Verseskötet

Angol Madam

Dorcinak az egykori legjobb barátomnak.

Fájdalmamat semmi sem enyhíti,

Sajnos se az idő, se múló emlékeim.

Barátságod...

De már az sem lenne az igazi.

...

Nincs jobb dolgom...

Nincs jobb dolgom, mint szenvedni. Szenvedni és kínlódni. Szeretni, ám hiába, Őrlődni a magányban. Suttogni négy fal között, hogy lassan már megfulladsz, mert az üresség belülről fojtogat.

Fáj, tudom hogy fáj. Én is éreztem már, ám nem mondom, hogy jobb lesz, sőt rosszabb. Sírj, sírj nyugodtan hátha jobb lesz, de ha nem, az sem baj. Meg kell élni! Ezt is át kell élni! Ne félj! Felnősz, addig tanulsz míg megnősz. Nem fogja, majd senki a kezed, de higgy és járj, abból baj nem lehet. Szeress de vigyázz, a tűz éget. Van, aki bántva szeret téged.

Nincs jobb dolgom, mint létezni. Lézengeni és meglenni. Ha minden hiába, kapaszkodj a ház falába! Keresd mi éltet, mi megmozgat téged. Állj fel és keresd ki önmagadért szeret téged. Keresd, de vigyázz, a tűz éget. Van ki bántva szeret téged.

Nincs jobb dolgom, mint szeretni. Szeretni és feledni. Feledni a bú és bajt, még indig keresni a védő kart. Óva intenélek az érzelmektől, hisz boldogság és bánat kéz a kézben jár, de ne csüggedj, megéri. Megéri, tiszta szívből szeretni.

...

Vagyunk még egymásnak?

Szívem teli bánat, de nem tudom hol találhatnék jobbat nálad.

Rettegek, mert érzem valami elveszett és tán más jobb lehet, csak ne én legyek.

Sok ostoba kérdés, mégis csak ezen jár az eszem.

...

Téged szerettek helyettem (mindig)

Megvan az az érzés, amikor annyira vágysz valamire, és egy karnyújtásnyira van tőled, ám nem éred el, és nem tehetsz ellene semmit?

Mindig, mindig ez van és tűröm, tűröm, de már nem bírom. Kitörni vágyó fájdalom, amit okoztak, amit okozott. A szívfájdalom, amit kapok, s adok, de mégis oly fojtogató. Haragszom rá és azokra a fiúkra, hogy folyton folyvást kínoznak. Kínoznak, mert nem szeretnek, sőt őt szeretik helyettem.

Bántva szeret az összes, pontosabban kedvel, de nem szeret! Ölni tudnék haragomban, s kiáltani úgy, hogy hallja Isten, hogy ennél rosszabb pokol nincsen. Nincsen, mert szeretem őt, de a mérgem egyre csak nő. Lassan már túl nő rajtam és kerülnöm kell, hogy ne bánthassam. Mert bántanám, nem is kicsit, hisz szívemet sokszor csorbítja ő is.

Nem beszél, csak fecseg. Nem hallgat, csak mereng, s tán nem is figyel!

Elveszítem, érzem, mert titkokat sző mögöttem, ám ha mégsem megőrültem. Letagadja az alapvetőt és úgy hazudik, hogy az már bűn. Egyre jobban elveszek, ám ő csak lebeg felettem.