# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG 🔞

cím: baby, slow down

Jisung

Az utcán sétálgattam mivel a suliból indultam haza felé fülessel a fülemben.

Szép napos idő volt, de azért mégis kellett legalább egy pulcsi, mivel könnyen meg tudok fázni attól még, hogy süt a nap.

Félúton voltam már, hogy haza érjek de amikor épp mentem valaki hirtelen hátulról elkapott az orromhoz valamit tett majd behúzott egy nagy autóba majd minden elsötétült.

+

Amikor felkeltem egy szobában voltam. Azt se tudtam merre vagyok arccal így hirtelen felindulásból felkeltem az ágyból és kinyitottam az ajtót.

Amint kinyílt én kiléptem rajta, de volt egy probléma.

Feleszméltem, hogy bizony nem otthon vagyok. Ez a ház vagy 3x nagyobb volt mint az enyém és bárhova néztem ajtókat láttam két oldalt pedig szép és hatalmas lépcsősort amin vörös szőnyeg virított.

Körbe néztem majd amikor láttam, hogy nincs itt senki elindultam a jobb oldali lépcső felé nagyon lassan.

A szívem már a torkomban dobogott. Eszméletlenül féltem, mert soha nem jártam még ennél a valakinél aki szó szerint elrabolt.

De elég furcsa, hogy az elrablóm nem egy pince helységbe vitt sőt nem is voltam még lekötözve se.

Furcsa és ismerős...

Lassan elkezdtem lemenni a lépcsőn közben pedig próbáltam halk lenni nehogy valaki észre vegyen.

Kétlem, hogy valaki egyedül lakik ebben a házban...

Már a vége fele lehettem amikor még jobban szét néztem.

Legszívesebben sírni tudnék mert nem otthon vagyok és ki tudja ki a jó isten rabolt el?

Lehet valami perverz, pedofil állat aki majd csicskáztatni fog életem végéig.

Mi van ha bántani fog?

Vagy megölni..

Ezekre a gondolatokra már a torkomban éreztem a kis gombócot de próbáltam visszanyelni.

Nem sírhatok, erősnek kell lennem ahhoz, hogy innen kiszabaduljak.

Mostmár teljesen leértem a lépcsőn így visszafordultam, s felnéztem. Reménykedtem benne, hogy amikor megfordulok nem fog mögöttem állni senki, a lépcső tetején ahonnan indultam.

Amikor megfordultam a szívem majdnem leállt annyira megijedtem a sötét alaktól aki csak nézett le rám.

Kis ideig nézett engem majd elkezdett lesétálni bennem pedig megállt az ütő.

Amint kezdett közeledni felém én remegve mentem minél hátrább tőle.

Ő minél jobban közeledett felém úgy világította meg az alakját a fény ami a nagy ablakoktól beszűrődött.

Ahogy ránéztem elkezdett gyorsabban verni a szívem és nyelnem kellett egyet.

És nem, nem azért mert féltem. Mondjuk inkább is-is. Tény, hogy féltem a kialakult helyzet miatt de amint megláttam azt a személyt aki szó szerint elrabolt a rákba kurva helyes volt és vonzó a számomra.

Barna, szinte már fekete szemek. Nálam sokkal magasabb és izmosabb testalkat. Fehér ing amin fekete nyakkendő volt s azon pedig egy dísz volt, a nadrág és a cipő is fekete volt.