Torn / Törés

31

- Segíthetek? - kérdeztem egyből hidegen.

- Csak gondoltam leszólítalak, láttam múltkor milyen szívélyesek a pultosok itt Styles-al.. gondoltam velem is azok lesznek - rántotta meg a vállát, amire még értetlenebbül néztem rá és közben hátrébb is léptem tőle, hiszen ő közelebb jött.

- Értenem kéne miről beszélsz?

- Oh ugyan, hagyjuk a felesleges köröket. Megfizetem amit Harry, csak mondj egy összeget a ma estéért - vigyorgott. Akkor esett csak le miről is van szó, ez a baromarc tényleg képes volt prostinak nézni.

- Szögezzünk le valamit: ez az egész kóceráj az enyém, a bankszámlámon minden bizonnyal több pénzem van, mint a tiéden valaha lesz. Már azt is vedd megtisztelésnek na meg utolsónak, hogy most szóba álltam veled. Ne lássalak meg még egyszer a környéken - mondtam, hiszen maximálisan megelégeltem azt, amit ez a férfi megengedett velem szemben magával. Felőlem a legjobb barátja is lehetne Harrynek, akkor sem fogadnám el, hogy így beszéljen velem.

- Figyelj a hangszínedre - váltott a hangneme és az arca is komolyabbá.

- Itt neked kell egyedül ilyesmikre figyelni, ne lássalak meg még egyszer itt - ingattam a fejem és el is léptem előle egyből, hogy tovább sétáljak.

Nem igazán tudom honnan volt bennem ekkora bátorság és hova tűnt a félelem, ami alapvető lenne ha egy idegen férfival találkozok egy sötét parkolóban. Egyszerűen azzal magyaráznám, hogy akkora düh és szánalom volt bennem a pasi felé, hogy semmilyen más érzelem már nem fért bele a fejembe és végezetül csak ezek győzedelmeskedtek. Nyilván nem voltam nyugodt, sőt. A kocsimban ülve a visszapillantóban láttam, ahogy továbbra is ott áll és csendben figyel, felállt a hátamon a szőr és eszembe jutott mi van ha most egyszerűen lelő? Éppen ezért kapkodva indítottam be a motort és hajtottam el minél sietősebben. Eszembe jutott, hogy felhívom Harryt, de nem akartam zavarni vagy ráijeszteni, sőt lehet nem is érdekelné a dolog, így inkább csak hazavezettem és próbáltam nem rágódni rajta. Biztos csak egy idióta.

...

Az a rettentően enyhe tél azt eredményezte, hogy már így áprilisban majdnem nyári strand idő volt. Nekem annyira nem volt ínyemre, hiszen így minden bizonnyal hosszabbnak fog tűnni a nyár, illetve a forróság amit szörnyen rosszul kezelek. Sokkal jobban szeretem az enyhébb időt, esetleg a hideget.
Ugyanakkor volt benne némi pozitívum.
Az eddigi években Zayn szülinapját egyszerűen a Romban tartottunk, vagy náluk iszogattunk az udvaron. Attól függ milyen idő volt éppen. Viszont idén megkavarta a dolgokat, a fejébe vette hogy ha már jó idő van vegyünk ki valahol egy apartmant, ünnepeljük meg a szülinapját egy hétvégén át. A csapat nem lelkesedett túlzottan, nekem sok munkám volt a Romban a felújítás miatt, Niallnek és Liznek is szabadságot kellett venni, Harry pedig szimplán nem is reagált az üzenetre, amikor a csoportbeszélgetésbe beküldte Zayn az ötletét.
Aztán egyöntetűen rosszul éreztük magunkat.
Kivéve Harryt, ő nem reagált természetesen egyáltalán.

Én voltam az, aki először Zayn mellé állt, miszerint jó lesz, menjünk. Majd én keresek szállást s a többi, hiszen rosszul éreztem magam. Zayn mindig ott volt és lelkesedett más szülinapja miatt a csapatban, ugyan ezt kellene vissza adnunk neki is. Persze nem volt a legbölcsebb ötlet még a szállást is magamra vállalni, amikor amúgy is ezer dolgom volt már a következő hetekre, de nem panaszkodtam, inkább Lizék lelkére kötöttem, hogy a szülinapi szervezés maradék vagyis minden része az övék, enyém csak a szállás vadászat. Végül persze belementek, sőt Liz olyan izgatott lett, hogy onnantól tőle zengett a csoport ahogy sorra új ötleteket hozott fel.
Nekem nem volt túl könnyű dolgom, hiszen értelmes szállást akartam nem túl messze, viszont gondolnom kellett a többiek anyagi helyzetére. Nem vehettem ki egy kastélyt, de azért azt akartam, hogy megfeleljen az elvárásaimnak és ne valami gány helyért fizessünk.