Eső előtti csend
🟥🟧🟨🟩🟦🟪
Fülsértően hangos a csend ami körbe ölel, és betölti a kicsiny szobát. A madarak most nem csiripelik a megszokott dallamokat, vagy ha igen én nem hallom. A szél nem süvít, a szomszéd most nem horkol.
Csend van.
Nincs indokom miért nem alszok, hiszen eddig mindig az élet zajaira fogtam az álmatlanságomat.
De most minden megállt. Az élet is csendben szenved tovább, gondolván hadd szenvedjek ezegyszer én is.
Mozdulatlanul ülök a kemény matracon, a lábamat lóbálva az ágy széléről.
A hátamba bele hasít a fájdalom éles nyila, ettől a kényelmetlen ülőhelyzettől.
Mégsem mozdulok.
Minek?
Elszomorodok, mikor meghallom a villamos halk csengetését felszűrődni az utcáról. Fél kettő - ilyenkor indul az első járat.
Megtört a fullasztó csend, a zajok újra a szokásos hangerőn jutnak el hozzám. A madarak csiripelnek, a szél zúg, a szomszéd horkol.
Újra rendesen kapok levegőt.
Tompán eljut hozzám az emberek zaja, a legtöbbjüknek most kezdődik a napjuk. - Nekem még az előző napom sem ért véget.
Hiszen nincs átmenet a napjaim között, legtöbbször csak vagyok, és hallgatom az életet.
Olyanok az estéim mint az alvásparalízis. Nem emlékszem semmi különösre, (csak ha esetleg elalszom és lemaradok az élet egy-egy megszokott zajáról - pl. a villamos indulása) reggelente mégis riadtan ébredek fel.
Riadtan ugyanakkor megnyugodva.
Ugyanis túléltem egy újabb éjszakát.
A nappal együtt én is újra és újra felébredek a valóság rémálmaiból.
YOU ARE READING
Ellentétek
NáhodnéEllentétek. Mint például: napsütés <-> eső, csak, hogy a legkézenfekvőbb példát említsem. A két természeti jelenség, amik külön-külön szépek, de együtt egy igazi műalkotást hoznak létre. A szivárványt. Történet egy leszbikus lányról, egy fiúró...
