Háborgó Mélység [BEFEJEZETT]

•Huszadik Fejezet•

- Ha az én fekete lelkemre küldtél egy fehér rózsát, én szerzek neked egy teherautónyit. - néztem körbe nevetve, mert egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szóljak be neki. Christiannek egyből leesett a poénom, és halkan elnevette magát.

- Talán valóban kicsit túlzásba estem a sötét színekkel. - nézett körbe Christian is, de megráztam a fejemet.

- Gyönyörű otthonod van. - pillantottam a szintén gyönyörű kék szemeibe.

- Köszönöm. - mosolyodott el halványan, aztán a fejéhez kapott, mintha csak elfelejtett volna valamit. - Kérsz valamit enni? Inni? Megkínálnálak pezsgővel, mert mégiscsak szilveszter van, de kiskorú vagy, én pedig követendő példa, szóval...

- Kedves tőled Christian, de én alapból sem iszom. - vágtam a szavába, és végre valahára leküzdöttem magamról a fekete magassarkú csizmámat. - És köszönöm, de nem kérek semmit. Viszont élnék-halnék egy szál cigarettáért és egy zuhanyért!

- A kabátom zsebében van egy doboz, vegyél ki belőle nyugodtan. Én is kijövök. - mutatott a rajtam levő kabátja zsebére, én pedig belenyúltam, és elővettem egy piros Marlboro-s dobozt. - És húzd fel a papucsomat, mert nem akarom, hogy megfázz ennél jobban.

Egy kuncogás kíséretében belebújtam a fogas előtt heverő fekete pacskerba, ami természetesen hatalmas volt a lábamra. Biztosan csodásan festhettem Christian óriás kabátjában, a hat számmal nagyobb papucsában, és a szétfolyt sminkemmel. Nem is vagyok benne biztos, hogy ilyen formámban Christian szívesen lát engem az otthonában. Christian nem törődött a saját egészségével, ő is csak egy papucsot húzott fel, és kabát nélkül lépett ki az erkélyre, ami rögtön a nappaliból nyílt. A terasz nem volt hatalmas, mégis sokkal nagyobb, mint a miénk. Nekitámaszkodtam a korlátnak, és kivettem egy szál cigit Christian dobozából, egy sima fekete vihargyújtóval meggyújtottam, majd kifújva a füstöt, átadtam ezeket Christiannek.

- Nem baj, ha itt vagyok? - kérdeztem a kilátás felé nézve, mert nem mertem ránézni. Furdalt a lelkiismeret, mert nem akartam szilveszterkor zavarni, és említette is, hogy egy barátjával bulizott. Ezt bizonyította az a pezsgős üveg is az asztalon.

- Ne butáskodj Bella! Ha baj lenne, nem ajánlottam volna fel a dolgot. Illetve, nem jelentettem volna ki. - javította ki magát, és elmosolyodott.

- Biztos? Végülis, hazamehetek még...- poénkodtam egy elfolytott mosollyal, amitől lehervadt Christian szájáról a mosoly.

- Nem csinálsz belőlem többször hülyét. - jelentette ki a fejét rázva, ezzel pedig elárult egy kis dolgot, miszerint "többször" csináltam belőle hülyét.

- Miért, mikor csináltam belőled hülyét? - húztam tovább az agyát, miközben beleszívtam a cigibe, és szórakozott mosollyal kifújtam a füstöt. Christian elfordította a fejét, és megrázta.

- Amikor bejöttél az irodámba abban a felsőben, amikor tequilát kellett vennem neked...- forgatta a szemét, és az ajkába harapva ő is egy hatalmasat slukkolt a cigijéből.

- Hé! A tequilát te ajánlottad fel! - förmedtem rá viccből. - Egyébként is, te hányszor csináltál belőlem hülyét?

- Korrekt visszacsapás. - pillantott rám. - Nem állt szándékomban.

- A majdnem csókról beszélsz? - szaladt ki a számon, mert hirtelen nem tudtam mire gondol.

Christian lehajtotta a fejét egy pillanatra, aztán a szemembe nézett.

- Te is tudod, hogy nem szabadott megtörténnie. - válaszolt halkabban, és egy utolsót slukkolt a cigijéből. - És még mindig nem azért mert nem akartam.