New York-i hajsza

43. •Gyerek•

- Én nem akarok másoknak megnyílni.

- Nekem megnyíltál.

- Kivételes eset. - felnevet. Én is így teszek.

- Tervek. - csapja össze a tenyerét. - Hallgatom.

- Mit kapok érte cserébe? - válasz helyett csak a pólóm alá csúsztatja a tenyerét. Az ujja a hasamon ír le kisebb köröket. A bőröm azonnal lángra gyúl.

- Minden terv után mást csinálok.

- Nem húzhatsz ki belőlem így terveket! - húzom el a számat.

- Nem? - kiveszi a pólóm alól a kezét és a feje alá teszi.

- Ne csináld már! - ütöm meg a mellkasát, mire csak megvonja a vállát és egy vigyor jelenik meg az arcán. - Ez komoly? Kényszerítesz. - panaszkodom.

- Nem kényszerítelek semmire! - teszi fel védekezően a kezét. - Nem kötelező. - mondja mosolyogva. - Csinálok fürdővizet. - mondja és felállni készül. A lábammal megfogom a csípőjét és visszaültetem magam mellé.

- Szeretnék majd egy kutyát. - mondom neki összehúzott szemekkel. Próbálja leplezni az önelégült mosolyát, de nem sok sikerrel. Visszateszi a kezét a hasamra, majd rám néz.

- Milyen kutyát?

- Egy Golden Retrievert.

- Fiút vagy lányt?

- Lányt. - a keze a hátamra csúszik, majd kikapcsolja a melltartómat. - Dolgozni szeretnék, mint egy normális ember.

- Mit szeretnél dolgozni? - fogja meg az egyik mellemet, majd elengedve a másikat is.

- Vállalkozást akarok indítani. - folytatom a tervek felsorolását, a keze pedig mintha egyre jobban égetné a bőrömet-

- Tehát főnök akarsz lenni?

- Igen. - döntöm hátra a fejemet. - Nagy főnök akarok lenni. - alig bírok beszélni. A hangom megcsuklik, mire Chris somolyog.

- És mit szeretnél még Sarah?

- Szeretném, ha a jövőm része lennél. - sóhajtok egyet a mondat végén.

- Igen?

- Igen. Veled akarok lenni. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy hozzád tartozom. - harapom be a számat, mikor a nadrágom gombját kezdi el babrálni.

- Tetszik ez a terv. - suttogja a fülembe. - Milyen nevet adnál a kutyának?

- Ami neked is tetszik. Laney... Kifli... De akár lehet simán Cuki is.

- A Laney tetszik. - a keze visszatér a hátamra. - Azt mondtad nem akarsz gyereket.

- Nem is.

- Ez kifejtenéd?

- Az drága lesz Mr. Morgan. - mondom neki, majd szempillantás alatt felkap az ölébe, majd a hátamra fektet a kanapén. Lehúzza rólam a pulcsit, majd segít kibújni a pólómból is. A melltartót lehúzom magamról, majd Chris pólója után nyúlok. Megszabadulva tőle a többi ruha közé dobom. Az államnál kezd. Puszilgatva halad egyre lejjebb a két mellemnél többet időzik a szájával. Majd felemeli a fejét, ezzel jelezve, hogy várja a válaszomat. - Nem hiszem, hogy nekem való gyerek. - visszatér a nyakamhoz. Forró lehelete csiklandozza a fülem alját. Mivel nem akarom, hogy abbahagyja folytatom. - Nem való mellém gyerek, mert félek, hogy nem tudnám megvédeni. Vagy felnevelni.

- Mitől kéne megvédened?

- A világtól, és a benne rejlő borzalmaktól.

- De a világban nem csak borzalmak vannak.