Leszek a támaszod
Mikor mindenki elhagyott,
S ha úgy látszik az élet
Rajtad sebeket ejtett.
De ott leszek neked ha életed
Boldogságra fordul
Veled örülök akképpen ,
Ahogy búban szolgáltam támaszul.
Ha engem fogolynak ,
Magadhoz, örökre odaláncolsz
Menekülni nem fogok
E gyönyörű rabságból.
De ha mégis szabadon engedsz,
Akkor is visszatérek hozzád.
Mert csakis veled érzem
Hogyan tudok élni igazán.
De nincs szükségem
Sem rabságra,
Sem szabadságra ,
Csak az életre ,amit veled élhetek.
Az életre melyben reggel
Mosolyodra ébredhetek,
S a délben "hiányoztálpuszidat"
Mindig élvezhetem.
Az esti, kifulladásig tartó
Hangos nevetésekre,
Melyekért szórakoztató
Emlékeink felelősek
A buja éjszakákat,
Melyben ketten
A világ elől rejtőzve,
Olthajuk vágyunkat.
S ha utunkon kereszteket viszünk,
Vállaljuk mondván :kibírja szerelmünk.
Hisz a terheket ketten,
Könnyebben hordozzuk el.
S agg korodban
Engedd hogy fogjam kezed,
S ha majd a halál ajtókon kopogtat,
Mondhassuk el,hogy egymásért MEGÉRTE.
YOU ARE READING
Things
PoetryFogadjátok sok szeretettel ezeket a verseket melyek saját gondolataim s nem vagyok költő csak az érzéseim kifejezésére szolgálnak.❣️Figyelmeztetlek titeket hogy egyes versek morbid jellegűek lehetnek.
