New York-i hajsza

30. •Múltbéli kapcsolatok•

- Kérdezd meg majd egy kicsit később.

- Ne felejtsd el, hogy te kérted. - hajt össze egy szürke melegítőt. - Én jövök. - fordul felém.

- Oké.

- Te és Nate.

- Én és Nate... Mi gyerekek voltunk. Nem olyan kicsik, de gyerekek. 17 évesek voltunk. Nate az évfolyamtársam volt. Ő volt a gimi leghelyesebb pasija... - Chris elfintorodik. - A 17 éves Sarah számára. Nate volt a gimi élsportolója.

- Kitalálom... Focizott.

- Talált süllyedt. Amerikai focizott. Én voltam az, aki elvolt magába. Sokat fotóztam. Tudtam, hogy én azzal szeretnék foglalkozni. Alkotni. Jó jegyeim voltak. Minta diák. - veszek le még egy pólót. - Majd Nate megkért, hogy készítsek róla és a barátnőjéről egy fotót. Rendesen megfizetett így nem bántam. Egy délután készült a fotó. A csajnak valami elintézni valója volt, így ő hamarabb lelépett. Miután megcsináltam a képeket, mondtam Nate-nek, hogy majd átküldöm őket és elindultam haza. De ő felajánlott egy kávét. Én elutasítottam. Nem randinak szánta, de én sem örülnék, ha a pasim más lányokkal iszogatna. Így haza mentem. Pár héttel később viszont Nate és a barátnője szakított. Megint eltelt pár hét és újból felajánlott egy kávét. Azt elfogadtam. És ennyi. - hajtom össze az utolsó pólót is. A kupac tetejére teszem, majd egy kartondobozért indulok.

- Vele tervezted el a jövődet?

- Igen. Gondolom te is Sophie-val. Ha már megkérted a kezét.

- Igen...

- Hogy vagyunk ilyen szerencsétlenek?

- Miért is?

- Két ilyen szerencsétlen most megpróbálja együtt.

- Reméljük ketten együtt kiteszünk egy egészet.

- Azért ne reménykedj.

- A remény hal meg utoljára. - vonja meg a vállát.

Miután az ő ruháit is beletettük a dobozokba a konyhába tettük őket. Mindenki két dobozt pakolt össze így tényleg nincs sok holmink.

A két fiú, mint két úriember vállalta a dobozok levitelét. Én pedig vállaltam a takarítást. Még egy dobozt befogtam az akták miatt. Még mindig találtam néhány fecnit az asztal alatt, a kanapé, de még a szőnyeg alatt is. Azokat is a dobozba hajigáltam. Majd a vérrel folytattam. Letöröltem a pultot, felmostam a padlót. A plédet, amit összevéreztem, azt is bedobtam a dobozba. A hotel úgy se fogja tudni kiszedni belőle a vért, csak a kukába menne. Nekem nagyon tetszett az anyaga, így megtartom. Mindenki jól jár. Mire Chris és Paul visszaér én is befejezem a takarítást.

- Nem akarom tudni, hogy mit csináltatok ti ketten. - emelem fel a kezemet. Ugyanannyi idő alatt takarítottam össze, míg ők levittek hat dobozt.

- Jaj, Sarah! Nem kell egyből rosszra gondolni.

- Hát pedig sokáig tartott.

- Nem nyúlom le a pasidat ne félj. - vigyorog rám Paul, mire megrázom a fejem. - De egy két kör nem a világ vége. - vonja meg a vállát Paul, mire felnevetek.

-Viheted, ha akarod. - vonom meg most én a vállamat.

- Átgondolom. - és bemegy a fürdőszobába. Chris addig mellém sétál, én pedig beledobom a kukába az utolsó papírtörlőt.

- Ilyen gyorsan el is passzolnál? - karolja át a derekamat.

- Mint a sicc. - vigyorgok rá.

- Ez fájt. - mondja tettetett sértettséggel és elengedi a derekamat, hogy elém álljon.