Torn / Törés

36

Legalább ő jól kezeli, bár az ég egy adta világon semmit nem tud Harryről. A Romban látta mellettem párszor, de ennyi. Én nem beszéltem neki róla, és az a kis incidens a parkolóban is Aaronnel történt nem vele, így tényleg fogalma sem volt szerintem, hogy ki is Harry pontosan. Szerintem egy barátomként tekint rá.
Én tűkön ültem. Folyamatosan babráltam a babarózsaszín, nyári ruhám szélével az ölemben és rendszerint pillantottam körbe magunk körül Harryt keresve. Nem szabadott volna ennyire bezsongottnak lennem, hiszen olyan buta dolog. De nem tehettem róla, így is elég nehéz volt nem kimutatni.

- A szüleim oda meg vissza voltak tőletek a húgoddal, a vacsora után - szólalt meg ismét Felix, amivel magára hívta a figyelmem.

- Tényleg? - mosolyodtam el a kék szemeibe nézve.

- Ühüm, mondták is hogy legközelebb nővéremet is hívják, mert biztos kijönnél vele is.

Felix hangja háttérzaj lett. Jobbra pillantva ugyanis észrevettem Harryt a távolban felénk közeledni. Olyan magas volt és magabiztos ahogy sétált az emberek között a járdán. Figyeltem, ahogy körbepillant néhányszor a park füves területén, amíg meg nem talál és a szemembe nem néz. Egyből felvett egy heves ritmust a szívem, sőt még a fülem is zúgni kezdett. Zavarban voltam, pedig még volt közöttünk jó néhány méter, még akár el is menekülhettem volna. Az ő arca semleges volt ugyan, és az enyém is. Nem mosolyodtunk el mikor láttuk egymást, csak egy egymásba fúródó tekintet voltunk, akik titkon biztosan örültek, hogy ismét látják egymást.
Titkon.

- Hello.

Harry köszönése mindennek hangzott, csak kedvesnek nem. Kifejezetten szúrósan nézett Felixre, aki nem vette magára a hangnemét a köszönésnek, hanem egyszerűen visszaköszönt és a kezét nyújtotta Harry felé, aki elfogadta azt, így kezet fogtak. A levegőt visszafojtva figyeltem a dolgot, nagyon nem akartam, hogy dráma legyen ebből az egész helyzetből.

Aztán Harry leereszkedett mellém a pokrócra, a tekintetünk összeakadt ugyan egy pillanatra, de egyből hevesebb lett a szívverésem és zavarba jöttem megint, így inkább lepillantottam róla az ölembe.
Azt sem tudom hogyan köszönjünk egymásnak.
Egészen közel ült hozzám, épphogy kellett volna csak megmozdítanom a térdem és máris összeért volna az ő lábával, amit most is mint mindig sötét színű farmer fedett. Felül egy rövid ujjú, laza ing volt rajta.. a megszokott, amit túlságosan is szerettem rajta.

- Milyen volt olasz? - szólaltam meg végül, miután kellően összeszedtem magam hozzá. A hangom hidegen csengett, s az arcom is komoly volt miközben visszanéztem rá már jóval erősebben. Nem lehetek egy gyenge csaj, sem mellette, sem senki mellett.

- Elment- rántotta meg a vállát.

Elment, hát persze. Semmi bocs, hogy szó nélkül leléptem vagy hívni akartalak, de elfelejtettem. Csak egy egyszerű elment.
Közben ahogy elemeztem az arcát kimerültnek tűnt. A szeme alatt karikák húzódtak és igaz lehetséges, hogy csak a hosszú repülőút miatt volt, normál esetben azért rákérdeztem volna, hogy biztosan csak az-e a baj. Bárcsak tudnám minek járkál Olaszországba, olyan titokzatos azzal kapcsolatban. Egy szót sem említett róla soha.
A csend, ami közöttünk lebegett kínzó volt. Hármunk közül egyiken sem szólaltunk meg és nem is tudtam, hogy mit mondattunk volna. Nem is volt olyan opció, hogy mi hárman majd csak benne leszünk egy baráti csevejben. Esély sem volt ilyenre, bár már azon is csodálkoztam, hogy Harry nem illette Felixet egyből valami kemény beszólással, akkor aztán magyarázkodhattam volna igazán.

- Beleszartam a randiba? - kérdezte hirtelen Harry.

Na, kezdődik.
Tekintete köztem és Felix között járt, aztán megállapodott rajtam mintha tőlem várna választ. Csak hogy én nem tudtam mit válaszoljak erre.