Szerelem és hoki

1.Kezdetek

     Sziasztok, én Háromszéki Mia vagyok. A szüleim egy átlagos lázadó tini lánynak írnának le, aki nem mellesleg még gimis, 12.-es.

     Körülbelül még 3 nap lehet a nyári szünetből amit a két legjobb barátnőmmel töltök el. Minden nap történik velünk valami. Mindhárman egy osztályba járunk a 12.A-ba (dög unalom ezt meg kell jegyezni). Az osztály nagyrésze stréber, én valahol ott középen vagyok a barátnőimmel együtt. Amúgy ha még nem mutattam volna be őket, az egyikük Lia akinek a haja szőke, kék szeme van, ugyan akkor talán hármunk közül ő a legnaivabb. A másik barátnőm Fanni akinek barna a haja és zöldes szeme van, neki egy nagyon erős tulajdonsága a vonzalma, egyszóval minden pasi rajta csüng. Na meg vagyok én, én vagyok talán a legátlagosabb, barna hajú barna szemű és eléggé makacs vagyok, szóval ne állj le velem veszekedni.

     Ez az előbb említett három nap nagyon hamar eltelt. Elérkezett a tanév első tanítási napja. Mit ne mondjak az egész nap egy dög unalom volt. 12-ig voltunk órán de ez is elég volt ahhoz hogy bedilizek. Miután vége lett ennek a nagyon hosszú napnak én és a barátnőim elindultuk a kapu fele.

-Hé csajok ma játszik a kedvenc hoki csapatunk, vettem jegyeket az első sorba nézzük meg a meccset!-mondja Lia.

-Oké, ez nagyon jó ötlet!-helyeslem.

-Elméletileg ebbe a szezonban ma először lép pályára egy új játékos, Simoni Ádám a 16-os mezben!

       A meccs csak 4-kor kezdődött , ezért miután megbeszéltük hogy 3-kor találkozunk nálam,(mivel tőlünk körülbelül 15 percre van a pálya) elindultam haza. Miközben haza fele mentem a szomszédban mozgást láttam, ami azért volt szokatlan mivel nagyjából 3 éve nem lakik abba a házba senki. Sem anya sem apa nem voltak otthon, mivel anya jogász, apa orvos ezért rengeteget dolgoznak. Elvégre jó gyerek vagyok, egy cetlit készítek ki a hűtőre anyának és apának, hogy tudják hogy hol vagyok. Utána gyorsan megyek is készülődni és közbe megeszem a kínai kaját amit út közbe vettem haza fele.

     Már háromnegyed három amikor már végre valahára kész leszek. Mivel nagyon hideg van a pályán (hisz jégpálya), és hát már ősz van ezért egy nagyon meleg outfittre esett a választásom. Egy egyszerű kis sminket is feldobtam magamra. Már három volt amikor megszólalt az ajtó csengője. Ajtót nyitok és a két barátnőm néz vissza rám.

-Sziasztok!Gyertek be! Pillanat és kész vagyok!

-Szia!-köszöntek egyszerre!

-Már nagyon várom a meccset! Remélem győz a csapatunk!-mondja Lia. Ő talán még jobban fel van öltözve mint én.

-Igen én is remélem!-mondom-Na de most már tényleg induljunk, mert minél könnyebben be kéne jussunk!-köztudott hogy egy ilyen meccsen amin főleg egy új játékos is feltűnik azon sokan szoktak lenni és mindenki az utolsó percekbe érkezik meg.

    Már fél órával a meccs kezdete  előtt oda is értünk! Nagyon jó helyen kaptunk ülést, az első sorba. Még a meccs előtt Lia és Fanni elmentek egy kis nasiért. Én ott maradtam és figyeltem úgy kb. mindenkit! Egyszer megpillantottam a rejtélyes új játékos mezét ahogy bemegy az öltözőbe. Nagyon magas úgy körülbelül 1.85 lehet, hozzám képest magas( én 1.75 vagyok). Miután vissza jöttek a csajok és elkezdődött a meccs nagyon sokat izgultunk.

     A második félidőnél lehettünk amikor hirtelen a korong kirepült a pályáról és hiába voltunk a magasított háló mögött, egy kissé fejbe talált engem. A következő kép az eszembe csak az, hogy a barátnőim szólítgatnak engem és egy hokis cuccba beöltözött pasi van felettem aki szintén szólítgat, ugyanakkor a mentősök akik éppen ellátnak. Másnap reggel a kórházban ébredek. Anyu mellettem alszik egy fotelbe, nem akartam felébreszteni de amikor el akartam venni a telefonom véletlen leejtetem amire anyum fel ébred.

- Szia drágám! Jól vagy? Hogy érzed magad?-szólal meg anyu aggódva.

-Egy kicsit fáj a fejem- mikor meg érintem a tarkóm akkor érzem hogy be is van kötve -és egy kicsit szédülök. Mi történt?

-Hoki meccsen voltatok a csajokkal -juj a csajok vajon most hol lehetnek?-és hívtak hogy hát nem tudják hogy történhetett de eltalált a pályáról kirepülő korong. Agyrázkódást kaptál, de már ma délután haza is mehetünk.

    Ekkor belépnek a csajok, nagyon örülök hogy látom őket és látszólag ők is örülnek nekem.

-Szia!-nagy mosolyt látok mindkettejük arcán-Hogy érzed magad?

-Egy kicsit fáj a fejem de jól vagyok! Tudjátok ki talált el?

-Igen!-mondják egyszerre-Az újonc, Simoni Ádám!

-Én is ismerem a gyereket!-mondja anya amin mindhárman el csodálkoztunk.

-Honnan?-mind hárman egyszerre kérdeztük!

-Ők költöztek a szomszédba!-hát most már tudom hogy kik a rejtélyes új szomszédok-Most is itt van valahol mert meg tudta hogy mi vagyunk a szüleid és azonnal be jött az éjszaka mert elnézést szeretett volna kérni a történetekért.

     Micsoda?....hogy Simoni Ádám az újonc talált el engem , és ő nem más mint a szomszédom és még mellesleg itt van a kórházban? Ekkor apa hangja zavarja meg gondoltaimat. Igen apa ebbe a kórházba dolgozik és igen azért is hoztak ide.

    Egy kis idő múlva, már mindenki haza ment apa van egyedül valahol a kórházba, anya haza ment egy kicsit rendbe hozni magát és a csajokat is haza küldtem hogy majd mikor haza érek akkor szólók nekik és akkor át jönnek. Ismét elkalandozok a gondolataimban amikor egy ismeretlen férfi hang zavar meg. Az ajtó fele nézek. Egy barna göndör hajú, barna szemű srác áll a ott és hát mitagadás nagyon jól is néz ki.

-Szia , Simoni Ádám vagyok!-úristen ő az az Ádám -Bejöhetek?

-Szia! Igen, persze gyere csak! Hallom te voltál az aki eltalált a koronggal tegnap a pályán!

-Hát igen!-nagyon zavarba van-Egyrészt e miatt is jöttem, mivel mikor megtudtam a neved és hogy hol laksz attól a szőke hajú lánytól, aki feltételezem a barátnőd, rá jöttem hogy te a szomszédom vagy és a szüleim felhívták a szüleid hogy melyik kórházba vittek mivel elnézést szeretnék kérni. Nem akartalak bántani.-látszik rajta hogy sajnálja és nem is haragszok rá!

-Áhhh.... Semmi baj! Meg történik az ilyen és hát te nem tudhattad hogy a magasított hálón keresztül repül a korong-ekkor belép apu a szobába.

-Sziasztok!-üdvözöl minket

-Jó napot!-mondja udvariasan Ádám és fel áll hogy kezet fogjanak apával.

-Kislányom itt a papírod most már haza mehetsz! Ádám ha meg kérlek haza tudnád vinni a lányom hogy ne kellejen az anyja vissza jöjjön, mivel nekem még van 2 óra a műszakomból!

-Persze, semmi akadálya!-mondja Ádám és ekkor apám egy hálás mosollyal köszönetet mondott, megpuszilt és kiment a teremből.

-Rendben , akkor gyorsan össze szedem a holmim és mehetünk.-mondtam de amikor fel akartam állni akkor egy kicsit megszédültem és Ádámnak estem, nyilván ő el kapott.

-Jaj, vigyázz! Hadd segítsek mondjad mit és hová tegyek és segítek!

-Nagyon köszönöm-hálálkodtam.

      Miután minden holmimat össze szedte nekem Ádám, kiment hogy fel öltözhessek. Miután végeztem az öltözködéssel, ami kicsit sem volt egyszerű mert folyamatosan szédültem, hoztak nekem egy kerekesszéket és egy nővér ugyanakkor Ádám társaságában elindultunk kifelé a kórházból. Mikor kiértünk Ádám az autójához segített és haza vitt. Útközbe nem beszélgettünk. Amikor haza értem írtam a csajoknak hogy itthon vagyok és hogy minden rendben viszont inkább találkozzunk holnap.

     Eltelt 5 nap. Anya mind az 5 napon itthon volt velem de még volt két nap amíg nem kellett suliba menjek(ezért jó ha orvos az apád), így valahogy nagy nehezen sikerült rá vennem anyát arra hogy végre menjen dolgozni mert velem minden rendben lesz.
Egy kis időre rá hogy elment csengettek. Vajon ki lehet?