New York-i hajsza

40. •Játszóház•

- Elnézést, de innen rengeteg pénz hiányzik. - egyenesedem fel, és a nő felé fordulok. - Kinek van ehhez hozzáférése?

- Csak a nagy főnöknek. Biztosan nem járt itt korábban, hogy kivegyen innen pénzt?

- Teljesen biztos. - nézek be még egyszer a széfbe. Nem, még mindig csak két köteg pénz van benne. Kiveszem őket, majd egy papír esik a lábamra. Ráncolva a homlokomat guggolok le a papírért.

,,Túl könnyű volt." - áll a kis fecnin.

- Valakinek nem adta meg a kódot?

- Nem.

- Akkor kihívom a rendőrséget, és kinyomoztatjuk ki is volt. Egy pillanat.

- Ne. - fogom meg a nő karját. - Nem kell. - rázom meg a fejem. - Ennyi is megteszi.

- De hölgyem, ez rablás jelentenem kell a rendőrségnek. - veszi le a kezemet a kezéről.

- Nem kell. - ismétlem meg magam. - Ne hívja a zsarukat!

- Nem lesz sok idő, és úgy sem körözik, nem igaz? - próbál viccelődni, de telibe találta a szöget. - Ugye? - húzza rám össze a szemét.

- Hát persze, hogy nem! - ennél feltűnőbben nem is tudtam volna hazudni. - További szép napot! - fordítok neki hátat, majd Chris-sel a nyomomba elindulok kifelé.

- Biztonságiak! Fogják meg a hölgyet. - kiált a nő mögülünk. Gyorsabb léptekre váltunk, majd miután kilépek az előtérből, egy kar fog meg. Pontosan a sebemet, amibe hirtelen bele is nyilall a fájdalom. Felszisszenésemre Chris már elém is terem, majd leütve az engem megfogó biztonsági őrt, folytatjuk az utunkat kifelé. Három rendőrautó áll meg az épület előtt, mi pedig már ismét futunk.

6 utcát sprinteltünk le, és ismét tömegközelkedve folytatjuk az utunkat. Kapkodva vesszük a levegőt, érzem, hogy a tüdőm el akarja hagyni a testemet. Nem hibáztatom.

- Tudod... - fújom ki a levegőt. - Mivel ilyen sokat futunk... - levegővételem ismét megszakít. - Ezért...

- Várd meg, amíg visszatér a normális lélegzet vételed. - rázza meg a fejét.

- Jó ötlet. - teszem a mellkasomra a kezemet. Néhány perc múlva már sinét úgy lélegzünk, mint egy ember. - Tehát, mivel ilyen sokat futunk nagyon jó lábunk lesz.

- Ezt akartad elmondani, miközben levegőt sem kaptál. - bólintok, Chris pedig felnevet.

- Hol vagyunk és merre tovább?

- Ez a busz rossz irányba megy. Nekünk pedig a másik irányba kell mennünk.

- Nem szállhatunk le. Mindenhol rendőrautó van.

- Viszont megjegyezték a busz rendszámát. Két pillanat múlva újra a nyomunkba lesznek. - magyarázza Chris.

- Akkor a következő megállónál leszállunk.

Így is lett. Csakhogy visszajutottunk a Central Park-hoz. Chris újra tervezte az útvonalat. Már lelépni készültünk a járdáról, mikor megszólal a telefonom és Clara neve jelenik meg. Chris fogadja a hívást, majd azonnal a kihangosító gombjára nyom.

- Srácok mégis miért nem vagytok még Dylan-nél?

- Mert ki kellett vennem a pénzemet. Vagy legalábbis amennyi maradt belőle. - válaszolom, majd szétnézve az úton lelépünk a járdáról.

- Az baj. Nagyon nagy baj.

- Miért?

- Mert most fordultam be az utcán.