Kamu vagy valóság

𝟷.𝚏𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

– Olyan ügyetlen – nevetek a laptop képernyőjét bámulva. Egy fél órája elindítottunk egy filmet. Fél szemmel pillantok szerelmemre, de Nathan a telefonját bámulja. Nem is nézi a filmet. – Mit nézel? – hajolok közelebb, hogy én is láthassam, amit ő, de ekkor leteszi maga mellé a telefont, és mosolyogva ad egy puszit.

– Figyelek, hallok mindent – biztosít, miközben jobb kezével elsöpri a hajat az arcomból. Magamra erőltetek egy mosolyt, de ez nem őszinte. Nem ez az első eset, hogy rajta kapom, hogy nem figyel rám eléggé.

Visszafordulok a filmhez, de már nem tudom olyan jó kedvvel nézni, mint eddig.

Egy óra múlva Nathan elköszön, én kérem, hogy maradjon itt éjszakára, de azt mondja, hogy holnap korán kell keljen, és nem akar felébreszteni.

A szobám magányában maradok, egyedül. Beszélnem kéne vele, felkéne hoznom, hogy érzem, hogy valami nem oké. De valamiért nem merem. Attól félek, hogy az eddig tökéletesnek hitt kapcsolatunk egyszercsak kipukkan, mint valami buborék.

Másnap nagyon rosszul kelek, nehezen hagyom el az ágy biztonságos melegét. A felöltözés se megy a leggyorsabban, anyám vagy háromszor kiabál fel, hogy ha így haladok el fogok késni.

A negyedik kiabálásra sikerül el is készüljek, majd komótos léptekkel megyek be a konyhába.

Anya egyből elém teszi a reggelit. Mindennap még mielőtt elmenne dolgozni, megvárja amíg felkelek és elém teszi az ételt. A közeli korházban dolgozik, mint ápolónő, édesapám mellett, aki orvos.

Most vagyok tizeneggyedikes, de minden hétköznap szenvedve kelek fel, hogy iskolába mehessek. A korán kelést valahogy nem tudom megszokni.

Asztalhoz ülök, majd neki is látok a reggelinek. Anya rántottát készített, baconnel. Desszertnek pedig hagyott nekem a tegnapi muffinból, amit sütött.

- Van még narancslé? - kérdezem két falat között.

- Igen, a hűtőben van - feleli, mire egyből felpattanok és a hűtőhöz sétálok. Kinyitom az ajtaját, majd kiveszem a narancslevet, de ahogy vissza csukom, megakad valamin a szemem. Az ablak pont a hűtő mellett van, így nem volt nehéz kiszúrni a szomszéd ház körüli nyüzsgést.

Egy nagy fehér teherautó parkol a ház előtt. És vagy három férfi cipeli befelé a dobozokat.

Évek óta nem élt ott senki. Ettől függetlenül a ház még mindig makulátlan állapotban van. Fehér ablakok, szürke fal, egy kétemeletes luxusház, aminek a hátsó udvarán található egy óriási medence. Amire pont ráláthatok a szobám ablakából.

- Vannak új szomszédaink? - fordulok ismét anya felé.

- Igen. Még a tegnap költöztek ide, de úgy néz ki még nem fejezték be a pakolást. – pillant ki ő is egy pillanatra. – Olivia és Landon Clark. – adja meg a fontosabb információkat. – És ha jól tudom, van két veled egy idős gyermekük is.

Szóval ikrek.

– Eddig még nem láttam őket – rántok vállat, szemem pedig ismét az ablakhoz téved.

Egy őszes hajú férfi lép ki az ajtón, sötétkék pamut felsőben, ami elég drágának tűnik. Ő lehet Landon Clark, a ház ura. A férfi mellé lép egy szőke hajú, fiatal fiú is, de nem látom tisztán az arcát. Beszélgetni kezdenek, engem meg anya hangja zökkent ki a bámulásból.

– Persze, hogy nem láttad, csak Nathanre fókuszálsz – gúnyos hangja miatt ismét felé fordulok, majd lassú léptekkel indulok vissza az asztal felé, hogy vissza üljek a helyemre.