Csak Még Kétszer ~seochangbin~

1.rész

-Semmi..- nem találunk megint semmit.

-Semmi? - kétségbe esetten kezdtem kutakodni az autóban.

- Egy darab DNS, új lenyomat, bármi. De semmi! - legjobb barátnőm, Lia kiakadva csapkolódik az újabb autóban, amit a gyilkosunk kinézett magának. Minden egyes zugot átnéztünk, de nem találtunk nyomot. - Mint ha nem is létezne a faszi.

-Ki tudja..- másztam ki a hátsó ülésről.

-Yurin, ez nem egy horror film. Itt nem szellemek gyilkolásznak! - sétált ki a raktárból, miközben a papírjait lapozgatta. - Ezt nem hiszem el! - bambul a jegyzetei közé.

-Mit? - álltam mellé.

-Azt, hogy kicseszettül fél éve jöttünk ki az egyetemről, találtunk egy kicseszett állást, és te már is elbaszod a kicseszett feltételezéseid miatt! - ordítozott velem a raktár közepén. - Nem is biztos, hogy ugyan az a tettes, mint aki az apád is megölte! - lágyult el hangja.

-Ugyan az a folyamat történt mind a négy eseményen. Egy fehér opel neki ment hatulról a férfi autójának, gondolom kiszálltak és utána neki esett késsel. Vagy nem tudom.. - estem kétségbe. Minél többször átgondolom az eseményeket annál bizonytalanabb leszek én is.

-Mennyünk fel és igyunk meg egy kávét, oké? - simított a vállamra az egyetlen női személy, akiben még megbízom. Felmentünk a második emeletre, ahol mindenki a gépe előtt ülve tette a saját dolgát. A kávé autómatához sétálva Lia már dobálta is bele a pénzét, hogy egy gombot megnyomva várhassa a gép csillingelését, miszerint elkészült.

-Nyomozókat kérem a beszélő terembe! - jelent meg hirtelen a főnököm, emberek között végig rohanva a kis folyosón. - Kim Lia, maga nem a laborba kéne, hogy legyen? - kérte számon a lányt, ki éppen a kezembe nyomta a kávét.

-Elnézést, fent hosszú volt a gépnél a sor! - hajolt meg. -Vidd, veszek még egyet. - fordult vissza a géphez. Balra indultam a férfi után, hogy minél előbb leülhessek. A terembe rajtam és Hyunjinon kívül már mindenki bent volt.

-Üljetek le! - intett le néhány pakoló embert. Nagyot sóhajtva dobott egy piros mappát az asztalra.
Piros: gyilkosság.

-Megint? - kortyolt a teájába Jeongin.

-A kettes csapat, legyen szíves helyszíneljen. - fogta meg a fejét. Kettes csapat, Hyunjin és én. A srác felállt sluszkulcsal a kezében, majd rám nézett. Kávémat fogva kelltem fel kényelmes székemről, és már mentünk is ki az épületből.

-Izgulsz? - nézett le rám.

-Nem.. már nem. - mosolyodtam el. Amikor még nagyon az elején voltam, eléggé izgultam helyszíneléskor. Hyunjin már egy évvel előttem érkezett, ezért nem voltak nagyon oda a párosunkért. - Már hozzá szoktam.

-Én még mindig irtózom a sok vér folttól. - rázta ki a hideg.

-Ezen nem lepődök meg. - ültem be az autóba. Beszállt ő is, és útnak eredtünk.

ฅ^•ﻌ•^ฅ