Versekbe szedett (a)romantikus élet

Káprázatosság

Ködös égtáj, fagyos idő jelentkezik szerepvállalásra,
Agyam tudása kevés volt a szemem irányítására.
Sziklaszirten álltam, rendületlenül, sziklaszilárdan,
Szándék volt, hogy tovább álljak, de a lábam irányíthatatlan.

Erőt vettem magamon, léptem egyet ballal,
Megindultam előre az erőteljes jobbal.
Éreztem a levegőben a varázs illatát,
Vártam én a Varázslat idillikus voltát.

Vártam s vártam, nemsokára eljött.
Megpillantottam a rég nem látott nőt.
Közel volt, s mégis távol talán,
De közel értem és nézett mélán.

Szépséges lény, kicsit vakmerő, gyönyörű nő,
A múltam, a jelenem és a jövőm.
Egyetlenegy szó sem nem jött ki a számon,
Csak mutattam, hogy ilyen az én ideálom.

Szépsége olyan, mint Aphrodithé orcája,
Szeme jobban ég, mint Vulkanusnak vulkánja.
Megjelenése felett még Zeusnak sincs hatalma,
Ezt a jellemzést mind-mind Heléna mondta.

A szerelem vesszőjét nehéz kilőni,
A római Ámor is félve ereszti azt ki.
Egyetlenegy nyila maradt az évek során,
Az utolsó nyaláb is száll, de csorbán.

Repül a szerelemtől ittas nyíl a leányzó felé,
Jómagam két kezemet kitárva indulok meg felé.
Az utolsó Esély egyszerre érinti meg a két testet,
A fellángolás fájdalma elnyomja az estet.

Öleljük egymást, de ezenkívül semmi más,
Érzem, a szívverésünk egyazon dobbanás.
Egy kellemes, nem túl hosszú szót akartam mondani,
Mikor a szememet kénytelen voltam kinyitni.

Álom, csak egy álom, egy kegyetlen álom.
Nyitott szemmel most mi a valóság, és mi az álom?!