Verseim - Mert Hiányzol

Kártyavár

Kezem remeg, szívem dobban,
Egyre följebb jutok fel.
Újabb kártya a toronyban,
Itt már nem ronthatom el.

Új szint jön, már a második,
A stressz meg csak nő bennem.
Félek már a mozdulattól,
Mikor kell majd döntenem?

Építgetem, vigyázgatom,
Egyre csak nő ez a vár.
Remény sugara ér most el:
Talán majd szilárdan áll?

Biztosabb már a gondolat,
Sikeres lesz, jól tudom.
Gyorsabbak a mozdulatok,
És nagyobb a nyugalom.

Egy pillanat, az is elég,
Nem figyeltem a várra.
Egy rossz lépés, ledöntöttem,
A sok munka - hiába.

Mit vártam egy kártyavártól?
Szilárdságot meg erőt,
Mikor gyenge, nem bírja el
Se az apró, lágy szellőt?

Ismételten újrakezdem,
Immár jobban figyelek.
De már tudom, újra ledől,
Magamból is kikelek.

Még egy teljes összeomlást
Nem bírok türelemmel.
Inkább adom fel a várat,
S építem, mi nem dől el.