New York-i hajsza

1. •Örökség•

- Mi az? - kérdezi, mikor feljön a víz felszínére. Gesztenye barna haja most feketének tűnik a víz miatt.

- Nem járhatok be az egyetemre.

- Örülj annak, hogy csak a vizsgák miatt kell bemenned.

- Nem érted Clara. Rosszul vagyok ettől. - mutatok körbe. - A sok bál, a sok parti, a sok rendezvény. Nekem ez sok.

- Nem értem, miért akarsz inkább egy unalmas órán ülni, ahelyett, hogy itthon napozol egy koktéllal a kezedbe.

- Normális életet akarok.

- De ez normális.

- Nektek. - forgatom meg a szemem.

- Én nem mentem egyetemre, mégse vagyok hülye. - Clara 20 éves én pedig 22. Felállok és bemegyek a házba egyenesen a szobámba. Útközben összetalálkozom Mary-vel a bejárónővel, akinek véletlenül neki is mentem, így elejtve a törülközőket, amiket tartott a kezébe.

- Ne haragudj. - hajolok le és gyorsan összeszedem a törölközőket.

- Sarah kisasszony hagyja csak, majd felszedem. - fogja meg a vállam. Mary egy 50-es éveiben járó alacsony, de kedves nő, aki nálunk dolgozik.

- Nem, dehogy én mentem magának. - szabadkozom.

- Sarah, te mit csinálsz a földön? - sétál mellénk Jane a tűsarkújával.

- Felszedem a törölközőket.

- Nem a te feladatod, hanem Mary-é. Ha nem dolgozik, akkor miért fizetjük? - fruska.

- Igaza Mrs. Evans-nek. - mondja és lehajol azokért a fránya törülközőkért, majd lehajtva a fejét elmegy. Apuval tavaly házasodtak össze.

- Azért nem kell gorombának lenni vele. - fordulok Jane irányába.

- Sarah. - fogja meg a vállam. - Azért nem vagyok goromba, mert emlékeztettem a munkájára. Ja és apád kérdezi, hogy mit veszel fel a bálra? - már megint ez a hülye bál.

- Nem tudom.

- Akkor mondom a lehetőségeket. Szürke, sötétkék vagy piros.

- Sötétkék?

- Helyes, az ízlésed legalább a helyén van. - mondja. Megingatom a fejem, majd kikerülve Jane-t felmegyek a szobámba. A fényképező gépet az asztalomra teszem és felhívom Nate-t.

- Szia Sarah.

- Szia Nate. - hogy kérjem már meg megint, hogy jöjjön el egy flancos bálra, mikor két napja egy partira kísért el. Nathaniel családja ugyan csak tele van pénzzel, mert apunak velük is van egy vállalkozása.

- Szeretnél valamit?

- Igen, kérdezni szeretnék. És a válaszod nyugodtan lehet nem.

- Oké.

- Elkísérsz holnap az évi bálra?

Évi bál. Hülye neve van, de itt mindenki így hívja. Igazából rengeteg idegen egy helyen flancosan öltözve, és az elmúlt évről beszélünk. Minden évben, augusztusban van tartva. Már a sokadik éve, hogy mi vagyunk a házigazdák.

- Persze, hogy elkísérlek. Milyen lesz a ruhád?

- Sötétkék.

- Előkeresem akkor a kék öltönyömet.

- Köszönöm. - Nathaniel-t az egyetemen ismertem meg. Lassan 1 éve vagyunk együtt. Gondolataimból az ajtókopogás riaszt fel. - Gyere. - kiáltok és addig elveszem a fülemtől a telefont. Apám egyik embere lép be. - Ja és Nathaniel! - teszem vissza a fülemhez a telefont.