A Fehér Farkas

Prológus

A hold fénye beragyogta az egész völgyet, megvilágítva az erdőt, ahol a farkasok élik ki tejhatalmukat. Telihold van, és a főalfa sámánja ma elvégzi a rituálét, amit minden évben. Dimitri soha nem látta még ezt a rituálét, mert az apja szerint, fiatal még ahhoz, hogy ezt végig nézze. Az édesanyja egyet értett vele, hiszen veszélyes és ijesztő élmény egy gyerek számára. Dimitrij megvárta, míg az anyja elment az apjával otthonról, majd hogy a bébiszitter bealudjon a kanapénál, és kiosont a házból. Sebesen futott az erdőn át, fel a tanácsteremig, ahol a farkasok összegyűltek a rituáléra. A nagyterem egy hatalmas faház volt, ahol a terem közepén egy faragott farkas szobra állt. A hold istennőé.
Dimitri óvatosan osont az egyik ablakhoz, ahol végül észrevétlenül bemászott. Dimitri most életében látta először a tanácstermet, ami hasonlított az iskolai focipálya lelátóira, vagy egy cirkusz nézősorára. A farkasok leültek, emberi alakjukat felvéve. Dimitri látta az édesanyját és az édesapját a lelátó legalsó sorában, az apja a főalfa székében foglalt helyet, mint a leghatalmasabb farkas, és a falka vezetője. Dimitri mindig is felnézett az apjára, és akkor, amikor látta, hogy az apja ott ül a trónon, az emberek ahogy ránéznek, és tisztelettel köszöntik, eldöntötte, hogy mindig arra törekszik majd, hogy megfelelő utód legyen a főalfa címre. Részben ezért is szökött ki a rituáléra. Dimitri elhelyezkedett egy kényelmes rejtekhelyre egy szobor mögé, és figyelte ahogy a terem megtelik, majd az apja feláll, és kezét felemelve a terem elcsendesedett. Minden szem rászegült.
-Köszönöm, hogy eljöttetek! - szólalt meg Dimitri apja, és tekintetét körbe futtatta a falkán. - Ismét eljött a nap, amikor A Sámán elvégzi a falka legfontosabb rituáléját. Sámán! - hívta a főalfa, és akkor, egy hatalmas medvebundába burkolózott öregember sétált mellé. Az alfa tisztelettudóan meghajolt, majd a helyére sétált és leült Dimitri anyja mellé. A sámán térdre borult. Olyan hirtelen, hogy Dimitri azt hitte össze esett. De aztán a sámán hangos kántálásba kezdett. Dobok szólaltak meg, hangos robogással terítve be a tanácstermet. A Sámán elővett egy gyertyát, egy tőrt, és egy bőrtekercset. Mindet maga elé téve kántált folyamatosan. Hangja magasan szólt, néha indián kiáltást hallatva. Előre hátra hintázva, fejét hátradöntve. Dimtiri ekkor látta, a sámán szemei teljesen fehérek, öreg arcát karom sebek éktelenítették. A sámán elhúzta egy kezét a gyertya fölött, és akkor hatalmas láng nyúlt fel, akkora, hogy majdnem a plafont érte. Dimitri hirtelen megugrott, majd ámulattal nézte tovább a rituálét. A sámán felvette a kést, és a saját homloka felé irányította. Dimitri nézte ahogy biztos mozdulatokkal vés a tőr hegyével a saját maga homlokába jeleket a sámán, majd a dobok és a sámán is elhallgatott. A láng továbbra is fenn maradt. A sámán nézte a tüzet, ajka remegett, ahogy nézte a lángok táncát. Lassan kezébe vette a tekercset, és szemét a tűzről le nem véve, kinyitotta, felfedve a fehér madártollat amit aztán a kezében tartott.
-Fogadd el, és én megköszönöm ajándékod! - mondta, majd a tűzbe dobta a tollat. A láng vissza húzódott, a toll eltűnt. És akkor, a sámán tekintete egyenesen Dimitrire irányult. Kezét felemelve intett neki, hogy jöjjön elő. A tömeg érdeklődve nézte, hogy mit mutat a sámán. Dimitri nagyot nyelve lépett előre, tekintete a szüleire siklott, akik falfehér arccal nézték, ahogy a sámánhoz sétál. Az anyja felállt, futni készült hozzá, de az apja visszafogta. Dimitri azonban nem félt. Bátran sétált a sámánhoz, kinek arcát vér borította, fehér szemeiben pedig látta a mérhetetlen tudást, és bölcsességet. Amikor oda ért a sámán kezét a fiú mellkasára tette, és így szólt.
-Eljön a sötétség, és követelni fogja a farkasok hatalmát! Egy fehér harcos visszatér, aki a végzeted és a kardod lesz a csatában! Csakis rajtad és Anitán múlik a falkánk sorsa! - mondta, majd a sámán szemei lecsukódtak, és ő eszméletlenül esett a földre. Dimitri a sámánhoz térdelt, apjára nézett, kinek szemeiben düh formálódott, és egy olyan érzelem árnyéka, amelyet még soha nem látott. Félelem.