# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

CHANGLIX 🔞

cím: szeplők

fordítás

A riasztó megszólalt, amitől lassan kinyíltak a szemeim, nagyot sóhajtottam, majd felálltam. Kikapcsoltam az ébresztőt, és a fürdőszobám ajtajához léptem. Beléptem és megnéztem a hajamat, és rendezetlenül jeleztem, hogy alig vagyok ébren. Bekapcsoltam a zuhanyzót, és gyorsan lefürödtem, időben végezni akartam, hogy tudjak gyorsan reggelizni, hiszen az iskolában biztosan nem tudok enni.

Kijöttem a zuhanyzóból, és még egyszer megnéztem magam a tükörben. Csöpögött a hajamból a víz. Amit lehetett, megszárítottam a törülközővel, a többit a szárítóra hagytam, hagyva, hogy megszáradjon a szőke hajam. Tudtam, hogy amint megérkezem a suliba, ugyanaz a srác fog zavarni.

Sóhajtottam egyet amikor befejeztem a hajam szárítását. Sminket használtam, hogy elrejtsem a szeplőket. Kimentem a fürdőszobából, és kiválasztottam egy alapvető ruhát, egy fehér pulcsit és egy kék nadrágot, valamint néhány fehér teniszcipőt is. Amint kész lettem kinyitottam az ajtót és lementem a konyhába, hogy reggelizzek, néhány palacsintát és juharszirupot. Boldogan ettem, anyám megsimogatta a fejemet, és csókot hagyott az arcomon.

-Ne rejtsd el a szeplőidet -mosolygott rám, majd elindult munkába.

Amint befejeztem a reggelit, elindultam a börtönhöz, az iskolához.

Fogtam a hátizsákomat, a vállamra akasztva lassan elindultam az iskola felé. Éppen a bejárathoz érkezett az az ember, aki szeretett undort kelteni bennem.

-Nézzenek oda, a kis róka megérkezett -mondta a többi barátjának, Chan rosszallóan nézett rá, úgy tűnt, hogy ő az egyetlen, aki nem szereti Changbin abszurd játékait, de HyunJin és MinHo élvezték a játékot.

Lassan elindultam a bejárathoz.

-Nem hallottad? Hozzád beszélek Szeplős. -amint meghallottam megálltam

-Ugye, nem tetszik, hogy elárulom a titkaid? -közeledett felém, felemelte az arcom, és egy nedves ruhával letörölte a sminket. -Tudtam, hogy vannak szeplőid -ravaszul elmosolyodott, és lökést adott, amitől a padlóra zuhantam. -Csak olyan hülye emberek, mint például te, eltakarja az arcát, hogy mások ne lássák meg valójában milyenek.

Arcomra dobta a ruhát és a többivel távozott. Chan csak megfogta a kezem, és segített felállni, mint minden alkalommal, amikor ez megtörtént.

Próbáltam visszatartani a könnyeimet. Nem engedem ki őket, amíg a mosdóba nem érek, ahol elhallgattam, és némán sírva eltakartam az arcomat. Ez olyan hülyeség, hogy csak néhány szeplőért sírtam, nem, nem ez volt a baj, hanem az, hogy ki tette. Vettem egy mély lélegzetet, és kimentem, hogy hideg vízzel nedvesítsem az arcomat.

-Sírtál? -kérdezte nyugodt hangon.

-Ez az, ami nem érdekel téged. -mondtam majd kimentem a mosdóból. A folyosó vezető úton mindenki zavartan nézett rám, természetesen nem hoztam el a sminket, amely elfedte a szeplőimet, félénken lesütöttem a szemem, és a terembe lépve ültem le a helyemre.

ChangBin egy idő múlva bejött, csak egy gyors pillantást vetett rám, és a helyére ment, a tanár pedig beszélni kezdett.

-Párban kell megcsinálni a feladatot. Ezt pénteken kézbesítik, az az két napjuk van rá. Csináltam egy listát, hogy ki- kivel lesz párban, ha panaszkodnak engem az hidegen hagy, akkor is meg kell csinálniuk. -felállt és el kezdte mondani, és ilyenkor kezdtem el könyörögni, hogy Hannal vagy Channal legyek.
-....MinHo és Bang Chan -még mindig van remény.. -...Han Jisung és Hwang HyunJin. -és csak egy marad.. -Seo ChangBin és Lee Felix.