New York-i hajsza

18. •Gyertyatartó•

- Azt hittem csak mi hárman iszunk. - súgom oda Paul-nak.

- De minél több, annál jobb.

- Ez egy idegen.

- Egyszer mi is azok voltunk. - vonja meg a vállát, majd Chris-re néz, aztán vissza rám. Aztán felveszi a tipikus perverz mosolyát.

- Jó értem. Fejezed be. - lököm meg a vállát.

- De mit? Nem csinálok semmit. Nem mintha nem arra utaltam volna, hogy te és Chris nem, hogy nem ismertétek egymást, de még a neveteket is kikupáltátok egymásból.

- Haha, marha vicces. - nevetek fel ironikusan.

- Ez nem vicc Sarah. Én csak...

- Igyunk inkább. - fogom be a száját.

Ebben a pillanatban megjelenik Andrew a kezében 4 pohárral, akin már nincs rajta a kötény, mint pár perccel ezelőtt. Paul kipakolja a szatyrából az italokat, majd elrendezi őket. Jelenleg úgy néz ki az ülésrend, hogy Chris, én, Paul és Andrew. Andrew egymás mellé teszi a poharakat, Paul pedig megtölti az egyik töménnyel.

- Igyunk... - emeli fel a poharát Paul.

- Az egyetlen nőre közöttünk. - biccent felém Andrew.

- Helyes. Erre megéri inni. - mondja Paul, majd a pulthoz érintve a pohara alját lehúzza az alkoholt. Utána Chris is így tesz, Chris után pedig én is.

- És mondd Hannah, honnan érkeztél? - hajol a pultra Andrew, hogy felém tudjon nézni.

- Messze innen. - válaszolom, majd megint megragadom a tömény alkoholos üveget és mindenkinek töltök egy újabb kört.

- Nem mondod el?

- Miért lőném le a poént? Igyunk a titkokra. - emelem fel a poharamat és Chris felé fordítom a fejem.

- Igyunk a titkokra, amik nem sokáig maradnak titokban. - mondja egyenesen a szemembe. Összehúzom rá a szemem, majd lehúzom a poharamat tartva Chris-el a szemkontaktust.

- Együtt vannak? - hallom Andrew hangját a hátam mögül. Paul egy ,,ez bonyolult"-al válaszol, de úgy teszek, mintha nem hallanám.

- Hannah! - szakít ki Paul a Chris-el való szemkontaktusomból.

- Hm? - fordulok felé.

- Menjünk énekelni.

- Nem. Még nem. Nem ittam eleget. Legalább én hagy felejtsem el az incidenst. - nevetek fel.

~~~

Számoltam hányszor töltöttük újra a poharakat. Megtudom állapítani, hogy 5 és 15 között vagyunk valahol. Jelenleg a homlokomat a hideg márványpultnak támasztom, hogy kicsit múljon az émelygés és le tudjam győzni ezt a szörnyű hányingert.

- El ne aludj! - figyelmeztet Paul megütve a hátamat.

- Nem terveztem. Hol van Chris? - emelem fel a fejem és körbe nézek a helységbe. Az időérzékemet ott hagytam valamelyik pohár alján, nem tudom mennyi az idő.

- Elment dobni egy sárgát.

- Elment dobni egy sárgát? - ismétlem meg, amit mondott és felröhögök. Nem éppen nőiesen. - Ez nálatok férfiaknál olyan ,,mi így kommunikálunk"... - mélyítem be a hangom. - ...kijelentés? - még mindig röhögök.

- Mondhatni.

- Mennyit ittunk? - teszem fel a kérdést, hátha Paul tudja pontosan mennyit.

- Hát... az biztos, hogy 10 és 20 között vagyunk. - igen, valahogy éreztem, hogy nem Paul lesz az, aki számolja hány üres poharakat hagyunk magunk mögött.