félre a fejem.

- Nekem most is elmondhatod.

- Hm... Nem. - elmosolyodom, majd megölelve elveszem tőle az aktákat. - Ti, hogy haladtok?

- Azt hittem, hogy majd este beszélünk. - mondja. Megrázom a fejem, majd kinyitom Layla aktáját. Beírom a számát, de még nem hívom fel. Majd Mary aktáját is kinyitom és megnézem, hogy hova temették el. Így egyszerűbb, és nem kell még erről is faggatnom Layla-t.

- Elmondok mindent, de most megyek.

- Ne keveredj bajba! - ezzel pedig kilépek az irodaajtón. Ismét sietős léptekkel megyek a kocsi felé.