Megérkezetem, eljöttem éppem egészségesen Magyarországra.
Jó volt Erdélyben de most itt tanulok tovább, bizakodva állok hozzá a dolgokhoz.
Az első nap az lesz hogy felfedezem a várost ahol mostantól lakni fogok. Bár előbb a szállásomat kéne megnézzem és berendezzem amit lefoglaltam.
Mennyi ember... Már hozzá vagyok szokva a falu nyujotta dolgokhoz de ez nagyobb helyiség. Sok autó, lépten nyomon házak üzletek, padok és fák díszítik a környéket.
A lakáshoz elvileg már nem sok kell, mindjárt ott is vagyok. De milyen lessz egyedül? Senkit nem ismerek innen, magányos leszek... Már ha nem szerzek új barátokat, azért megpróbálok.
Jej, egy kávézó! Ide bejövök egy kis időre meginni egy lazát. *benyitok*
Voltak bent még mások is, az egész kávézó belseje elég lakájos, jó stílusú.
Ez tetszik!
Ahogy látom odabent vannak egy páran de nincs telyesen megtelve, leülök egy asztalhoz és pihenek kicsit. Nagy gonolkodásba kezdtem értelmelenségekről, már megint... Erről le kéne szoknom, bár addig se a telefonom nyomkodom. Ebből az elmélkedésemből zavart fel egy ismerős hang.
-Adhatok valamit?
-Igen, egy ilyen kávét kérek, és rémutatok egyre amit éppen láttam.
Felírta magának az ott dolgozó és elment.
De nagyon ismerős ez az ember, mégis miért? Nem hinném hogy bárkit is ismerek innen. A frissen csinált kávé illata most csapta meg orrom, elkeztem körülnézni magam körül, jól fűtött, barátságos hely, ide máskor is eljövök!
És jön az ismerős ember, szinte biztos hogy láttam már, és olyan egyedi érzést kelt bennem, beszélni akarok vele!
Ide is ért mire letette a kávét és menne is tovább. De én utánna szólok:
-Bocsi,de láttuk már egymást?
Megáll és megfordítja a fejét.
-Nagyon ismerős vagy, de nem tudom honnan.
-Mi a neved?
-Az én nevem Gergő, és a tiéd?
Ekkor hirtelen kitágult a szemem és nagyot csodálkoztam a butaságomom... Hogy felejthettem őt el?
- Az én nevem Dominik!
Hirtelen ő is nagyott csodálkozott.
Már olyam sok ideje volt, pedig milyen sokat jelentett.
Mit is csinálok, itt az idő hogy összebarátkozzak a nagy Hentai Isten Gergővel.
-Emlékszel még rám?
-I-igen, beugrott ki vagy.
-Itt dolgozol?
-Részmunkaidőben.
-Lenne kedved majd még beszélni?
-Majd írok messengeren, mint régen.
-Az jó lesz!
-Uhum, oké
Elkezdem inni a kávémat, ideje lenne már!
Gyors tempóba el is kezdem inni, érjek már haza, ez így egyszerre nagyon sok volt.
Minden kész, kifizettem, megittam mindent lehet megvan... Asszem.
Kimegyek és elkezdek a lakás felé menni, ez most így egyszerre túl sok volt. Kell majd min elgondolkodjak, meg ez a fura érzés, csak nálla éreztem ezt még...
