rebel#5sos

1, rész; veszekedés.

-Ezt te sem gondolhattad komolyan, apa.-sziszegtem.-Nem elég, hogy anyát csaltad évekig most fel is csináltad azt a kurvát?
-Ne beszélj így Elizabeth-ről.-csattant fel és ráütött a konyhapultra.-És igen terhes lett tőlem. Lesz egy kistestvéred!
-És én most mit kezdjek ezzel?!
-Oda költözöl velem Elizabethez Sydneybe.-vágta rá. A hangja hideg és kemény volt.
-Még egy költözés? Atlantaból ide jöttem Franciaországba most meg húzzak el a picsába Sydneybe mi? Tököm tele van veled és ezzel az egész szarral!-kiáltottam és berohantam a szobámba majd bezártam magam után az ajtót. Kivettem a párnám alól egy doboz cigit meg az öngyújtóm és kimásztam a tetőre. Néztem a csillagos eget. Vajon hol lehetsz Damien? Nagyon nehezen viseltem Damien halálát. Csak nem utána is mentem. A teroválás még mindig itt van a szívem felett. Könnyeket csal a szemembe amint meglátom, de nem fogom leszedetni. A részemmé vált. Meggyújtottam az első cigit és mélyet szívtam belőle.
✴
A taxi egy hatalmas halvány zöld ház előtt állt meg. Kiszálltam a taxiból a cuccaimmal együtt. Apa kifizette a taxit és Ő is kiszállt. Besétáltunk a kapun majd át a kis előkerten, fel a verandán. Apa benyitott. A ház igazán előkelőnek bizonyult. Csillárok mindenhol, márványozott fal, vörös szönyeg.
-Cselédek nincsenek?-kérdeztem nevetve. Apa lesujtó pillantással kezelte a kérdésem. Majd megjelent a velünk szemben elhelyezkedő giga lépcsőn egy rövid szőke hajú nő. Nyári kisruhában volt amiben jól lehetett látni kerekedő hasát. Óvatosan lesietett a lépcsőn és apám nyakába vetette magát. -Szia!-köszönt mikor végre leszállt apámról és felém fordult.-Elizabeth vagyok, de hívj csak Elizanak.
-Violet vagyok.-mondtam semleges hangon.
-Luke drágám! Kérlek gyere ide!-továbbra is mosolygott. Biztos pedofil. Pár másodperc múlva megjelent előttem egy szakadt ruházatú fiú, felzselézett szőke hajjal és égkék szemekkel. Hm.-Ő itt Adam és a lánya Violet.
-Luke vagyok.-mondta és végig mért. Azt hitte nem látom mikor beharapta alsó ajkát. Hah.
-Kicsim mutasd meg Vinek a szobáját.-mosolygott kedvesen továbbra is. Én Violet vagyok és nem Vi.
-Gyere.-mondta Luke és elindult a lépcsőn felfelé. Utána mentem a cuccaimat cipelve. Az emelet nagyobb mint gondoltam. A folyosókon mindenhol fehérre festett ajtók vannak. Luke hirtelen megállt a bal oldalon lévő 3. ajtónál és kinyitotta.-Ez lesz a te szobád.
-Kösz.-motyogtam és ledobtam a cuccaimat a szobában. Sötét kék falak fehér franciaággyal és szintén fehér bútorokkal. Az ablakot fekete sötétítő takarta el. Az ablak elé sétáltam és elhúztam. A tengert láttam meg egyből. Ez valami elképesztő.
-Néha majd szembe találkozhatsz a haverjaimmal a házban.-mondta Luke mikor abba hagytam a tengeren való nyáladzást.
-Oké.-vontam vállat. Luke eltünt magamra hagyva engem a szobában. Végre. Sose szerettem más emberek társaságát, vagyis, de, de csak akkor mikor már nagyon K.O. voltam a piától. Gyorsan átvettem a ruhámat egy fekete hosszú nadrágra aminek az alját felhajtottam és egy fekete ujjatlanra. Felvettem mind a 2 csuklómra egy-egy élénk zöld csuklószorítót. A Vans-emet meg magamra erőszakoltam miközben kiigyekeztem a szobából. Hosszú lenőtt rózsaszínes hajam egy kontyba fogtam útközben. Lekocogtam a lépcsőn egyenesen ki a bejárati ajtón. Apa majd hív ha hiányolni kezdene. Ami be is következett 5 percen belül.
-Még is hol a jó életben vagy kislányom?
-Neked is szia apa. Igen köszi a kérdést jól vagyok.-gúnyos mosoly jelent meg ajkaimon.
-Most azonnal gyere haza! Családi ebéd lesz és szeretném ha itt lennél!
-Jó nyugi van. 10 perc és ott vagyok.-ezzel a mondattal le is csaptam a telefont. Ebböl a 10-ből lett 20 mert eltévedtem. A házba beérve valahogy elügyeskedtem magam az ebédlőbe. Fekete fehér kockás csempe és hozzá illő vörös tapéta. Tetszik. Eliza és apa már az asztalnál ültek Luke és egy fekete, kék hajú srác társaságában.
-10 percet késtél.-kezdte apa. Ebből nagy veszekedés lesz...újra.
-Aha.-mondtam és helyet foglaltam az egyik üresen maradt széken. Mosolyogva pillantottam a mellettem helyet foglaló fekete, kék hajú fiúra.-Violet vagyok.
-Michael.-mosolygott vissza. Tetszenek a szemei, olyan zöldes kékesek.
-Violet Blair Benett! Ha hozzád beszélek elvárom, hogy rám figyeljél.-emelte fel a hangját apa. Felálltam az asztaltól és elindultam ki az ebédlöből. Az ajtóban még vissza néztem.
- Parlez à votre petite amie que vous ne mangez pas. Je vais mourir de faim./Mond meg a barátnődnek, hogy nem eszek veletek. Inkább éhezem.-apa nem szereti ha angol nyelvű társaságban franciául beszélek. Szerinte nem illik.-Örültem, Michael.
Felrohantam a lépcsőn majd be a szobámba. Nem ma lenne az első nap mikor nem eszem. Bezártam az ajtóm és az ablakon kihajolva kezdtem cigizni. A hamut a lenti kertbe szórtam.
-Azért fel ne gyújtsd a házat.-szólalt meg valaki a szemben lévő házról. Felpillantottam és megláttam egy lányt. Rövid vörös haja van és nagy csoki barna szemei. Fehér virágos blúz van rajta, barackszínű csipkés szoknyával. Kezeiben fizika és biosz könyvek. Elég csúnyán néz rám.
-Ó ugyan cica, inkább menj vissza tanulni és ne próbálj meg belekötni másokba. Köszi, szia.-kezemmel úgy csináltam mintha hesegetném.
-Kár volt hozzá szólnom ilyen libához mint hozzád.-felhúzta az orrát és lerakta valahova a könyveit.
-Ide figyelj komolyan azt hitted megsérthetsz azzal a szóval engem, hogy liba? Már most látszik hova sorolható vagy a társadalmi listán a suliban.-nevettem és mélyet szívtam a cigiből.-Szóval állj le.
-Én is tudok ilyen bunkó és huligán lenni mint te!-mondta és kezdetnek levette a köralakú szemüvegét.
-Sok sikert a lehetetlenhez.-átdobtam az Ő kertjük be a csikket és becsuktam az ajtót. Még láttam ahogy mond valamit. Annyira viccesek az ilyen stréberek.