A Testvér (befejezett)

8. fejezet

- Nem csatlakozol hozzám? Egyedül vagyok, szívesen elbeszélgetnék valakivel.

- De, nagyon szívesen - semmi kedvem nem volt tovább keresgélni Chrollot, így hát gondoltam a hölggyel tartok.

Azonban még el sem indultam, mikor valaki átkarolta a vállaimat.

- Elnézést, de a kis hölgy már foglalt - mondta Chrollo a vállaimon pihentetve a karját.

Nem teljesen értettem Chrollo reakcióját, de nem szóltam bele a dolgokba.

- Ohh bocsánat, nem tudtam, hogy a párjával van a kishölgy. Látod kedves, mégsem ültettek fel - utóbbi szavait hozzám intézte mosolyogva, de idegesnek tűnt Chrollo jelenlététől.

- Ő nem...

- Jobb szereti titkolni a kis drága a korkülönbség miatt - szakított félbe a férfi - Szégyelld magad, hát azt hitted egyedül hagylak egész úton? - Miközben leszidott megborzolta a hajam.

- Akkor nem is zavarnék tovább - mondta az asszonyság - viszlát.

- Viszlát - köszöntem el, azonban Chrollo eleresztve útját állta a nőnek.

- Vigyázzon magára asszonyom, sok a veszélyes ember ezen a hajón, nehogy bajba keveredjen - eszelős fény villant a férfi szemében.

- Kö... Köszönöm fiatal úr.

Chrollo biccentve egyet elállt a nő útjából, majd nem épp finom mozdulattal karon ragadva kivonszolt a hajó korlátjához, és  nagy lendülettel neki lökött annak. Odalépett elém, s teljes testsúlyával a korlátnak nyomott.

- Máskor jobban figyelj oda arra kivel is beszélsz - susogta a fülembe.

- Eressz el! Nem értem mi a bajod. Mire kellett ez a színjáték. Szegény asszony csak leöntött, mi volt ez a reakció?

- Te tényleg semmit sem vettél észre?

- De, ideges lett miattad. Fel ismert, vagy mégis mi a fenétől lett ilyen feszült?

- Na most akkor jól figyelj - megfogta a tarkóm, s a hajó egyik ablakához tolta a fejem.

Bent három nagydarab, izmos férfi ült egy félreeső kis fekete asztal körül. Eleinte nem tűnt fel semmi különös. Ekkor érkezett meg az idős hölgy hozzájuk. Egy pillanatra ledöbbentem, mivel a nő vetkőzni kezdett. Ledobta a levendula lila szettet, alatta egy fehér atléta es egy fekete rövidnadrág volt. Nem értettem miért hordana ilyesmiket egy idős nő a ruhája alatt, és miért dobná le három férfi társaságában.  Aztán megértettem, ugyanis mikor levette a kalapot is a fejéről, legalább harminc centit nőtt, az izmai megnőttek, ráncos bőre kisimult, s egy szem villanás alatt egy 180 centis barna hajú, sebhelyes arcú férfi állt előttem. Odadobta a kalapot egy másiknak, majd nevetni kezdtek valamin. Ekkor Chrollo elhúzott az ablaktól és maga felé fordított .

- Látod már? - kérdezte.

- Látom, csak nem értem. Ez mégis hogyan lehetséges?

- Az a kalap át van itatva Nennel, ha valaki a fejére teszi felveszi az idős hölgy alakját. Nem tudom, hogy mik lehetnek a feltételek ehez a mutatványhoz. Sőt, azt sem tudom, a Nennek melyik fajtáji lehetnek képesek ehhez hasonlóra.

- Először is, honnan tudod te ezeket, hiszen nem használhatsz Gyot? Másodszor, mit akartak tőlem? Harmadszor, te végig figyeltél?

- Először is lehet, hogy nem látom Gyo nélkül a Nent, de érezni érzem. A nőt körbelengte. Az a három fazon, végig titeket nézett még beszélgettetek, nem volt nehéz kikövetkeztetni mi folyik a háttérben. Másodszor négy férfi mégis mit akarhat egy fiatal, csinos látszólag egyedül lévő lánykától? Végül,  figyeltelek és csalódtam, simán elmentél volna vele, ami azt jelenti, hogy elég ostoba vagy.

Lesütöttem a szemem, mivel ebben most igaza volt.

- Miért bonyolítják ennyire? Mármint simán elkaphattak volna - a kérdésem váratlanul érte, láttam, hogy unja a mesedélutánt. Egy nagy levegővétel után viszont válaszolt.

- Észrevétlenül akartak magukkal vinni. Ezért kellett az idős hölgy. De van egy megérzésem. Nézd csak meg Gyoval a felsődet ott ahol leöntött, szerintem megjelöltek.

Úgy tettem ahogy mondta. Körülbelül ott ahol a víz érte a pólóm, Nen nyomait fedeztem fel.

- Igazad van - mondtam enyhén megdöbbenve, hiszen magamtól eszembe nem jutott volna megnézni.

- Remek, akkor vesd le!

- Tessék? - reménykedtem benne, hogy nem gondolta komolyan, hogy majd ledobom mindenki előtt a felsőm.

- Jól hallottad. Itt van ez, vedd fel! Nem érünk rá nagy öltözködésre, mindjárt leszállunk - azzal levetette és odadobta nekem a pulcsiját és a testével amennyire lehetett kitakart.

- Nem lehet leszedni róla valahogy a Nent? - próbálkoztam.

- Nem, igyekezz - válaszolta nekem háttal.

Nem akartam vitatkozni vele. Ledobtam a táskám, a hátamra terítettem a pulcsit, s kifelé, a tenger felé fordultam. Kitornáztam a kezeimet a pólómból, majd bele a pulcsi ujjába. Átemeltem a pólót a nyakamon, majd becipzároztam a pulóvert. Nagy volt rám kicsit, de jó meleg. Oda fordultam Chrollohoz.

- Köszönöm - mondtam lesütött szemekkel.

Kikapta a pólóm a kezemből, s bedobta egy szemetesbe. Ahogy vissza fordult hozzám, feltűnt egy mély vágás a mellkasán, ami tegnap még egész biztos nem volt ott. Nem lehetett véletlen, hogy annyira el akart jönni, biztosan felismerte valaki. Viszont, most nem ezzel kell foglalkoznom....

- Azt mondtad, hogy mindjárt leszállunk? - szegeztem neki a kérdést.

- Pontosan.

- De hát még nem vagyunk Tokióban?

- Okos. Tehát utána néztél a hajóknak. De csalódnod kell, mert nem oda megyünk. Ha szólok, ugorj át a korláton.

- Hogy mi van?

- Miért kell mindig visszakérdezned. Csak csináld amit mondok.

- Miért bízzak benned?

- Mert nincs más választásod - azzal el is indult a fedélzet másik oldala felé.

Körülbelül úgy negyedóra múlva egyre erősödő vízcsobogást, majd Chrollo kiáltását halottam. Lenéztem a hajó mellé. Chrollo egy kis facsónakban ült és engem bámult. Intett egyet a kezével, jelezve, hogy ugorjak. Felkaptam a táskámat a földről és ledobtam a csónakba. Vettem egy nagy lélegzetet, felléptem a korlátra és elrugaszkodtam. Halottam ahogy sokan elkiáltják magukat a hajón, de nem foglalkoztam vele. Fájt a landolás. Térdre érkeztem a kemény csónakba. Becsapódásom kicsit ki is billentette a járművet, de Chrollo egyensúlyba hozta. Gyűlölöm, hogy nem bízhatok benne, mégis kénytelen vagyok rá.

- Hova megyünk? - kérdeztem miközben elhelyezkedtem a csónakban.

- Arra van egy kis sziget, tudtommal ott fogunk összefutni apáddal.

- Honnan tudod te mindezt?

- Tudod elég jó az informátorom.

- Mégis ki lehet az informátorod? A társulat tagjaival nem léphetsz kapcsolatba. Ki az...- hirtelen elakadt a szavam, ugyanis rádöbbentem, ki az aki segíteni akarhat, de nem pók. Olyan kézenfekvő.

- Leesett igaz? - kérdezte az arcomat fürkészve, s közben serényen evezve.

- Hisoka - böktem ki.

Lassan bólintott.

- Hogy tartjátok a kapcsolatot?

Láttam rajta, hogy nem fog válaszolni.