Torn / Törés

35

Agh, a vacsora miatt megint eszembe jutott Harry. Igaz eltelt egy hónap, de a legutóbbi vele kapcsolatos gondolatom és a most között alig tíz perc telhetett el. Sokat gondolok rá, pedig butaság. Nem keresett azóta sem, ahogy a csapatban sem senkit. Persze a tavalyihoz képest most már együtt kell élnem egy már már sajnáló tekintettel is Lizéktől akár hányszor szóba jön Harry, azt nagyon rosszul viselem, még szerencse, hogy nem gyakran beszélünk róla.

Tudtam, hogy Harry gondot fog hozni rám. Ha nem is a szó szoros értelmében, inkább érzelmileg. Már az elején elvarázsolt azzal amennyire figyelmes és tisztelettudó volt velem. Igaz nem kedvelt mikor először találkoztunk, de aztán megismertük egymást és lényegében az lett a végzetem. Nem várhatok tőle tündérmesét, ő egyértelműen nem az a típus. Sürgősen ki kell vernem a fejemből minden ilyen gondolatot, hiszen csak rontok magamnak a helyzeten.
Míg messze van csak jobban hiányozna.
Aztán mikor visszatérne még csak az hiányozna, hogy rájöjjön vagy lássa rajtam, hogy már nem közömbös.. nagyon nem.
El kell felejtenem legalább az érzéseimet, már ha az egyáltalán lehetséges valahogy. Meg fogom próbálni.

Felix úgy viselkedik, mintha egy nap sem telt volna el azóta, hogy utoljára beszéltünk. Mintha nem lett volna közben valakije, mintha nem beszélt volna velem bunkón párszor, mintha nem látta volna körülöttem Harryt.. mintha mi sem történt volna.
Való igaz egyszerűbb volt arról beszélgetni, hogy megy neki az egyetem, és hogy nekem mi történik a Romban ahelyett, hogy kínos témákba sodródtunk volna, ugyanakkor egyértelműen káros volt a szőnyeg alá söpörve ignorálni az eddig történteket. Károsnak káros, de kényelmes volt és jelen pillanatban olyan zavarodott voltam Harryvel és saját magammal kapcsolatban, hogy én is csak kényelemre vágytam semmi másra.

Harry Styles

Két hónap.
Ennyibe telt, mire sikerült elintéznem, hogy ne ássam magam még nagyobb szarba az olaszoknál. Átláttam a dolgokon, tudtam, hogy azért bíznak meg több és több feladattal az utóbbi hónapokban, hogy tényleg csatlakozzak hozzájuk. Én ezt nem akartam, éppen ezért voltam most ismét Európában. Szemtől szemben kellett beszélgetnem Gabellottival, akinek nyilván nem tetszett amit hallott arról, hogy nem fogok belépni.
Nem félek tőlük és felejtsenek el végre. Kicsit féltem persze, tudtam hogy ebben az épületben bárki golyót küldhet végig a fejemen és senkinek nem tűnne fel. A testemet is ügyesen eltüntetnék pár perc alatt és ahogy jöttem erre a világra olyan gyorsan és észrevétlenül mentem volna.
Megcsináltam még országon belül pár melót. Úgy terveztem csak pár hétre jövök maximum, ezért sem szóltam otthon senkinek a távozásomról. Aztán Gabellotti fenyegetni próbált, országon belüli melókkal bízott meg és azzal hitegetett, hogy ha ezt és azt megcsinálom, soha többet nem kell hallanom felőle. Jobb híján mi mást tettem, megcsináltam. Üzleteltem itt ott, kisebb is és olyan nagy összegekkel és mennyiségekkel is, hogy tudtam, hogyha azzal elkapnak biztos életem végéig lecsuknak, főleg mert már Gabellotti sem segített volna, hiszen láttam rajta, hogy kihúzom a gyufát amiért még mindig ellenállok annak, hogy neki dolgozzak.

Viszont meglepetésemre tényleg ez volt minden. Bár ahelyett az utolsó megbeszélés vagy inkább beszélgetés helyett lehet inkább hónapokig dolgoztam volna.

Ugyan annál a hatalmas méregdrága asztalnál ültünk ahol minden alkalommal, mikor behív ide magához. Mindig leülünk két távol eső pontra, az ajtónál két őr áll, akik amint elkezdődik a beszélgetés úgy tesznek mintha süket némák lennének. Rohadtul reméltem, hogy ez az utolsó, hogy itt vagyok. Soha többet nem teszem be a lábam ebbe az országba. Nem azért, mert olyan szar dolgom lett volna eddig..sőt. Az utóbbi egy évben úgy megszedtem magam, hogy soha nem láttam még ennyi nullát a bankkártyámon korábban.
De gyáva voltam.
Csak az lebegett előttem, ahogy pár év múlva besokallok és mégsem lesz kiutam. Beleláttam, végignéztem ahogy minden egyes embernek megtalálják a gyenge pontját. Függőséget, családot, szerelmet, gyereket és nem restek senkit eltakarítani az útból csak azért, hogy az adott illetőt megtörjék. Abban a helyzetben pedig soha a büdös életben nem akartam lenni. Nem mintha sok ember lenne az életemben aki számít, de akkor is gyűlölném hogy valaki felettem áll és úgy mozgat mint egy idióta babát. Nekem ez nem kell. Ha kell vegyék el az összes pénzem, elmegyek a híd alá, de akkor sem megyek ebbe bele.