Mindenem....

1.

Mindenem meg van amire valaha is szükségem lehetett, a tökéletes család, a szerető szülők, jó tanulmányok, és egy jó egyetem, ahova az idén jelentkeztem. De... úgy érzem valami még is hiányzik, valami vagy valaki aki te vagy, te szerelem, mondd miért nem találsz rám? Tizenkilenc éves, jó nevelésű lány, fantasztikus családból, de úgy érzem sosem voltam igazán az akinek lennem kellet, mert nem élhettem át azt a fenséges csodát amit a fiatal lányok többsége átélt a szerelmet.

A nevem Amerika, a szüleim mindig kiakartak törni az átlag emberek közül, a név választásban sem szerették volna  másképp tenni. Életem bő tízenkilenc éve alatt egy aranykalitkában élten New York legjobb gimnáziumában végeztem kitűnően, mindig csak tanultam mert ebben a családban átlagosnak lenni nem lehet. Anyám Victoria Barlyn  a város legjobb ügyvédnője a sok közül, apám, Ethan Barlyn neves építész. A nővérem California anyám  nyomdokaiba lépve ügyvéd. És én apám nyomdokaiba lépve építész leszek, életemben most lesz a legelső alkalom, hogy elhagyhatom az aranykalitkámat ami eddigi életem biztonságát nyújtotta. Olaszországba megyek egyedül, ott fogok tanulni építészetet.

Az álmok mély világában, imádok elrejtözni a világ elől. Édes álmaim legmélyebb szegletéből a nővérem kedves szavai ébresztettek föl:
-Hé Am ideje lenne felkelni! Tudod édes húgicám végre elmehetsz ma innen! - mondta oly kedves hangon amellyel bearanyozta a napom
-Neked is jó reggelt Cal- nyújtoztam ki és megöleltem az én édes drága nővérem akit mindennél jobban szeretek a világon
- Tudod te álomszuszék mennyire fogsz hiányozni nekem?
-California te is fogsz nekem, tudod félek mindig itt voltatok és biztonságban voltam, de most nélkültek egy idegen országban ahol a nyelvet se beszélem, bele gondolni is szörnyű.
- Te ettől ne félj ha te nem tudsz talpra állni ott akkor pedig senki! És amúgy is tudod mennyire jó képűek az olasz férfiak, hmm, tudod?
-Hé, nem azért megyek oda
-Én is ezt mondanám de most pakolj, ki viszlek a reptérre de előbb búcsuzz el apáéktól, anya már így is ki van borúlva, hogy el kell menned!
- Már is indulok!
Egy bő órával később a böröndöm magam után vonva indultam el az autó felé, ahol ott vártak az Msr és Mr tökéletesség, a szüleim.
-Kicsim ne haragudj, hogy nem tudunk elkisérni de fontos tárgyalásom van, apádnak pedig be kell mennie a vállalathoz.-mondta anyám kérdés nélküli hangon, szigorú és mindent elváró nevelésben részesítették, pedig alig voltak velem, de egy valamit megtanultam ők nyújtják a biztonságot számomra.
-Semmi gond anya, felülök a gépre majd fogok egy taxit és elmegyek a koliba
-Amerika kicsi lányom elsem hiszem, hogy elmész, de kérlek gyere haza amint csak tudsz anyával szeretünk téged!
-Én is szeretlek titeket!-mondtam elcsúkló hangon
- Gyere Am lekésed a géped! - mondta a nővérem és én elindultam a csodás autója felé.

Mikor a reptérre értem megöleltem Calt és a búcsú ölelés után elindultam a lépcső felé.
- Hé Am! - hallottam még a nővérem hangját- érezd jól magad és hozz végre haza egy jó képű olasz férfit!
Elmosolyodva intettem  felé és már csak akkor eszméltem fel amikor, a lábam először az Olasz földre lépett

&Köszönöm, hogy ha szántál rám pár percet és elolvastad ezt a kis szösszenetet! ❤