Cickány Krónikák

2018. 11. 03.

Egyre jobban kezdek közeledni a Rékához és a Kittihez. Legtöbbször már inkább vagyunk négyen, mint ketten a Karesztesóval.
Ma a a Westendbe mentünk négyen. Nagyon jó volt, és remélem megyünk majd többször is. Szoba készült hogy jöhetnénk többször is vásárolni.

Hazafelé a vonaton arról volt szó, hogy még van egy csomó időnk, és még az is szóba került miután arról beszélgettünk hogy ma a Karesz nálunk alszik, hogy a Kitti és a Réka még sosem voltak nálunk. Innentől már a hülye is össze tudja rakni a képet, hívtam is hát Szent Jó Édesanyám, hogy jönnek a Cigányok.

Körülbelül tízszer kérdezett vissza, hogy Akkor kik jönnek? És minden második mondata az volt hogy Ők is nem akarnak itt aludni? Nem, Mutter, ők csak beugranak.

Szóval, ma először voltunk négyen a Westendben, és először voltunk négyen nálunk, ezért ez a dátum a legnemesebb mind közül.

Kicsit, sőt nem is kicsit, gyomorgörcsöm volt hogy tetszeni fog-e nekik a házunk. De azt vettem észre, hogy le se szarták. Leültünk, beszélgettünk, és az a pár óra csettintésre elillant.

Aznap Karesz nálunk aludt, akitől szülinapomra kaptam Sands Alive szerű gyurmát és Barbie újságot! Holnap már nem leszek 14 éves, és ebbe belegondolni is furcsa.
Karesszal ujjazós bizniszbe fogunk kezdeni, lehet hozzánk jönni, egy ujjazás ezer forint, és egyéb fétiseidet is kielégítjük, de csak kesztyűvel, és az plusz pénz!

Hihetetlen, hogy milyen gondolatokat képes szülni az, ha valaki éjfél utánig fenn marad tizennégy évesen egy eleve fárasztó nap után, nem?