New York-i hajsza

13. •Csak takarodj•

- Nem kirúgni akarlak csak meghallgatni mit szeretne.

- Túl udvarias vagy mindenkivel. Ez lesz a veszted Chris Morgan. Ha most beszélsz vele elmegyek a rendőrségre és feladom magam. Oda egy ügyed, amit meg kéne oldanod. Vége az egész Evans birodalomnak, amit le akarsz rombolni. Mert én megteszem. Ez az egy lépés kéne és apámnak vége.

- Sarah fejezd már be! - sétál felém és az arca nincs messze az enyémtől. Sikerült felbőszítenem. Helyes. Mert én is dühös vagyok. Kezdtem azt hinni, hogy valakinek fontos vagyok. Hogy számítok valamit. De nem. Mit tudna mondani Clara, amit még nem tudunk. Nincs nála semmi, így bizonyíték az nincs. És a többit mi is tudjuk.

- Ne merj felém magasodni! - szinte köpködöm a szavakat felé.

- Miért akarnám, hogy börtönbe kerülj? - kérdezi tőlem Chris. - Miért akarnám, hogy bármi történjen veled?

- Oh, persze. Tettesd még, hogy fontos, hogy mi van velem. Te csak meg akarod oldani az ügyet mit sem foglalkozva velem. Tehát ne merd itt azt állítani, hogy érdekel mi van velem. Mert ez rohadtul nem így van. - nézek fel rá, egyenesen a zöld szemébe ami most ég a haragtól.

- Nem tettetem, hogy érdekel mi van veled. Hanem... - itt elhalkul. Nem mondd semmit csak néz rám, mint aki összeakarja szedni a gondolatait.

- Hanem mi? Nem, igazából nem érdekel. Döntsd el kinek az oldalán állsz. - lépek hátra egy lépést és karba fonom a kezemet.

- Igazából nem kell döntenie. - szólal meg Paul a hátam mögül, aki épp kulcsra zárta az ajtót. - Mindenki itt marad és meghallgatja a másikat.

- Ha azt hiszed, hogy nem megyek neked azért a kulcsért akkor tévedésben élsz. - mondom neki.

- Oh, én pontosan tudom, hogy te nekem jönnél. Ha nálam maradna a kulcs.

- Paul, mégis miről beszélsz? - kérdezi tőle Chris. Clara csak áll és figyeli az eseményeket.

- Tudni akarjátok? Hát jó. - és válaszul kinyitja az ablakot és kidobja rajta a kulcsot.

- Te megőrültél? - kérdezzük egyszerre Chris-el.

- Nem megy senki sehová. Mivel engem érdekel Clara mondandója, te pedig fontos vagy a csapatunkba.

- Ja persze. - válaszolom.

- Ez így van Sarah. Majd elbeszélgethetnél Chris-el. Sok mindent tudnál meg. - vonja meg a vállát. - Tehát mindenki leül erre a szép bőr kanapéra és meghallgatja a másikat. - ül le először maga a szószóló Paul az egyik kanapéra. Utána követi Chris, aki felpillantva rám látom, hogy a haragos tekintete átfordult inkább könyörgőre. Clara a másik fotelbe ül. Én pedig Chris-el a kanapéra jó messze húzódva maga Chris-től.

Mindenki csöndbe ül. Olyan, mintha két perccel ezelőtt nem egymás arcába másztunk volna. Csak ül mindenki és senki még csak meg sem szólal. Fura, mert valahogy mindenki hangosabb volt a másiknál.

Az ujjamat babrálom és várom, hogy valaki elkezdjen beszélni. Nekem nincs mit mondanom. Haragszom Chris-re. Olyan volt, mint aki nem hiszi el, amit mondok és megerősítésre van szüksége. Hogy más is alá tudja támasztani a mondókámat.

- Na tehát. - köszörüli meg a torkát Paul.

- Sarah én nagyon sajnálom, ami történt. - erre csak elhúzom a számat. Mit mondjak? Mert, ha én megint megszólalok, abból verekedés lesz és kilökök valakit azon az ablakon. - Tényleg így van. Apa mikor elmondta, hogy téged is beavatott, féltettelek. - felhorkanok, de még mindig nem szólalok meg. - Te mindig az embereknek akartál segíteni. Ez a... munka, nem éppen az emberiséget szolgálja. Te pedig... olyan kedves és odaadó ember voltál. - direkt megnyomja a ,,voltál" szót. Felemelem a szemöldökömet, ezzel azt kérdezve, hogy ennyi, amit mondani akar, majd miután meggyőződtem róla, hogy nekem mást nem mondd Chris felé fordulok. Kérdezzen tőle.