Something that ties us together

1.rész

-Kathy ideje felkelni, vagy elkésel a suliból. -kopogott be apa az ajtómon.
-Akkor inkább elkések. -morogtam a párnámba.
-Azt rögtön gondoltam. -kuncogott apa. -Ha kész vagy akkor gyere le, kész a reggeli. -mondta majd lement.
Sóhajtottam egyet majd kikeltem az ágyból, és bementem a fürdőbe. Megmostam az arcom, a fogam, és kifésültem a hajam amit utána felkötöttem egy lófarokba. Visszamentem a szobámba ahol felöltöztem.Egy fekete farmert vettem fel, és egy fehér pólót amire az volt írva feketével hogy,, dream big".Erre még rávettem a fekete-kék kockás ingem, hisz élek-halok a kockás ingekért és kész is voltam. Lementem apához a konyhába ahol megreggeliztünk majd elindultam suliba. Nincs olyan messze a házunktól a suli kb. 15 perc. Mikor odaértem akkor találkoztam a barátnőmmel Madelyn-el.
-Szia Kat! -köszönt mosolyogva.
-Szia Mady!-köszöntem vissza majd megöleltük egymást. -Milyen óránk lesz? -kérdezte.
-Irodalom-feleltem mosolyogva,mikor megláttam a fintort az arcán. Utálja az irodalmat. Ellenben vele én viszont szeretem. -Na menjünk. -sóhajtotta.
Bementünk a terembe és még nem csöngettek addig beszélgettünk. Majd megszólalt a csengő és kezdődött a hét órai szenvedés.
Miután vége lett a hetedik órának is szóltam Madynek hogy elmegyek a zene terembe gyakorolni. Ő addig elment a büfébe innivalóért.
A teremben nem volt senki (szerencsére), így leültem egy székre, felvettem egy gitárt és elkezdtem egy random zenét (ami eszembe jutott) játszani. Már egy ideje játszottam amikor valaki berontott az ajtón amitől kishíján szívrohamot kaptam.
-Kathy dejó hogy itt vagy. -mondta Sofia. Sofia eggyel alattam jár de attól még nagyon jófej.
-Miaz Sofi baj van? -kérdeztem és letettem a gitárt. -Nem nincs baj, csak szeretnék kérni tőled valamit. -mondta.
-Csupa fül vagyok. -mosolyogtam rá. -Taníts meg gitározni lécci. -mondta és kiskutya szemekkel nézett rám amin felkuncogtam. -Mióta szeretnél te gitározni? -kérdezem még mindig mosolyogva.
-Egy ideje de a bátyjám nem akar megtanítani, azt mondta hogy ő nem tanár és hogy biztos nem tudna megtanítani. -Értem, nos én sem vagyok tanár de megpróbálok segíteni neked. -mosolyogtam rá. Erre a mondatra felcsillant a szeme és a nyakamba vetette magát.
-Köszönöm, köszönöm. -mondta hálálkodva. -Igazán nincs mit. -mondtam majd megint kivágódott az ajtó én meg ismét szívrohamot kaptam.
-Hát itt vagy, anyáék már egy 10 perce várnak minket a parkolóba. -jött be egy fiú és szavait Sofinak intézte.
-Bocsánat csak megkérdeztem egy barátom hogy megtanít-e engem gitározni hamár te nem-mondta majd nyelvét ráöltötte a fiúra aki ezek szerint a bátyja. A fiú rám nézett.
-Köszönöm hogy szem előtt tartottad a húgom. -mosolygott majd a kezét nyújtotta. -Jackson Reed.
-Katherine Elizabeth Parker. -mosolyogtam majd kezet fogtunk.
-Örülök hogy megismertelek Liza de mi most megyünk. Veled meg otthon számolok. -mondta az első felét nekem, a másodikat a húgának.
Sofi megölelt majd ezekszerint Jackkel az oldalán kimentek a teremből.
-Liza? -na így se hívott még senki.

(Sziasztook, hát izé ez az első rész. Hát remélem tetszett meg hogy nem lett rossz. 🙂)