Sziasztok. Rose vagyok, 15 éves. Harry Potter iker húga. Igen, az a Harry Potter. Az aki 1 éves korában legyőzte mindenidők legerősebb sötét varázslóját, s 11 éves korától a Roxfortba jár. Nem úgy mint én. Mivel annak idején Voldemort először Harryt támadta meg, de ő legyőzte, ezért rám már ideje sem maradt a Nagy Úrnak. Meghalt, mielőtt megtámadhatott volna, épp ezért én nem vagyok híres a varázsló világban, sőt szinte biztos vagyok benne, hogy még a hű Harry Potter rajongók sem tudják, hogy van egy iker testvére. Ez még nem is lenne olyan nagy probléma ha legalább a Roxrortba járnék akárcsak Harry. De nem, mi ebben is különbözünk. Míg ő nemsokára kezdi az 5. évét az iskolában, én még csak soha el sem juthattam a Roxfortba és ezt nagyon bánom. Minden álmom az, hogy ott tanulhassak, nem pedig, hogy Petunia néninek segítsek a házimunkában, Vernon bácsinak hozzam be a postát vagy, hogy Dudleyval focizzak. Hát igen...a Dursley családdal élni nem a legfőbb kívánságom de mivel ők az utolsó családtagjaink, ezért Harryvel muszáj itt laknunk. Bár a szerencsés bátyám a suli miatt csak nyáron kell elviselje a társaságukat. Na de ennyi elég is a mesélésből. Foglalkozzunk inkább azzal ami most történik.
- Rose! ROSE! Kelj már fel! - futott be a bátyám izgatottan
- Mi van már? - nos igen, reggel nem vagyok a legkedvesebb, főleg ha felébresztenek s nem pedig akkor kelek amikor akarok
- El fogsz ájulni ha elmondom mit kaptál. - mondta fülig érő mosollyal
- Akkor kérlek kímélj meg tőle, tudod nem igazán van most kedvem el ájulni. - húztam a fejemre párnámat
- Felvettek! - amikor ezt meghallottam, nem hittenm a fülemnek
- Mi? Mi van? - keltem ki az ágyból
- Felvettek a Roxfortba Rose! Idén velem jöhetsz és nem kell itt szenvedned Dursleyéknél! - ugráltunk örömünkben - Na de öltözz, megyünk megvenni a könyveket meg mindent ami kell. - folytatta
- Most nincs kedvem. - mondtam
- Nem kérdés volt. - válaszolta
Megvettünk mindent ami a Roxfortban kellhet: seprűt, könyveket, tálart, sőt még dísztalárt is vettünk Harrynek, nekem pedig báli ruhát - mert én biztos nem veszek fel egy olyat mint amilyet Harry egy bálra - igen, tudom, hogy a karácsonyig még sok idő van de nem tudtunk addig várni. Szóval igen, bevásároltunk, majd hazamentünk - már ha lehet ezt othonnnak nevezni. - A napok az indulás előtt nagyrészt unalmasan teltek el. Majd elérkezett a nagy nap. Az a nap, amikor életemben először megyek a Roxfortba. Épp most értünk oda a vonat állomásra.
- Itt vagyunk. Nézd, ott van az a fal 9-es és 10-es szám között. Fuss neki. - utasított a bátyám
- Te komolyan azt akarod, hogy menjek neki egy falnak? - kérdeztem meglepetten
- Nem, én nem azt akarom, hogy menj neki, hanem, hogy menj át rajta. - magyarázta el, hogy mit kell tennem
- Aha...nem. - nem eggyeztem bele a dologba
- Jó akkor fogd meg a kezem, menjünk együtt. - mondta de látta, hogy még mindig bizonytalan vagyok - Nyugi, nem lesz baj, bízz mennem. - erre megfogtam a kezét és átmentünk a falon - Látod? Nem lett semmi baj.
- Igen de menjün már, mert még a végén lekéssük a vonatot. - mondtam, s felszálltunk a vonatra, bekopogtattunk egy fülke ajtaján majd bementünk, s leültünk egy-egy helyre. Volt még bent egy lány és egy fiú de nem ismertem őket, bár Harry barátai közül senkit sem ismerek szóval ez nem meglepő. Harry mindkettőjüket megölelte majd megszólalt.
- Srácok, ő itt a húgom. - mutatott rám
- Sziasztok, Rose vagyok. - köszöntem udvariasan
- Szia Rose, én Hermione Granger vagyok. - köszönt vissza a lány
- Én pedig Ron Weasley. - köszönt a fiú is
Beszélgettünk egy kicsit és nagyon megkedveltem őket, de aztán Hermione feltett egy váratlan kérdést.
- Na és melyik házba szeretnél kerülni? - kérdezte a lány
- Hát ezen még nem nagyon gondolkodtam. De mivel ti Griffendélesek vagytok ezért oda. - mondtam bizonytalanul
- Csak ezért? - kérdezte Harry
- Hát nekem igazából mindegy csak legyenek ott barátaim. - mondtam
- Ha nem hozzánk kerülsz, ránk akkor is számíthatsz. - mondta kedvesen Ron, s egyszer csak megállt a vonat.
- Megérkeztünk! - mondta Hermione, s egy kis idő múlva már bent is ültünk a teremben.
Na hello itt is van az első rész. Szeretnétek folytatást? 🥰
आप पढ़ रहे हैं
Hard
फैनफिक्शन- Egyáltalán miért vagy vele? - kérdezte dühösen - Mert szeretem őt! - mondtam és észrevettem, hogy meglepte őt ez a válasz - Én is szeretlek. - hallottam meg egy ismerős hangot mögöttem Harry Potter húgának lenni nem könnyű dolog. De én nem csak a...
