Ha úgy érzel mint én akkor biztos sokat hallod ezt a kérdést. De vagy nem lelsz rá választ vagy nincs kinek elmondanod. Tulajdonképpen egyedül vagy a világ ellen. Először csak kevesebbet eszel, sokáig maradsz fent és szépen lassan már a múlté lesz az a boldog kisfiú/kislány. Nem leled. Kutatod keresed. De már megszűnt. Majd felmerül a kérdés: Hol rontottam el? De még te magad sem tudod. Majd belenézel a tükörbe. Ki ez? Mikor lettem én ilyen? Olyan gyorsan repül az idő hogy észre sem vesszük. Igen volt olyan hogy nem szégyeltük ha a hasunk kilátszik a póló alatt, nem szégyeltük ha maszatos volt az arcunk. Most már ha így jelennék meg valaki előtt valószínűleg gúnyosan kinevetne és még egy gúnynevet is rángatna rám ami soha nem vakarnék le magamról. Most úgy őszintén! Miért kell az hogy mindig tökéletesek legyünk? Szép legyen az arcunk, divatosak legyenek a ruháink mindig csillogjon a bőrünk... nem kellene de foglalkozunk ezekkel a kritikákkal mert nem vagyunk megelégedve magunkkal, és minél több a negatív annál kisseb az önbizalom. Erre néha csak annyi a megoldás hogy felkapod a fülesed és max hangerőre kapcsolod a kedvenc zenéd. De sajnos ez az érzés nem tart öröké mert másnap megint iskola, ahol minimum 3 dologgal megszólnak ami máris elcseszi a napod. Aztán jön a menza ahol ha még ennél is megkapod azt hogy már megint zabálsz, ezért így az ebéd is kimarad. Majd kimész az udvarra ahol leülsz egy padra bedugod a fülesed és valami random zenét bekapcsolsz miközben olvasol, de természetesen pár perc múlva azt is megkapod hogy depressziós vagy meg hogy kamu depi. És eljön az a pont amikor már kivagy ezért berohansz az egyik wc fülkébe és sírni kezdesz. Amit persze a becsengetés szakít meg. Órán pedig megkapod azt hogy nem vagy aktív az órán és hogy még figyelni is lusta vagy. Majd hazasétálsz kiülsz az ablakodba és nézed az esőt miközben zenét hallgatsz. Vagy csak szimplán hallgatod az esőt. Kicsit beleálmosodsz és elalszol, majd 2 óra múlva felkelsz olyan 21:00 körül és olvasol valamit wattpaden. Addig olvasol amíg egyszer csak arra leszel figyelmes hogy már hajnali 2 van és már semmi értelme tovább fent maradni, így hát elalszol. Sokan még csak nem is gondolják hogy ez mennyire megterhelő lehet egy tizenéves számára. Egyetlen egy szóval elfáradtam.
