Egy csodás nyaralás :3 (BKDK)

Egy csodás nyáralás (bkdk)

              ~Deku szemszöge~

Tavasz vége és a nyár eleje közeledett. Ida kijelentette hogy a nyáriszünet kezdetekor elmegyünk 1hónapra egy csodaszép tengerparta. Nagyon örült mindenki neki. Kivéve Kacchant ő egész nap magában volt. Egy nagyon érdekes volt a mai napban. Kirishima megkérdezte Kacchantól hogy "mégis mi a baj bakubro?" Kacchan erre mit sem reagálva elfordult és lehajtotta fejét kissé és sirdogálni kezdhetett a hangjából ítélve. Pár perc múlva én is megkérdeztem Kacchant, ennyit mondot "Azt most nem mondhatom el.Gyere át este akkor elmondom" Ezután Kacchan kifutott az ajtón hatalmas sebeségel. Szívesen utána mentem volna de a meglepedtségtől földbegyökerezett a lábam (csak úgy megjegyezném hogy miután Kacchan kiszaladt a többiek az ajtót és engem néztek, én meg olyan fejjel néztem az ajtó fele mint egy rémült félkegyelmű                                                 

~Bakugo szemszöge~

Úristen! Nem értem mi bajom van mostanában! Folyton arra a nyomorult Dekura gondolok! Bazdki még az álmomba is!

                                                                          Este

Bakugou szemszöge: Itt ülök az ágyon már mindjárt éjjeli 2 van, nem mellesleg a szobámban vak sötét van.

Deku szemszöge: Elindulok már Kacchan gondolom vár. Beléptem Kacchan szobájába vak sötét volt nem értem miért. Egyszercsak azt éreztem hogy valaki a falhoz nyom de nem mérgesen inkább lágyan. Fura volt hisz nem mondta Kacchan egy szóval se hogy más is ott lesz. Mágláttam a hold fényében egy "piros" szempárt. Egy szót sem tudtam mondani mire derekamnál fogva ledobott az ágyra kissé fájt de nem tudtam mit tenni. Csakarra lettem figyelmes hogy a takarót kettőnkre húzza aztán derekamat magához ölelve és teljesen hozzám simul. Én kinyitottam a szemem Kacchan feküdt mellettem úgy elpirultam mint egy paradicsom.

Bakugou szemszöge: Nem tudom mi lett velem meg kergültem. Ahogy Dekut átkaroltam egy boldogság féle futott rajtam át.Mintha feltört volna minden ami bennemvolt. Jó érzés volt.

Deku szemszöge: Már nem soká elalszok vettem észre. Aztán véletlen kicsúszott az a szó a számon hogy "Jó éjt" Kacchan azt mondta a fülembe súgva hogy "Neked is". Ezuttal reggel felkeltem és látva Kacchan milyen békésen és cukin alszik mellettem vissza aludtam.Egy zajra lettem figyelmes és felkeltem. Hát persze hogy az egész osztály nyitott konkrétan be az ajtón Denki és Kirishima élén egy nagyon kulturált "MI A FASZ?! kiáltással. Miután félálomból felkeltem és realizáltam a helyzetet egy kedves "KACCHAN KELJ FEL!" kiáltással felkeltettem a még édesen alvó Kacchant aki hálisten felkelt. Kacchan is realizált a helyzetett mindenkire úgy nézett mintha meg akarta volna ölni őket kivéve rám. Rám Kacchan úgynézett mintha éppen féltene. Kacchan feltápázkodott az ágyból és felhúzott engem az ágyról odamentünk az ajtóhoz. Természetesen kisétáltunk osztálytarsaink mellet lementünk az osztályterembe mivel nem tudom mikor de Kacchan felöltöztetett meg persze magát is. Leültünk két székbe Kacchan a jobb oldalamon volt. A többiek persze úgy kérdezősködtek mint a rajongók. Főleg Kacchant kérdezték mert az ő szobájában aludtam. Jött Uraraka és Ida. Ida kiáltva kérdeztehog miért aludtam Kacchannal egy ágyban összebújva. Kacchan már a sírás határát kerülgette még meg nem ölelt hogy rajtam sírhasson. Én már csak Kacchan könnyekkel teli szemébe néztem. Erre megfogta kezem és kivitt a folyosóra. Azt mondtam neki hozok zsebkendőt a táskámból és elengedett. Ezután vissza mentünk a kisírt szemű Kacchannal. Megint elkezdtek kérdezősködni mindenki. Én peddig akkorát rájuk kiabáltam hogy még Kacchan is megijedt. Átvészeltük ezt a napot is.

                                                     A pakolás napja

 Deku szemszöge: Felkeltem ismét Kacchan mellet de viszont már egyszál alsógatyában meg Kacchan is mivel már nagyon meleg volt. Perszemost Ida é Uraraka nyitott ajtót ezt már nyugodtabban köszöntöttem egy félkómás "Jó reggeltel" Uraraka kedvesen köszöntött de Ida kevésbé. Ida azt mondta hogy szedjük össze a cuccainkat innen és azokat is amik otthon vannak. Mint tudni lehet az anyukám és Kacchan anyukája összeköltözött mivel legjobb barátnők. Ezért mindkettőnknek egy helyre kell mennünk. Össze is pakoltuk ami kell nekünk Kacchannal. Aztán haza mentünk szüleinkhez. Nagyon örültek nekünk. Bementünk a szobába. Hát persze hogy egy franciaágy volt ott. Anyukáink felnevetve mondták hogy lehet hogy jobb lett volna erről szólniuk. Én azt mondtam hogy ez így persze jó lessz kissé elpirosodva. Kacchan rámnézett és ezt mondta "Hát Izuku ezt rendesen beszoptuk" Persze Kacchan anyja rákiáltott hogy mégis hogy beszél. Kacchan azt mondta inkább pakoljunk be mindent és aludjunk. Én azt mondtam "Oké igazad van" Szépen összepakoltunk lementünk a konyhába Kacchannal hátpersze hogy mindkettőnk anyja ott várt minket az asztalnál. Meg vacsoráztunk és felmentünk a szobába. Kacchan lefeküdt az ágyra kitárta a takarót felém hogy bújjak be hozzá engedelmeskedtem Kacchan már nem is a takarón ölelt át hanem csak úgy, én a melkasát fogtam.Kicsit féltem hogy így meg fognak minket látni a szüleink. Reggel lett na szerintetek mi lett? Hát persze hogy anyukám nyitott be Kacchan anyjával kiegészítve. Anyukáinkat furdalta a kíváncsiság hogy miért vagyunk ilyen közel egymához. Hát persze hogy úgy láttak minket pontosan ahogy elaludtunk. Én felkeltem Kacchan szemébe néztem és megpusziltam arcát. Kacchan is felkelt és nekem is adott egy puszit a homlokomra. Ekkor mind a ketten felkeltünk és előre néztünk anyukáink ledöbbent szemébe. Mi cak lefagyott tekintettel néztünk a szemükbe. Erre anyukámazt kérdezi "F-F-F-FIAM TE MIT CSINÁLTÁL KACCHANNAL??!!  Aztán Kacchan anyja azt mondta Kacchannak "T-T-TI MIT CSINÁLTATOK??!! Mi a rémültségtől szóhoz sem jutottunk. Erre azt mondtam Kacchannak "Khmm.... szerintem most fogunk meghalni" Ő erre annyit felelt "Tudom" Azt mondta Mitsuki(Bakugou anyja) "Na szépen most ezt elmondjátok nekünk hogy mifolyik itt a hátunk mögött főleg az iskolába kettesben!" Bakugou megszorította kezem és idegesen le vitt a konyhába. Szüleink hallgattak volna minket ha mondtunk volna nekik egy szót is. Mitsuki az asztalra csapott és azt kiabálta hogy "Most azonnal ki vele mi folyik itt!!" Én már olyan rémült voltam hogy a sírás kerülgetett. Mitsuki akkorát ordított hogy kb még a szomszéd is hallhatta én pedig elkezdtem sírni. Kacchan az ölébe vett én pedig a pólóját szorítottam remegve. Kacchan rám nézett,  nyugtató hangjával megnyugtatott kissé, már kevésbé szorítottam pólóját és nem remegtem annyira. Mitsuki kissé megijedt amikor elkezdtem sírni. Ekkor betoppant pár osztálytársunk az ajtón pontosabban Uraraka,Ida,Kirishima,Denki,Todoroki, és Mina. Uraraka besietett és megkérdezte mi a baj. Azt mondtam neki hogy majd elmondom.