Nyár volt, tűzött a nap,
Ahogy kiléptem a házból,
Megcsapott a cseresznyeillat.
Ez visszarepített a gyerekkoromba,
Mikor még szelíd gyermek voltam,
És lepkéket kergettem a kertben,
Mit sem sejtve a világ dolgairól.
Leültem a stégre,
Lábamat a víz fölé emeltem,
És a tükrében az emlékeim elevenedtek meg.
Szöcskék szökdécseltek,
Békák ugrándoztak,
És a tavirózsák összefonódtak.
Emlékeimben él még a sarki fagyis,
Pityu bá', akinél a legjobb íz a csokis.
A virágárus Mari néni, akinek a rózsái
Mennyei illatot árasztottak.
Hiányzik minden, de ha magányra vágyom,
Csak eljövök ide és gondolkodom.
