New York-i hajsza

32. •Kamionsofőr•

- Analizáltam a fenekedet.

- Igazán?

- Ühüm. - hümmögök bele a bögrébe, mert épp a kávémba kortyoltam. - Ebben a házban a második legjobb fenék.

- Kié az első?

- Az enyém. - vigyorodom el újból. Ma egész mosolygós kedvemben vagyok.

- Nagyon szívesen ellenőrzöm. Majd én eldöntöm.

- Mit kell eldönteni? - sétál mellénk Paul.

- Hogy kinek van jobb segge. Nekem vagy Chris-nek. - fordulok felé.

- Bocs haver, de Sarah nyert. - ül le mellém, Chris pedig felnevet. Én is így teszek egy nyelvnyújtás kíséretével.

Később csatlakozott Clara is hozzánk és elkezdtük megbeszélni a dolgokat. Mivel és, hogy kezdünk.

~~~

Tegnap, mikor elmentem aludni gondolkodtam anyán. Tudom, hogy kellett, de nem akartam. Végül csak rá terelődtek a gondolataim.

Ezek az emlékek halványak. Nagyon, de nagyon halványak. Igazából kis képek villantak fel. Úgy igazi emlékem nemsok van róla.

Chris-nek már meséltem a rózsakertet.

°°°

Arra most is sikerült visszaemlékeznem. Azt tudom, hogy amióta járni tudok segítettem neki öntözni a rózsákat. A kert hátulsó felébe volt ez a kis, de gyönyörű rózsakert. Anya nem hagyományos vörösrózsát gondozott, hanem fehéret és világos rózsaszínt. Minden reggel a napi kávé és kakaó adag után mentünk rózsát öntözni. Naponta kétszer öntöztük ezeket a növényeket. Egyszer reggel és egyszer délután. Ez az egész egy nagy bokor volt, szépen körbe nyírva, körülötte, pedig kisebb bokrok teli- tele rózsával. Anya gondozta az egészet, nekem pedig egy bokrot hagyott. Azt mondta, hogy:

- Ha jól bánsz ezzel a bokorral Sarah, akkor kapsz még egyet, majd még egyet aztán még egyet. - itt egy kis szünetet hagyott, mert épp levágott egy elhervadt levelet. - Egyszer csak azt veszed észre, hogy az egészet te gondozod.

- Mi lesz Clara-val? Ő nem kap rózsát? - kérdezi a kicsi én.

- Clara még kicsi ahhoz, hogy ilyet csináljon. Mikor annyi idős lesz, mint te most, akkor vele tulipánokat fogok gondozni, ami az övé lesz.

- Tehát ezt miattunk csinálod?

- Hát persze. Mindig, mindent azért csinálok, hogy nektek jó legyen, szívem. - guggol le hozzám, majd szorosan magamhoz ölelem.

°°°

Nem gondoltam, hogy vissza fogok tudni emlékezni. Azt hittem, hogy a 18 évvel ezelőtti emlékek füstbe mennek. Hogy nem lesz semmi, amire emlékezhetnék. Tudom, hogy nézett ki. Azt is tudom milyen volt. De nem hittem volna, hogy ilyen mondatokra, amiknek súlya van visszaemlékezhetek.

°°°

- Anya! - kiáltotok anyunak a kertből, mert Clara elesett. A kezemben van és sír, mert megütötte a térdét. Kicsit felhasadt és vérzik. Anyu futva siet hozzánk, arcán látszik az aggódás.

- Mi történt? - térdel le elénk, majd megnézi Clara sebét.

- Clara lába megakadt a szoknyájába és elesett. - magyarázom mi történt. Clara még mindig sír, és sikít egyszerre.