VALÓSÁG - Önkívület

Első fejezet

***

Belépve az iroda kétszárnyú ajtaján indultam is volna saját szobámba, viszont ahogy megfordultam, szembe találtam magam a recepciós pult mögött a titkárnőmmel. Serényen gépelt valamit a számítógépbe, elsőnek fel se tűnt neki, hogy megérkeztem, bennem meg a kíváncsiság éledezni kezdett. Kezdetben azzal, hogy miért ő van a pult mögött.

– Lisa – mosolyodtam el halványan a titkárnőmre nézve, mire az említett riadtan kapta rám a tekintetét. – Mit csinálsz? – Elhúzta a száját, majd felállt, kijött a pult mögül és annak támaszkodott.

– Néhány bevétel és kiadás nem volt letisztázva, úgyhogy jobbnak láttam megnézni, mielőtt jön a hó elei káosz.

– Ezt miért te csinálod? Dianne merre?

– Késik – motyogta. Összevontam a szemöldököm, bár annyira nem lepett meg. Nem az első eset volt. Az már annál inkább, hogy Lisa nem értesített azonnal, még úgy sem, hogy a másik lány így neki rak plusz munkát a nyakába.

– Már megint? Lisa...

– Tudom, de azt ígérte nem lesz több ilyen.

– Mindig ezt mondja – csóváltam meg a fejem. Jóban vannak, érthető, hogy védi, de magát is néznie kéne – Ha esetleg ma befut, küldd be hozzám.

– Rendben – sóhajtotta kissé szomorkásan, mire bólintottam.

– Mi volt amíg kint voltam? – A fülem mögé tűrtem a vöröses, csípőig érő hajamat, és érdeklődve néztem a titkárnőre.

– Hívtak ma többen is, hogy fenntartanák a bérlést, illetve telefonáltak a Collapse clubból, hogy igényt tartanának ismét a pályákra majd.

– És sikerült megegyezni? Időpontot egyeztetni a Clubbal? – Lassan elindultam az épület másik végében lévő iroda felé, tudva, hogy a szőke lány követ engem.

– Igen, a bérlők ahogy szokták, átutalással fizetik majd az összeget. Annyi, hogy Mr. Fall ebben hónapban plusz ellátást kér a lónak.

– Kérek majd egy listát – biccentettem félig rá nézve.

– Hogyne. A Collapse club egyik menedzsere meg ha minden igaz, a napokban fog telefonálni. – Hangosan kopogott Lisa magassarkú cipője a kőből készült padlón, és mivel szinte egy lépéssel mögöttem volt, éreztem a La Vie Est Belle parfümjének illatát. A kellemes-könnyed, gyümölcsös virágillat azonnal belopta magát az orromba. Imádtam. Régen én is ilyet használtam, most már Daniel nem igazán engedi... Szerinte túl figyelem felkeltő és vad. Nem értek vele egyet ez igaz, de úgy voltam vele, hogy legalább ebből ne legyen konfliktus forrás, ha már minden az. Abba bele szól, hogy mikor és hova megyek. Állítása szerint csak félt, és nem akarja, hogy bajom essen, de ez már túlzás sokszor. Egyszerűen megfojt a szerelmével, és akárhogyan teszek, mindig én vagyok az, aki a végén megbántom őt.

– Hívtak ma a beszállítóktól is – zökkentett ki Lisa, a gondolataim tengeréből. – Megtorpantam, hogy bevárjam a lányt. – Holnap hozzák a megrendelést. – A válaszára csak bólintottam

– Oh, remek. Pont időben – sóhajtottam fel megkönnyebbülve. – Az összegről sikerült megegyezni, ugye?

– Mint mindig – bólintott készségesen, majd hirtelen a homlokához kapott – Volt egy érdeklődő a kicsi Polly iránt – mosolyodott el, szőke haját birizgálva.

– Igazán? – Bólintott. – Remélem normális a fazon. Szegény pára már nagyon megérdemelné, hogy valaki jól bánjon vele.

– Annak tűnt – szúrta közbe Lisa.