New York-i hajsza

38. •Tagadnod kell!•

- Bocsánat. - szólal meg. Most már nem látom nyomát a dühének, de egyértelmű, hogy most félre tette a nézeteltérésünket. - Szédülsz? - bólintok. Kicsit émelygek, de még nem annyira vészes.

Tévedtem. Nagyon émelygek. Chris óvatosan megtámasztja a hátamat, Clara pedig elém húz egy széket. Paul miután idehozta a kötszeresdobozt benyomja a vakut a telefonján és személyes lámpa tartó lesz Clara számára.

- Fájni fog Sarah. - figyelmeztet Clara én pedig csak bólintok. Mély levegőt veszek, majd megszorítom Chris karját. Clara a seb szélénél kezd, majd egyszer csak szinte már elviselhetetlen fájdalom nyilall a karomba, a fejembe, de még a lábamba is. Azt a kurva, ez nagyon fáj! Szorosan behunyom a szememet, Chris-nek pedig elszorítom a vérkeringését. De nem veszi el a kezemet.

Nem bírom, nagyon fáj! Az alkaromat szinte már nem is érzem, de ahol meglőttek, ott nagyon.

- Clara! Fáj! - figyelmeztetem.

- Bocsánat, de valahogyan meg kell fognom a golyót! Nem lesz sok idő. - mosolyog rám amolyan, sajnálom, hogy kínozlak mosollyal. Összeszorítom a számat, de semmit nem segít. Legszívesebben most megütnék valakit. Ehelyett mégis görcsösen szorítom Chris-t. - Meg van! - szólal meg. Kiengedem a levegőt. - Összevarrom. - én pedig bólintok.

Miután Clara összeöltötte a sebet, be is kötötte. Még mindig fáj, de már nem annyira, mint az előbb. Két fájdalomcsillapítót veszek be, egy pohár vízzel. A kínzásom után pedig újra csönd van. Paul megfogja magát és elindul kifelé. Mindannyian összeráncoljuk a szemünket én pedig Clara nézek, pillantásommal pedig azt üzenem menjen utána. Ő beszél Paul-lal. Én pedig Chris-sel. Clara becsapja az ajtót, majd újra csend telepszik ránk. Most viszont szeretném kezdeményezni a beszélgetést, de még mielőtt megszólalhatnék a csengő félbe szakít. Chris feláll és kinyitja az ajtót. Azt hittem, hogy Clara vagy Paul hagyott itt valamit, de nem. Három rendőr van itt. Időm sem volt elbújni. Bejöttek Chris mellett.

- Oh, fiam! - szólal meg, ha jól tudom Steve. - Mit tettél? - kérdezi én pedig felpattanok a fotelből. A nappaliban lévő kis dohányzó asztalról elveszem a személyimet és a telefonomat, majd zsebre vágom. - Fülest kaptam, hogy bújtatod. - mutat rám. - Nem akartam elhinni, így én magam jöttem megnézni.

- Nem is ez a lakás van bejelentve. - értetlenkedik Chris.

- Címet is kaptunk. - nem tudom eldönteni, hogy ki lehetett az. Chris-ről nem tud senki...

De.

Troy. Egyedül csak Troy tud Chris-ről és Paul-ról. Legszívesebben most a falba verném a fejemet, amiért hittem neki.

- Steve, nem ő ölte meg. - kezd bele Chris.

- Mégis bújtatod. Ha nem bűnös, akkor miért?

- Mert nincs bizonyíték az ártatlanságára! Mark Evans-sel kapcsolatban egy bizonyíték sincsen.

- Tegyél rá bilincset Morgan, vagy vele együtt viszlek be téged is! - fenyegeti Chris-t.

- Sajnos nincs nálam.

- Ne aggódj! Nálam van. - veszi ki az övtartóból a fém bilincset. Átadja Chris-nek, aki felém fordul. Azt hittem meg is indul felém, de nem. Az asztalra teszi a bilincset, majd visszafordul a rendőrök felé. Steve szemöldöke a magasba szökik. - Fogjátok meg a lányt! - adja ki az utasítást a másik két rendőrnek. Chris eléjük áll, Steve viszont megfogja a karját és arrébb húzza. Chris ökle lendül és behúz egyet Steve-nek. Az egyik rendőr folytatja az útját felém, míg a másik Chris felé indul. Hátrálok és próbálom kitalálni a következő lépést. Még egy széket sem bírok felemelni jelen pillanatba, így az asztalhoz megyek. A rendőr velem szemben van az asztal túl felén. Macska egér játékot játszunk. Bemozdulok jobbra, majd elindulok balra aztán vissza az eredeti helyemre. Chris a másik rendőrnek is behúzott egyet, viszont nem akkorát, hogy padlót fogjon. A rendőrt a fürdőbe zárja Steve-vel pedig egymás előtt állnak.