Budgetes horror

Chapter1

-ahh még mindig élek. -mondtad émelyegve miközben recsegő ágyadból felkelsz néhány izzadság csöpp közt mely legördül félholt arcodon.

Fáj a fejed már megint nem tudtál eleget aludni az ébresztőd fáradtathatatlanul csörög és csörög legszívesebben kidobnád a 5.emeletröl saját magaddal együtt. Szállingózik a por a szobádban egy ideje nem takarítottál, de minek is úgyis csak aludni jársz haza.  Egy poloska repül fejedre melyet stílusosan a földhöz vágsz azonnal szörnyet halt, mint az idegrendszered április 3.-án.Fehér Spáros egyenruhát nehézkesen felveszed, szűk anyaga irritálja bőröd minden porcikáját érzed itt az ideje megindulni. Szüleid undorral néznek végig rajtad ahogy kimész az ajtón. Jól nézel ki, mint család csalódása. Kint émelyegsz a borús szennyvíztől bűzölgő városba már a napfény se jut át a füstfelhőkön. Tüdőd haldoklik ahogyan a lépkedsz a göcsörtös repedezett kommunista időkből fentmaradt betonon. Beértél a szépséges pirosan rikító Spárba. A fehér lámpák vakítanak belebetegszel látványuktól. 

 Kezdődjék hát a műszak. Főnök ordít, unalom megöl, fáj mindened, elejtesz egy tejesdobozt nagy hiba hát ez tuti duplán lesz levonva a kicsi kis fizetésedből. Csak tudnád megfejteni, hogy vagy ennyire balszerencsés. Kasszában ülsz húzod csak húzod az árukat nem telnek a percek a folyamatos pityegése az áru leolvasónak agyadra megy kedved támad égő ólomot tenni füledbe. Szeded a pénzt csak szeded sajna csak nem a te zsebedbe pedig oly közel vagy hozzá. Azon gondolkozol mennyi idő mire egy ember belebolondul a nyomorban való létbe. Vagy talán megszokott, sőt mi van, ha annyira elveszetted saját magad, hogy csak többet és többet akarsz ebből a nyomorból és szanálómból? Pörgessük a melót egy Budgetes energy-t bontasz érzed, hogy tested tiltakozik ellene lassan elsorvad tőle egész szervezeted az íze most az átlagnál is förtelmesebb volt és az utóíztől majdnem, hogy behánysz. A műszaknak lassan vége úgy érzed szemed kiesik a helyéről fülled sípol gyomrod korog. Sepregetsz ez az utolsó feladatod. Miközben minden egyes mozdulattal csak gyűlik és gyűlik a por azon elmélkedsz, hogy mivel vagy több ennél a kosznál. 

 Inkább közé fekszel és alszol egy jót a kemény hideg és rendkívül kényelmetlen padlón. Egy boldog világról álmodsz hol kitudsz teljesedni hol nem emésztett mindent fel a kapitalizmus és az embert saját maga. Egy olyan helyről képzelegsz, ahol mindenki egyenlő volt hol az egód mérete és stílusod nem számított főleg nem anyu pénze. 

Halványul ez az álomkép szépen lassan felébredsz a kietlen csalódással szánalommal teli világban hol dolgozhatsz tovább, mint egy átkozott robot csak hogy pár csepp vízhez ételhez juss. Igaz ébren vagy nem tudsz felkelni a poros kietlen padlóról. Izzadság helyett könnyek folynak le arcodon vissza akarsz térni abba az álomvilágba ahelyett, hogy abból építkeznél, amid jelenleg van. Forgolódsz egyet a mocsokban majd erőteljesen megpróbálsz vissza aludni. Viszont ez nem tart sokáig. Az egyik munkatársad Gustvao bök oldalba majd, mint egy megmentő kezet nyújt, hogy feltápászkodj. Oh Gustvao a kigyúrt úriember egy széles mosollyal az arcán sikeresen felhúz a talajról.

-Köszi a segítséget átadod a kasszás helyet ma nem érzem magamat kiemelkedően mondtad

-Sajnálom nem tehetem, de a főnök megint elfog verni mondta Gustavo miközben hátát vakarja

Igaz igaz mindig a kifogások mit is vártam... gondoltad miközben sorsodba beletörődve menetelsz fáradtan szédelegve virsliket pakolni a hidegbe. Szerencsére segítséged egy komoly és összeszedett ember bár nevét nem tudod, sőt szerinted senki se, de tökéletes és gyors munkát végez kár érte, hogy itt kötött ki lehet egyetemre fel is vették volna.  Arcán semmilyen érzelem nincs egyáltalán ember? 

A szent ebédszünet megment a tüdőgyulladástól bár már lehet késő. Egyik idős munkatársad egy báb show-al szórakoztat el igaz nem sokat értesz belőle az öreget már nem, hogy beszélni alig tud, de élni se. szőlőcukrot eszel mert csak erre volt pénzed szomorú egy ebéd, de talán elfeledtetetti veled az éhséget. Végre kasszába helyezheted magadat. Azzal ütöd el az időt, hogy egyik már kasszában lévő munkatársadat hívod kasszához. Látszik ennek nem örül kopasz feje vörösödik addig a pontig, hogy az 5-6. alkalomra mire ezt elsütötted neked vágott egy leakciózott turórudit mely fejeden szétrobban. Még szerencse, hogy a munka felügyelő látta fizethetted... duplán... Beüt a munka monotonitás megint ugyanaz, mint minden egyes nap. Terméket termek után húzol le és még mindig és még mindig. Mit nem adnál azért, hogy az idő gyorsabban teljen. Végül csak eltelik. Sepregetsz belegondolsz, hogy nem érzed olyan fáradtan és egész jó kedved van. A társaság talán tényleg feldobja mindennapok sötétségét. Végül is ilyen az ember természete. Egyetlen dolog talán, hogy miért nem örülsz bele amunkába az pedig az emberek. Lecsúszott és lelkileg instabillak úgy, mint te ez az egy hasonlóság van köztid és a többi tag között. Vagy talán vannak olyanok, akik élvezik az ilyen létet? Talán megéri haza menni igy úgy döntesz megvárod a buszt a kinti esti hidegbe.