A Kapocs

1 Rész- Okt. 1

Hát oké akkor ahogy a nagyok szokták el mondom, hogy hol élek. Egy kis város amely egy erdő mellett húzódik. Az erdőben farkasok élnek,értelem szerűen a normális emberek nem merészkednének be az erdőbe főleg éjjel nem. Hát én nem nagyon tartozom az értelmes emberek közé. A nevem Zora, hülye név tisztában vagyok vele de ez van. Öhm ha eddig valakinek nem lenne tiszta a női nemhez tartozom. Nos akkor rövid ismertető rólam.
A nevem már mondtam, 17 éves vagyok, 11. B osztály, van egy pár haverom és egy pasim aki nem tudom úgy érzem nem lesz a férjem. Szőke srác, nagy zöld szemmel, 175 cm magas és kb 70 kg.
A külsőm: barna hullámos haj, a hátam középig ér, sötét barna szem, a szemem alatt és az orromon halvány szeplők vannak. A jobb bokámon egy eperfolt, 160 cm magas vagyok 55 kg. Oké egy kis felvilágosítás a város félhold formájában húzódik hosszan az erdő szélén én pedig az egyik végén lakom a suli a másik végén van a legközelebbi útvonal az erdőn keresztül vezet. Most gondolhatjátok ez milyen sablonos és tudjátok mit tényleg az de nem érdekel. A busz kb ugyan annyi idő alatt visz el a suliig mintha gyalog át vágnék az erdőn. De persze hogy a szüleim ne keljen aggódjanak a busszal fogok suliba járni habár az erdő a második otthonom és a farkasok [öt darab van egy falkát alkotnak, hasonlítanak a trónok harcából a rém farkasokra] ők is a barátaim soha nem bántanának engem. Érzem, hogy nem bántanának. Mikor oda jönnek hozzám védelmeznek engem, én simogatom őket és kaját viszek nekik. A városba nem járnak be és mivel eddig még embert sem öltek nem tüntették veszélyesnek. Szóval nem öletik meg őket habár emberekhez még soha nem merészkedtek közel, rajtam kívül. Az emberek ritkán látják őket, nagyon óvatosak feltűnés mentesen élnek az erdőben. Onnan tudtuk meg, hogy itt vannak hogy minden éjjel üvöltenek, vonyítanak. Tizenkét éves voltam mikor először be merészkedtem a felkutatásuk érdekében az erdőbe. Először tőlem is nagy távolságot tartottak de miután egyiküket meg mentettem [valaki medve csapdákat szórt szét az erdőben egy farkas bele lépett én segítettem ki és ápoltam míg meg nem gyógyult] nos azóta nem félnek tőlem úgy érzem meg szerettek.
Mivel már régóta közel állok a farkasokhoz elneveztem őket. Van két fiú és három lány. Az alfa Xavér lett különleges nevet akartam nekik. Xavér: az alfa, óvó típus, védi a falkát, erős, a legnagyobb ötük közül kb 1,7 méter és 90-100 kg, sötét szürke bundája és zöldes sárga szeme. Ő az akit ápoltam értelem szerűen ő áll hozzám a legközelebb.
Arvid: a másik hím úgy mond a helyettes alfa, ő és Xavér nagyon hasonlítanak szerintem testvérek de mivel nem beszélnek és nem mondták nem vagyok biztos benne... Kb 1,6 méter, 80-85 kg. Neki is sötét bundája van de a hasánál kicsitt halványabb szürke a szeme barna.
Lana: Az egyik nőstény farkas, a lányok közt a legvérszomjasabb vele "barátkoztam" össze a legkésőbb.
Kb 1,5 méter és 70-75 kg.
Az ő bundája narancssárgás eléggé ki lóg a sorból ha a külsőségeket nézzük mégis elég jól be illeszkedett a falkába.
A szeme sárgás barnás.
Zafír: Egy barátságos farkas ő volt a második aki közel mert jönni hozzám. Kb 1,45-1,50 méter és 65-70 kg.
Ő és Arya hasonlítanak a tundrafarkasokhoz fehér a bundájuk sötét a szemük általában az emberek őket lássák mivel kivirítnak a környezetből.
Arya: körülbelül egyszerre merészkedett oda hozzám Arvid-al, akkora mint Zafír szerintem ők is testvérek. 1,45-1,50 méter és 65-70 kg.
Fehér bunda, sötét szem. Holnap október elseje vagyis már egy hónapja 11.-es vagyok. Túl gyorsan telik az idő alig érek vele. Nos hát ez egy rövid eligazító volt ez után majd biztos nehéz lesz hogy minden napot az én nézetem szerint fogtok majd látni de ez van, ezt kell szeretni.

~OKTÓBER, 1~

Egy megszokott hétfőnek indult. És ezzel máris sokat mondtam. Fel vettem egy fekete farmert, egy piros nagy pulcsit, és egy fekete magas sarkút. Pont ideális volt az idő járáshoz. 6:30 körül ki léptem az ajtón és elindultam a buszmegállóhoz. Miután oda értem nyugodtan vártam a buszra ami pár percet késett de végül fel vonszoltam magam rá, ahjj annyira unalmas a reggeli utam. Szóval a busz a sulitól olyan 10 percnyire állt meg le is szálltam és el indultam, egy picitt olyan érzés kerülgetett mintha valaki figyelne, nem akartam minden percbe körbe nézni, hogy nem-e akad össze valaki tekintetével az én tekintetem így a lehető leggyorsabb léptekkel haladtam.
- Szia, kicsim. - mondta Dave a barátom aki most egy kisebb szív infartot okozott.
- A frászt hoztad rám.-mondtam és a vállába boxoltam.
- Ugyan már azt a lányt aki éjjel az erdőben mászkál én nem tudom megijeszteni. - mondta mosolyogva és adott egy puszit. Kézen fogva be ballagtunk a termünkbe és a helyünket elfoglalva vártuk, hogy meg kezdődjön az óra.
- Oké fogadjunk, - szólalt meg hirtelen Dave. - szerintem lyukas óránk lesz, mert beteg lett a tanárnő. Te mire fogadsz? - kérdezte.
- Szerintem csak simán dolga akadt és egy percen belül be lép az ajtón. - mondtam és habár nem voltam biztos benne inkább csak valami mást tippeltem mint ő mivel a fogadás úgy jó ha minden személynek más az álláspontja. Nos nem telt bele egy percbe és az ajtó nyílott, belépett a tanárnő és egy velünk egy idős srác, a srác feje le volt hajtva fekete, közepesen hosszú haja volt, kb 4-5 cm habár nem láttam az arcát valahogy sejtettem hogy piszok jól nézhet ki. Felső testét egy az egyémhez hasonló fekete pulcsi takarta és bár én bele fértem volna kétszer ő eléggé jól ki töltötte és most nem arra gondolok, hogy kövér volt inkább izmos. Egy fekete gatya és egy fekete csizma, hihetetlenül jól festett 17 éves korához képest.
- Gyerekek ő itt Konrád Blake, az új osztály társatok. Legyetek vele kedvesek és figyelmesek. Konrád keres magadnak egy helyet. - ekkor Konrád a tekintetét meg emelte és hagyta hogy mindenki szemügyre vegye. Vonzó volt szerintem ő is tudta azonban amikor sötét fekete szemébe néztem valami veszélyeset láttam mintha egy vadállattal néztem volna szembe. És bár az agyam azt üvöltötte menekülj a szívem meg akarta ismerni.
- Figyelj értem, hogy új meg minden de neked van barátod aki pont itt ül melletted és látja ahogy a nyálad csorgatod utána.-suttogta a fülembe Dave.
- Bocs...-feleltem és kínosan le sütöttem a fejem. Habár nem a legszokványosabb a kapcsolatunk Dave-el eléggé jól meg vagyunk. Igaz, hogy inkább vagyunk legjobb barátok mint szerelemes pár azért még a suli úgy tudja, hogy nagy a románc közöttünk. Dave-nek kellett egy barátnő én csak simán azt akartam hogy a srácok ne szálljanak rám így meg egyeztünk, hogy amíg valamelyikünk szerelemes nem lesz egy harmadik személybe addig egy párt alkotunk.
- Ha ez a srác sokáig itt marad úgy érzem szakítani fogunk, - mondta és úgy csinált mintha le törölné a könnyeit. - ő lesz a harmadik személy, miért nem vagyok elég jó neked?
- Ha lesz is harmadik fő nem az én felemről. Azt a harmadik főt te fogod majd ki választani,- mondtam neki- mert nem áll szándékomban fiúk után rohangálni. - jelentettem ki.
- Zora, órák után hatig itt maradsz nem megengedett az óra alatti beszélgetés. - mondta a tanárnő és rám nézett majd az előttem két paddal ülő fiú a fejét hátra fordította sötét szemeit az enyémbe mélyesztette mintha a lelkembe látott volna. Az oldalam meg bökte Dave ez által vissza hozott a valóságba.
- Elnézést kérek tanárnő, többször nem fordul elő. - kértem elnézést mihelyt vissza tértem. És csak most vettem észre Konrád bal fülében a fülbevalót ami egy fekete farkas fejet ábrázolt. Mennyire rejtélyes ez a srác.
- Ha gondolod meg várlak és haza kísérlek. Nem akarom hogy bajod essen. - suttogta a barátom úgy hogy csak én halljam azonban Konrád a fejét oldalra fordította és a szeme sarkából ránk nézett mintha hallotta volna. Fura volt, a hirtelen feltűnése titokzatossá tette őt. Az óra lassan telt és nem történt semmi azon kívül hogy Bix rá mozdult szokás szerint az új fiúra (Konrádra).
Igazából nem ált szándékomban ismerkedni vele. Valamiért úgy éreztem túl fontossá válna számomra. Ő olyan srácnak tűnt aki a titokzatossága mögé rejtőzik, hogy egy csomó lány bele szeressen nekem erre nem volt időm. Igazából most kéne jöjjön egy story hogy azért lettem ilyen mert a múltban ez és az történt de, nem történt semmi, semmi olyan ami csak velem történt meg, amitől különleges lennék. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést amikor legalább 2-3 évig titokban "szeret" valakit és mikor be valja az érzéseit vissza utasítják na én is jártam már így. Mondhatnám hogy megviselt de nem, nem igazán inkább csak megfontoltabb vagyok a párkapcsolati témával kapcsolatban.
És nem ugrok az első srác karjaiba csak mert jó képű. Nos az órák teltek és bár nem akartam valamiért a tekintetem mindig őt kereste ha az ebédlőben voltunk, ha az osztályba, ha az udvaron. Valahányszor meg találtam tudatosult bennem, hogy ő is engem néz. Nem értettem miért bámul rám úgy mint aki meg akar fejteni, mintha tudna valamit de nem biztos abban hogy jól tudja így meg akar bizonyosodni rolla. Nem volt szívbajos, valahányszor találkozott a tekintetünk nem el fordította a fejét vagy le pillantott hanem egyenesen az én szemembe bámult konkrétan valahányszor egymásra néztük egy farkas szem háború folyt le közöttünk amit 4/7 arányban ő nyert meg én nyertem négyszer ő hétszer. De mentségemre szóljon általában azért néztem félre mert Dave szólt. És nem hagyhattam figyelmen kívül a barátom hogy egy másik srác rejtélyes szemébe bámuljak. Az utolsó óráról kicsengettek fél négy mindenki pakolta el a cuccait majd a hátukra kapva a táskát az osztálynak fele már el is ment Dave mellettem lassan és türelmesen el pakolt már csak páran voltak a terembe.
- Biztos ne maradjak? - kérdezte Dave és bár csak eljátszuk ezt a szerelmes pár dolgot nagyon figyelmes velem.
- Nem szükséges, köszönöm. Amúgy is az erdőn át hamar haza érek a farkasok vigyáznak majd rám. Neked amúgy is mindjárt megy az utolsó buszod ha le késnéd nálunk kéne aludj.- mondtam és mosolyogva el rakta az asztaláról a még ott maradt füzetét és össze húzta a cipzárt a taskáján.
- Akkor ha nem gond én lépek. Majd írj ha haza értél. - mondta bólintottam és a vállára kapta a taskáját majd a kabátját a kezébe fogva el ment. Csak akkor tűnt fel, hogy szinte mindenki el ment kivéve engem és az új diákot. Zavarba jöttem ahogy tudatosult bennem, hogy csak ketten vagyunk fogalmam sem volt mit kéne csinálnom így a fejem a padra hajtottam és próbáltam ki zárni a tényt, hogy szinte előttem ül az a Casanova.
- Gyakran szoktál büntetőt kapni? - kérdezte mire felkaptam a fejem a padról. Ahogy a szék a tábla fele volt ő feloldalba rá ült a lábát pedig a padtársa székének az alsó össze kötő fáján pihentette míg a karja lazán a szék határa volt feltéve. Még csak háromnegyed négy mit csinálok itt 2 órán keresztül?
- Nem elég ritkán fordul elő, és általában nem egyedül én vagyok a hibás... - mondtam majd kedvesen rá mosolyogtam - te amúgy mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Mivel új vagyok az emberek nem mernek beszélni velem gondoltam össze haverkodom a balhés csajjal ő majd biztosan be mutat pár bűnöző barátjának. - mondta ő is mosolyogva.
- Hát akkor ezt be nézted mivel nem vagyok balhés csaj és nincs sok barátom.
- Nekem úgy tűnik mindenkivel jóba vagy. - mondja és kíváncsian néz rám.
- Dave, a padtársam kevés emberek egyike aki mindent tud rólam. Van egy évfolyam társunk aki a C-be jár lány na ő a másik személy és itt ki merül a hozzám közel álló emberek listája. A suliban mindenkivel jóba vagyok amolyan bárkivel elbeszélek, találok közös témát de nem engedem hogy bárki a szívembe lopja magát, mármint az csak plusz szívfájdalom. Nem? - jelentettem ki.
- Elégé elszánt vagy a távol tartok mindenkit magamtól magatartásoddal. Dave, milyen a kapcsolatotok? Együtt nőttek fel?
- Hát elég régóta ismerem és ő a barátom. - mondtam és úgy tűnt nem igazán érti.
- Tudom már mondtad hogy haverok vagytok és közel álltok egymáshoz. - mondta kicsitt furán mint aki nem érti miért ismételem magam.
- Nem, nem a haverom hanem a barátom, párom, a pasim... - mondtam neki és az arca meg lepetté vált a szája szinte tátva maradt elég vicces volt.
- Oh ez meglepett, - mondta kínosan mosolyogva és a hajába túrt zavartan. - fura általában az ilyesmit észre veszem talán azért nem tűnt fel mert nem láttam, hogy csókolóztok vagy ilyesmi, a kapcsolatotok inkább tűnt barátinak, de ezzel nem bele kötni akarok vagy ilyesmi ne értsd félre. - magyarázkodott.
- Nyugi nem értem félre, neked van barátnőd? Ha jól láttam pár lány már bemutatkozott a mai nap folyamán. - mondtam és csak azután esett le, hogy kimondtam ez olyan mintha féltékeny lennék, hoppá.
- Hát olyan típusú lányoknak tűnnek akik minden átlagos vagy átlagon felüli új fiúra rá másznak. Nem nekem valóak. - mondta mosolyogva elégé megnyugtató mosolya van olyan biztonság érzést kelt bennem.
- Akkor milyen lányok jönnek be? - kérdeztem, egész beszélgetés alatt egymás arcát fűrkésztük de ez után a kérdés után mélyen a szemembe nézett mintha a vesémbe látna. Olyan ismerős volt ez az érzés, mintha kötődnék hozzá, mintha az volna a sorsunk, hogy közel legyünk egymáshoz. A tekintete annyira vad és titokzatos volt soha nem láttam még embert ilyen tekintettel vonzó volt, magával ragadott.
- Szeretem a bátor és kedves lányokat akik nem ijednek meg pár farkastól, és nyugodtan sétálnak az erdőben akár éjjel is. - mondta és végig a szemembe nézett nem tudtam mit kéne mondanom. Vajon rólam beszélt most? Hallotta volna amit Dave-el beszéltünk? Tudja, hogy az erdőben szoktam sétálni és honnan tudja, hogy vannak farkasok annyira rejtéjes ez a srác.
- Mióta élsz a városba? Mikor jöttél? - kérdeztem így legalább tudni fogom, hogy az éjjeli vonyítás koncert miatt tudja-e, hogy farkasok is élnek itt.
- Már lassan egy hete itt vagyok. - mondja és mintha tudni akarná amit gondolok róla.
- Akkor biztosan hallotad a farkasokat. - mondtam neki, bólintott. - Habár körülbelül múlt hét óta mintha volna egy idegen farkas is. Egy vonyítás mintha egy magányos farkas a párját keresné. Általában a magányos farkasok gyengék mégis valamiért úgy érzem ő akár egy alfa erejével is rendelkezhet. - mondtam kíváncsian nézett mintha tudna valamit.
- Sokat tudsz a farkasokról?-kérdezte, mosolyogva rá néztem.
- Néha úgy érzem nem eleget. Szeretnék minél többet tudni rólunk, de válasz a kérdésedre egy-két dolgot tudok. - mondtam. - Voltál már az erdőben? - kérdeztem.
- Igen bár elég félénkek a farkasok nem igazán lehet megközelíteni őket ahogy láttam mindentől tartják a tizenöt méteres távolságot minimum.
- Szerintem jobb is így ha az emberek nem látják őket akkor nem is tudják bántani. - mondtam.
- Jogos, nagyon jól érzik magukat a kis falkájukban. Az alfa nagyon erős ritka manapság az ennyire védekező, tapintatos farkas, látszik hogy nagyon védi a falkáját bizonyára bármivel megküzdene hogy a védelmükre legyen.
- Biztos csak egy hete jöttél? Mi a fene azt a hetet az erdőben töltötted? Elég tájékozott vagy. Nem hittem volna, hogy téged is érdekelnek.
- Jobban érdekelnek mint hinnéd. - mondta sejtelmesen. - Nem voltam folyton ott csak jó a megfigyelő képességem. - mondta.
- Értem. - az órára pillantottam már háromnegyed öt volt elég gyorsan el telt Konrád picitt el bambult mintha nem is itt lenne mintha valami más le foglalná. - Jól vagy? - kérdeztem ekkor ismét rám nézet.
- Igen. Én megyek örülök, hogy beszéltünk. Remélem majd még sort kerítünk rá. - mondta kedvesen.
- Én is remélem. - mondtam ő felállt a táskáját a vállára kapta majd az ajtó fele indult. Meg ált előtte majd vissza nézet mélyen bele a szemembe komolyan soha nem unja meg. Még Dave-nek se bámultam ennyiszer a szemébe pedig már lassan 6 éve ismerem erre jön ez a srác és már első nap százszor el vesztem a tekintetébe.
Végül el mosolyodott és az ajtót kinyitotta majd ki lépett maga mögött be csukta hallottam ahogy alapos léptekkel el indul és alig megszünt a léptei hangja egy másiké kezdett hallatszódni és egyre közelebb. Az ajtó előtt meg ált majd látom ahogy a kilincs le nyomodik. Az ajtó kinyilt egy pillanatig azt hittem Konrád jött vissza de mikor meg láttam a tanárnő göndör haját csak kérdőn néztem rá. Amúgy mintha tudta volna, hogy jön valaki. Egészen eddig jól meg voltunk most meg hirtelen le lép? Erre meg jön a tanárnő hát ez különös.
- Csak jöttem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még itt vagy, tíz perc múlva haza mehetsz. - mondta.
- De csak öt óra lesz azt mondta hogy hatig kell itt maradnom. - mondtam és nem értettem miért enged el hamarabb.
- Menj haza nyugodtan, mivel mindjárt tél van hamar sötétedik. Nem akarom hogy bármi bajod essen míg a sötétben mész haza. Még elég világos van. Menj nyugodtan. A legtöbb diák csak fél órát maradt volna itt te meg itt voltál másfelet. Ez több mint kéne. - mondta kedvesen.
- Rendben és köszönöm szépen. - Össze pakoltam majd a táskám fel véve el indultam az ajtóban kicsitt lassítva elköszöntem. A folyosón a szekrényem előtt megáltam majd a magas sarkúm át cseréltem egy bakancsra. A suliból ki érve egyenesen az erdő fele vettem az irányt ha minden jól megy még sötétedés előtt haza érek. Be léptem az erdőbe és az a különös érzést éreztem amit reggel is mikor le szálltam a buszról, valaki figyel!? Félre téve ezt az érzést olyan negyven métert gyalogoltam be fele az erdőbe. Ha egyenesen haladok akkor kb 40 perc múlva a házunknál kötök ki. Két ujjam a számba vettem majd egy nagyot fütyültem. Nem akartam magányosan sétálni így a farkasoknak fütyültem, pár percre rá már halottam ahogy felém futnak a legnagyobb sebességükkel. Mikor oda értek szerre mindegyiküket meg simogattam nagyon szeretni valók. Ahogy szerre meg simogattam őket hallok egy neszt a suli felől, talán egy ág törés, valaki ott van? Arya, Zafír, Lana kicsitt később ért oda hozzám így őket simogattam mikor az a hang megint halatszodott. Xavér mintha észre vett volna valakit vagy valamit védekező formába állt úgy, hogy engem védjen. A többiek is követték példáját, eddig nem történt ilyesmi, még nem volt példa rá hogy meg keljen védjenek így kicsitt aggódtam az a valami mintha rá jött volna, hogy rá támadhatnak végül el futott és biztos vagyok benne hogy nem ember volt. Talán az az új farkas. A farkasok végül újra le engedték a védelmüket végül még egyszer végig simogattam őket és el indultunk ezek után gyorsan haza akartam érni vagy legalábbis olyan helyre ahol tudom semmi sem jár csak én és a farkasaim. El kezdtem futni ők meg lazán szaladtak mellettem körülbelül háromnegyedét meg tettük az útnak szóval úgy voltam vele egyett pihenek egy fa tövébe le ültem arra fele néztem ahonnan jöttünk valamiért nyugtalanít az az előbbi helyzet a farkasok mellém feküdtek. Xavér és Zafír volt mellettem, mellettük Arya és Lana. Arvid ott állt a közelünkben úgy tűnik ő még bírta volna a futást. Xavérnak a fejét simogattam amikor egy zaj ütötte meg a fülem mintha valami rohanna felénk a suli felől a farkasok is észre vették Zafír és Arya mellettem áltak Lana és Arvid átlósan Xavér pedig pont előttem. Teljesen körbe voltam véve. Az előttünk álló fa mögött hallottam ahogy meg áll az a valami a falka el kezdett morogni majd egyszer csak a fejét ki dugta egy fekete farkas nem volt átlagos egy baromi nagy dög volt. Korom fekete volt vörös szemekkel. Körül belül 2,2 méter lehetett 100-120 kg. Nem csak én ijedtem meg tőle hanem a farkasok is egyet kivéve Xavért ő ugyan olyan védekezően harcra készen állt míg a mások már már meg akartak hunyászkodni a másik farkas előtt. Xavér a tekintetét a farkason tartotta de közben a másoknak mintha azt a jelt adta volna, hogy menjenek el Arvid indult meg először utánna a többiek így ott maradtam én és a két farkas. Kétség sem fért hozzá az is egy hím volt talán falkát akar? Nem úgy nézet ki mint aki bántani akarna engem vagy Xavért. A szeme annyira ismerős volt rám nézett, Xavér magára vonta a figyelmét talán azért mert azt hitte engem akar meg ölni de nem láttam gyilkos szándékot a szemében. Lassan közelebb léptem a kezem óvatosan rá tettem az alfára hogy meg nyugodjon ha nem lennék itt ő is el szaladhatott volna a másokkal ha miattam megsérülne... Nem is akarok bele gondolni. A feje mellett meg állok. Majd le nézek rá óvatosan megsimogatom majd egy határozott lépéssel közelebb lépek a fekete farkashoz nem mozdul nem mutatja jelét agressziónak így még közelebb megyek hozzá Xavér jön utánnam egy méterre a farkastól meg állok a szemét kémlelem. Más mint a falka olyan mintha már láttam volna valahol. Annyira ismerős volt mégis százszázalékig biztos vagyok benne ekkora állatal még nem talalkoztam. A kezem felé nyújtom de nem mozdulok Xavér a lábam mellett áll meg. A fekete farkas közelebb lép majd hozzá teszi a fejét a kezemhez Xavér egészen addig harcra készen áll míg meg nem látja hogy nincs rossz szándék az új farkasban. Az idilli pillanatot egy újabb felénk szaladó állat hangja szakítja félbe nem sokra rá meg állt előttünk egy kb ugyan olyan nagy farkas de ez már szürkés barnás volt. Nem olyan kedvesen állt hanem támadni akart és úgy tűnt engem. Xavér egyből a védelememre kellt és meg állt előttem de ami jobban meglepett az a fekete farkas viselkedése volt ő ugyanis nem csak elém állt hogy meg védjen ha netán nekem ugrik a másik hanem egyből rá vetette magát majd egymással verekedve el tűntek a fák között utánuk akartam menni de Xavér a pulcsimba harapott és húzni kezdett haza fele. Tudtam ezzel arra akar célozni hogy menjek és ne törődjek velük de valamiért tudni akartam honan jött az fekete farkas. De mivel egyre jobban kezdett sötétedni inkább hallgattam az alfára és haza szaladtam ő egészen addig kísért míg ki nem értem az erdőből utána a falkája után szaladt. Lassan bandukoltam haza az erdő szélétől már csak 5 percre van a házunk már nem szaladtam mivel a farkasok nem jönnek ki. Aggasztott, hogy honnan jöhettek nem ismertem azokat a farkasokat ha az egyikük embert öl akkor lehet hogy Xavér és a falka nem lesz biztonságban. Aggódtam értük majd hirtelen megint úgy éreztem mintha figyelnének. Meg fogok őrülni miért vagyok ma ennyire paranoiás.
Az erdőtől ahogy egyenesen megyünk a házunk végébe kötünk ki már egy ösvényt csináltam annyit jártam ezen az úton. Nézem a házunk majd a telefonom egyett rezzen, halálra rémülten kaparászom elő a pulcsim zsebéből majd látom, hogy SMS-t kaptam Dave-től. Otthon majd meg nézem a fejem fel akartam emelni mikor neki megyek valakinek. A hirtelen ütközés miatt kettőt hátra lépek majd fel nézek az illetőre olyan 27-35 éves férfi lehetett elég ijesztő tekintettel.
- Elnézést kérek nem figyeltem. - szabadkoztam azonnal de valami nem hagyott nyugodni hogy került ide? Eddig nem volt itt senki.
- Semmi gond, haza fele tartasz? - kérdezte.
- Igen. - feleltem és bár nem kéne idegenekkel beszélnem valamiért úgy éreztem ha nem válaszolok rosszabbul járok.
- Akkor jó utat. - félre állt és elengedett, át slisszoltam mellette majd mikor kb egy méterre el távolodtam tőle vissza néztem még mindig engem nézett.
- Öhm, arra fele az erdő van és éjjel elég veszélyes. - figyelmeztettem ő először meglepődött utána elnevette magát, mikor láttam nevetni elég barátságosnak tűnt nem úgy mint amikor neki ütköztem.
- Mondja ezt egy tízen éves kislány aki este jön az erdő felől. - mondja nevetve, mire kicsitt zavarba jövök így félre kapom a tekintetem.
- Én már régebb óta járok az erdőben így az ottani állatok már megszoktak de ma láttam két farkast amikkel ma találkoztam először és elég veszélyesnek tűntek. - mondtam a mosoly eltünt az arcáról mintha ott se lett volna. - csak legyen óvatos, ha holnap a hírekben azt látjuk, hogy a farkasok embert öltek akkor az erdőben az egész farkast elaltatnák. Azt meg nem akarom. Nagyon közel állnak a szívemhez. - mondtam és enyhült az arckifejezése, miután rá jött hogy nem akarok egy farkasnak sem rosszat. Vagyis azt hiszem azért.
- Azt hittem te magad akarsz szólni a város lakóknak, hogy vad és veszélyes farkasok élnek az erdőben de megkönnyebbültem, hogy te is a farkasok pártján állsz, úgy tűnik találtam egy sorstársat. Talán mégis jó ötlet volt ebbe a kis városba jönni. - mondta és bár fogalmam nincs miért volt ilyen közvetlen velem rá mosolyogtam mire viszonozta.
- Én megyek, további szép estét és csak óvatosan az erdőben. - mondtam mire bólintott. Hátat fordítottam neki majd szapora léptekkel haza mentem az ösvény végén a hátsó kapunk volt található amit kinyitottam és mikor csuktam be csak akkor esett le hogy a fenébe került oda az a fickó kevés ember tudja hogy itt van ösvény. Ijesztő volt nem mertem vissza nézni annyira meg ijedtem mi van ha még most is ott van mi van ha követett. Gyorsan az első udvarra szaladtam ahol a bátyámba ütköztem.
- Mi a fene Zora hová ilyen vadul? - kérdi majd mikor meg látja kétségbe esett arcom elkomorodik. - Mi a fene történt veled? - kérdi aggódva majd a hátam mögé tekint ahonnan jöttem. - Miért nem a busszal jöttél? Nem egyszer mondtam már hogy ne járkálj annyit az erdőben kérlek vigyázz magadra egy kicsit jobban. - aggodalmaskodott egyből.
- Bocsi csak, találkoztam egy fickóval ide jövet és nem tudom ki volt azt sem hogy honnan jött csak egyik percről a másikra előttem termett... Kicsitt meg ijedtem hogy mit csinál ott hiszen az az ösvény a kertünktől indul. Hogy kerülhetett oda? - kérdeztem kicsitt pánikolva.
- Komolyan ez miatt estél kétségbe? Nyugodj meg sokan járnak arra fele és lehet csak el tévedt vagy egy szomszéd vendégje akinek sétálni volt kedve. Ne aggódj már feleslegesen. - nyugtatott Gábor. Egy nagy levegőt vettem majd mikor normalizálodott a szív verésem el indultam a ház fele be léptem az ajtón egyből a nappaliba kötöttem ki ami egy 6x5 szoba, ahogy be lépünk balra fordulunk látunk egy ajtót ami Gábor szobájába vezet, mellette egy asztal az asztal fölött egy családi kép amin én, Gábor és a szüleink mosolygunk hát elég vérszegény de ez a legjobb képünk. Az asztal mellett még egy ajtó mögötte található az én szobám. A szemben lévő falra anyukánk festett virágokat fehér falra fekete virágok elég szépek, középen egy kanapé előtte egy kávézóasztal. A jobb oldalon pedig ismét két ajtó az én ajtómmal szemben a fürdő a Gaboréval szemben pedig az anyuék hálószobája és a konyha ez olyan kettő az egybe. Enni a nappaliban szoktunk. Apa a kanapén ült és olvasta au újságot én a cipőből ki léptem és mentem a szobámba. Ami egy 3x4-es kis szóba ahogy be lépek az ajtó mögött egy három ajtós szekrény két felől valfákat lehet tenni középen pedig négy polc van. A szekrény mellett egy író asztal és a szoba sarkába egy virág, az ajtóval szembeni falon egy ablak, és túl felől egy fotel amit nagyon ritkán húzok fel...mindig úgy hagyom, hogy mikor haza jövök egyből tudjak aludni...a fotel és a virág közé épp hogy csak be tudtam tuszkolni egy éjjeli szekrény. Arra rakom a telom este és bármilyen apróságot. Igazából eléggé zsúfolt de szeretem a kis szobacskámat. A táskám a fotelom mellé le dobtam majd le feküdtem a hátamra a kezemmel az arcomat takartam. Hogy lehet ennyire mozgalmas egyetlen nap? Jön egy új gyerek, össze haverkodunk, majd haza fele találkozom két ismeretlen farkassal, és egy idegen hapsival. Nem tudom mitől de elaludtam úgy tűnik a mai nap eléggé lefárasztot. Az ajtóm hátra nyílik majd anyukám kedves arcát vélem felfedezni.
- Kicsim jól vagy? Kész a vacsora, jössz enni úgy-e? - kérdezte kedvesen. A szemeim megdörzsöltem, hogy egy picitt ki menjen az álom a szememből.
- Igen jövök egy pillanat. - mondtam ő bólintott és be csukta az ajtót. Anyukám egy mérhetetlenül kedves nő, a negyves éveiben jár már pár szál haja őszül, ettől függetlenül még mindig gondosan csinálja a dolgát.
Gyorsan fel keltem és már úgy voltam vele nem öltözöm át az itthoni ruhámba, vacsizom majd pizsi és alvás. A hajam újra kötöttem, pár percig ültem az ágyon hogy kicsitt vissza térjek a valóságba, majd ki mentem és az asztal megterítése után a helyemen vártam amíg a tesóm és apa is az asztalhoz ül. Anya látva a teljes létszámot ment a vacsiért és a szobájukból ki jött kezében egy közepes méretű lábossal. Az asztal közepén elhelyezte majd helyet foglalt. Majd egyszerre el mondtuk az imát amit ilyenkor szoktak. Utána mindenki rakott magának a (bérakottpityókából) és meg vacsoráztunk. A kaja végeztével én és anyukám a szobájukba vittük a megmaradt kaját és a tányérokat, evőeszközöket. Elmostuk mire ki értem a nappaliba apukám már pizsamában ült a kanapén és olvasgatott.
- Gábor? - kérdeztem apukám a bátyám hol léte felől.
- Tusol, szerintem lassan végez.- mondta.
- Rendben, majd ha végez akkor megyek én, addig a szobámba leszek. - mondtam,apukám bólintott én pedig be mentem a szobámba. A szekrényem eléálltam majd azt kinyitva kerestem egy pizsit a választásom egy szettre esett ami egy szürke rövid gatyóból és egy sötét kék majoból állt aminek mellkasi részén egy óra volt. A régi pizsamám elő szedtem a "bevetett" ágyamból amit dél után sikeresen össze gyúrtam. Hallottam ahogy kint becsukodott egy ajtó. Fogtam a régi és új pizsim majd ki mentem a nappaliba. Apa ugyan úgy ült annyi különbséggel hogy anyukám is mellette ült fél lábát apa lábára tette és a fejét apa vállára hajtotta. Még most is olyanok mintha kamaszok lennének. A fürdőből még mindig halk mozgolódás volt hallható. Végül én is helyet foglaltam a kanapén nem telt el két perc és már nyílt a fürdő ajtó Gábor lépett ki rajta majd biccentett a háta mögé, hogy mehetek. Bólintottam majd anyukámra néztem.
- Baj ha én megyek előbb. - kérdeztem ő csak mosolyogva megrázta a fejét és vissza hajtotta fejét apa vállára. Felálltam és fogtam a cuccom majd a fürdő fele lépkedten időközben Gábor már szinte a szobájához ért még hallottam ahogy jó éjszakát kíván a szüleinknek utánna be csuktam az ajtót a régi pizsamám a szennyes tartóba tettem a jót pedig fel akasztottam egy fogasra általában úgy szoktam. Ahogy be lépünk a fürdőbe balról a sarokba a szennyes kosár, mellette a kagyló,mellette a mosógép az ajtóval szembe a tusoló kabin, az ajtó mögött jobbról a wc. A wc és a kabin között a falra felfúrt fogasok. A ruháim le vettem majd azt is a szennyesbe raktam és be álltam a kabinba a meleg vizet magamra engedtem annyira szeretem. Igazából szeretek sokat időzni a tusolással de ma hamar le akartam feküdni. Így aránylag gyorsan kész lettem a törülközőm le kaptam a fogasról és gyorsan meg törülköztem. Fel vettem a pizsamám majd a törülközőt vissza akasztottam hogy száradjon. Ki léptem az ajtón anya a kanapé innentső szélén ült apa pedig a kanapén fekűdve anya combján pihentette a fejét. A szeme be volt csukva, aludt. Mosolyogva néztem ahogy anyukám a haját simogatja és szerelmes pillantásokkal nézte.
- Jó éjt. - suttogtam anyának és puszit adtam az arcára ő is viszonozta. A szobám ajtajában még vissza néztem láttam ahogy anyukám meg emeli apa fejét majd egy díszpárnát rakott alája egy puszit nyomott a homlokára majd a szobájukba ment nem akartam sokat időzni így a szobámba mentem a telefonon az ébresztőt le ellenőríztem hogy fog-e szólni majd a töltőbe tettem. Az ágyamra feküdtem le csuktam a szemem majd egyből ki is pattant. Dave írt mikor még az erdőből jöttem ki fele gyorsan fel ugrottam majd a bejövő üzeneteket néztem ahol legelől ott szépelgett és azután még vagy 7-8 társa is lett.
^ Hallod, ha haza értél írj.^
^ Szerintem már haza kellett érj. ^
^ Zora, írj már valamit. ^
^ Ne hozd már rám a frászt. ^
^ Figyelj ha nem írsz szólok a bátyádnak hogy elvesztél. ^
^ Oké, Gábor szólt, hogy otthon vagy. ^
^ Ja persze ne nézd meg egy aggódó barát üzeneteit. ^
Kicsitt bűntudatom volt, hogy meg feledkeztem a legjobb barátomról végül vissza írtam neki.
^ Ne haragudj, már az ösvényen voltam mikor rezzent a telom. Ott találkoztam egy ijesztő fazonnal és haza siettem, álmos voltam el aludtam, utána ettem tusoltam s most akartam aludni. S gondoltam írok hogy tudd semmi gond. ^
A válasz szinte azonnal érkezett.
^ Ha nem írtál volna oda mentem volna hozzátok, hogy kirángassalak a szobádból vagy az erdőből s eszedbe juttatom, hogy van egy barátod aki aggódik érted. ^
Mosolyogva írtam vissza neki.
^ Köszi, hogy aggódsz értem és bocsi, hogy nem szóltam idejében, hogy itthon vagyok. Jó éjt. ^
Ő is vissza küldte, hogy jó éjt. A telom vissza raktam töltőbe és most már teljes nyugodtsággal hajtottam álomra a fejem.