New York-i hajsza

23. •Álarcosbál•

- Mi jövünk. - kapja el a kezemet Chris. De jó! Még egy tánc Chris Morgan Különleges Faszommal. Hurrá...

- Mi a terved? Végig táncoljuk az egész termet? - kérdezem cinikusan.

- Mi bajod lehet belőle?

- Bajom nem lesz. De kedvem az nincs. Főleg nem veled.

- Áucs. - teszi a szívére a kezét.

- Mizu Grace-el? Nem fog kirúgni a főnököd, amiért szegény párát egyedül hagytad? - egész jó kedvem van. A haragomat úgy is letudom vezetni, hogy Chris idegeire megyek.

- Vicces vagy Sarah, de nem. Nem fog kirúgni.

- És ez a Grace mióta dolgozik a rendőrségnek?

- Nálam egy évvel előbb kezdte.

- Micsoda? - kapom a szám elé a kezemet. - És te különleges ügynök lettél, ő pedig csak egy rendőrtiszt?

- Nem mindenki lehet olyan jó, mint én. - felhorkanok. Ez rohadt vicces volt.

- Biztos csak szerencse. Sajnálom Grace-t. - biggyesztem le a számat.

- Miért? Biztos belőle is nagyszerű különleges ügynök lesz. - mondja Chris, én pedig megrázom a fejem.

- Nem, én nem arra gondoltam. Én azért sajnálom Grace-t, mert téged kapott partnernek. - Chris felnevet én pedig felszegem az állam.

- Oké, ez jó volt.

- Három óránál van egy lehetséges emberünk. - Chris kicsit megfordul velem, hogy megnézze kire is gondolok. Kinyújtja a kezét és megpörget, majd visszahúz magához.

- Oké. Tizenkét óránál is van egy. - fordul velem egy 90 °-os szöget, hogy most én tudjam megnézni az illetőt.

- Oké. Tehát Grace... - térek vissza a témánkhoz miközben a tekintetem az emberek között cikázik. - Miért ő jött? Miért nem Henry? - most egy random nevet mondtam példaként.

- Először is... A rendőrségen nincs egy Henry sem. Másodszor, nagyon szeretne előképtetést, így Steve ide osztotta be.

- Nem nagy falat neki?

- Gondolom azért dobta be Steve a mélyvízbe.

- Neked is alig ér le a lábad.

- Tessék? Ezt meg, hogy érted?

- Úgy értem, hogy ehhez az ügyhöz még te is kevés vagy. Én is az vagyok. Mindenki az. - vonom meg a vállam. Az állammal egy ember felé biccentek, hogy nézze meg Chris is. Megfordul és bólint egyet.

- Nehéz feladat, de nem vagyunk kevesek.

- Egy egész birodalmat akarunk lerombolni. Belülről akartam szétszedni, de nem sikerült. Kívülről pedig egyenesen lehetetlen.

- Ezért kell megpróbálni.

- Chris, ez nem egy UNO parti. Itt ha vesztesz akkor nem pontot nem kapsz. Hanem az életeddel játszol.

- Tény, de az a lényeg, hogy megpróbálom. Azért, hogy az a szemétláda ne tegye más életét pokollá. - úgy érzem itt most magára is célzott. Hát persze. Elvette tőle az apját. Gyűlöletem apám felé csak nőtt mióta ezt tudom.

- Sajnálom.

- Mit Sarah? - közelebb húz magához és a hajamba suttog.

- Amiért elvette tőled apukádat.

- Nem kell. Nem te tehetsz róla. - mondja és rám mosolyog. Kezét a hátam közepére csúsztatja, most pedig ő biccent mögém. Megpördülünk, hogy én is lássam az embert, majd bólintok egyet.