Ha meghal a szív | Sirius Black fanfiction

6. Ha társra talál...

A teremben tartózkodó minden diák szempárja Rosemary Spencerre és Sirius Blackre szegeződött.
- Kihívom Sirius Blacket - zengte be a termet Rosemary Spencer hangja.
A szőke, hugrabugos lány egyik lábára helyezte a testsúlyát, mellkasa előtt összefonta a karját és kihívó mosollyal pillantott a döbbent Sirius Blackre.
- Csak nem beijedtél, Black? - vonta fel a szemöldökét a lány.
- Szó sincs róla - biccentette félre a fejét a fiú. - Csak nem akarlak bántani.
- Hogyne - gúnyolódott Rosemary, s hátrálni kezdett a diákok gyűrűjének közepe felé, miközben azok ujjongani kezdtek és biztatták őket, hogy kezdjenek bele a párbajba. Rosemary elővette a pálcáját, de nem szegezte a fiúra, csak meglóbálta, mintha ezzel próbálta volna párbajra csábítani a griffendélest.
- Jól van, legyen - vigyorodott el Sirius.
A Black fiú belépett a körbe, ami összezárult mögötte és mindenki ujjongani kezdett. Sirius a többi Tekergővel együtt folyamatosan párbajozott, leginkább mardekárosokkal, s főként Perselus Pitonnal, de talán még soha nem látták párbajozni lánnyal. Főleg nem egy békeszerető hugrabugossal.
Rosemary megmozgatta a fejét és a vállait, majd jobbra, végül balra fordította törzsét, hogy felfrissítse tagjait, amik elgémberedtek az egyhelyben álldogálásban.
- Melegíts be, Spencer, mert kiporolom a feneked - mondta Sirius, és elővette a maga varázspálcáját.
- Te csak szeretnél a fenekemhez érni, Black - felelte a lány reflexszerűen.
- Akkor... - lépett közéjük a fiú, aki levezényelte az előző párbajt is. - Ha abbahagytátok a flörtölést, kezdődhez a párbaj.
- Mi nem is! - kapta rá a tekintetét Rosemary.
- Mindegy - grimaszolt a fiú. - Pálcákat fel!
Rosemary és Sirius kihúzták magukat és arcuk elé emelték a varázspálcáikat, majd visszaengedték a törzsük mellé és enyhén meghajoltak.
- Mehet!
Amint felhangzott a vezényszó, a lány pálcájából azonnal felröppent az első átok: egy Obscuro találta el Blacket, s a következő pillanatban már be is volt kötve a szeme. Mielőtt ez megtörtént volna, Sirius is kilőtte a maga átkát, így egy Incarcerandus csapódott Rosemarybe, és azonnal kötelek csavarodtak a teste köré.
- Te rohadék - szisszent fel a lány és mindent megtett, hogy ne veszítse el az egyensúlyát, mert nem is tudott volna elképzelni rosszabb forgatókönyvet annál, minthogy most elessen. Kezei a törzséhez simultak, a kötél leszorította teljesen, de a kézfeje szabad volt és baljában ott tartotta a pálcát, így varázslatra továbbra is képes volt.
Egyidőben szabadultak ki, s újra pálcát szegeztek egymásra.
- Carbunculus - kiáltott Rosemary. Sirius arcán hatalmas, gennyes kelések jelentek, a diáksereg pedig felszisszent.
- Fúj! - hőbörögtek.
- Confringo! - mennydörögte Sirius, de Rosemary félreugrott.
- Te komolyan fel akartál robbantani? - sápítozott.
- Tönkretetted az arcomat! - felelte fennhangon a griffendéles.
- Locomotor mortis - vágott vissza a lány, mire Sirius lábát összebilincselte az átok.
- Te szemét - sziszegte Black. Az elején kedves akart lenni, hagyni akarta magát, hogy Rosemary győzelmet arathasson és ezzel is kedvezzen neki, s végigvigye a bosszúját. De a hugrabugos sokkal jobb volt, mint amire számított, és úgy érezte, a becsületén esik csorba, ha hagyja magát. - Pofix!
Rosemary nyelve a szájpadlására tapadt, és csak arra tudott gondolni, bár Sirius Black képébe vághatná, hogy tud nonverbálisan varázsolni, így a szavakra nem igazán volt szüksége.
Tarantallegrát szórt Siriusra, mire a fiú táncra perdült, a teremben tartózkodó hetedévesek pedig mind kacagni kezdtek. Míg Sirius összeszedte magát, Rosemary ártalmatlanította az őt érő átkokat és újult erővel nézett szembe Siriusszal, aki ugyancsak rendezte a sorait.
- Véged van, Spencer! - fújtatott Sirius.
- Kevés vagy te ehhez, Black - vágott vissza azonnal Rosemary, de láthatóan ő sokkal jobban szórakozott, mint a fiú, aki inkább bosszúsnak tűnt.
- Stupor!
- Protego!
- Capitulatus!
- Levicorpus!
- Liberacorpus! Evapores! - A varázslat hatására Sirius varázspálcája szőrén-szálán eltűnt.
- Hé! Add vissza! - toppantott mérgesen a fiú.
- Hah! - rikkantott vigyorogva a lány, s ugrott egyet izgalmában. - Nyertem!
- Nem! - lépett felé Sirius.
- De igen - bólogatott elégedetten Rosemary.
- A győztes Rosemary Leda Spencer! - kiáltották ki a hivatalos győztest.
- Nem! - ismételte magát Black.
- Figyelj, ezt sokáig játszhatjuk még, de akkor is én nyertem - kuncogott a lány, és odalépett Siriushoz.
Megállt a griffendéles mellett és kezét felemelve meglapogatta a fiú mellkasát, ami megdöbbentően feszes volt és izmos. Rosemary arca meg se rezzent, de ehhez minden erejére és önuralmára szüksége volt, mert mélyen belül őszinte ámulattal adózott ennek a felsőtestnek, mikor megérintette.
Black ellépett tőle és borzasztóan csúnyán, majdhogynem sértetten nézett le rá.
- Újra kihívlak, visszavágót követelek! - mondta Sirius.
- Nem-nem, én nyertem, én választok - vont vállat ártatlanul Rosemary. - És én Barbara Morrist választom - fordult el a griffendélestől.
Sirius nem is lehetett volna sértettebb, és mikor rájött, hogy nem csak újra győzelmet aratott felette a hugrabugos lány, de nem is vághat vissza, átvágott a hetedikesek tömegén és meghúzódott a hátsó sarokban. Nem akarta látni Spencer második párbaját, és ha nyer, a harmadikat és a későbbieket sem. Először a kviddics meccs, most a párbaj. Van még valami a Roxfortban, amiben Spencer legyőzheti? Ha lehet, a házkupát is a hugrabugosok nyerjék meg!
- Jól vagy, Tapmancs? - lépett mellé James.
- Ne beszéljünk róla - vágta rá azonnal.
- Sirius...
- Tönkreteszem azt a csajt - sziszegte a fiú.
- Talán...
- Ha azt mondod, hogy túlzásba esek, esküszöm megátkozlak - meredt barátjára dühösen.
- A pálcád nélkül ez nehéz lesz - próbálta visszafojtani a nevetését James. Nem akarta kigúnyolni a legjobb barátját, de ezt képtelen volt magában tartani.
- Marha vicces - köpte a szavakat Black. - Az a boszorkány ellopta a pálcámat!
- Majd visszakapod - enyhült meg James, és ebben a pillanatban megjelent Lily Evans is.
- Rosemary rendes lány - mondta a vörös.
- Azt látom - gúnyolódott Sirius.
- Sirius, biztos felpiszkáltad, de alapjáraton kedves csaj - csevegett Lily. - Szoktam vele együtt házit írni a könyvtárban. Nagyon okos és kedves lány.
- Mert pont így viselkedik egy kedves lány - mutatott a diákseregen át a párbajozók irányába.
- Biztos, hogy felpiszkáltad valamivel - erősködött Lily.
- Mégis mivel? - tárta szét a karjait.
- Te Sirius Bajkeverő Black vagy, már azzal felidegesíthetted, hogy ránéztél - legyintett a lány.
- Kösz, Evans.
- Most hazudjak? - A felelet csak egy ideges horkantás volt, s Sirius nekidőlt a terem falának. Karjait összefonta maga előtt és dühösen meredt maga elé, mint egy sértett kisgyermek.
- Gyere, szivi - karolta át James Lilyt, és elindultak vissza a hetedikesek köre felé. - Hagyjuk, hadd duzzogjon a kis blöki - nevetett fel röviden.
- Fordulj fel, Ágas! - kiáltott barátja után Sirius, mire az csak jobban nevetett.
Mielőtt Sirius bármit mondhatott vagy tehetett volna, akár csak átgondolhatta volna a következő lépését, Remus vetődött mellé.
- Ha te is azért jöttél, hogy kioktass, nincs rá szükség - mondta. - Ágas már kiröhögött, Evans pedig kioktatott Spencerről. Szóval nem kell a hegyibeszéd, Holdsáp, oké?
- Nem készültem hegyibeszéddel - somolygott Remus, s zsebre dugta kezeit. Féloldalasan pillantott legjobb barátjára, lazán támaszkodott a falnak.
- Akkor? - horkantott Sirius. Tudta, hogy Remus Lupin nem tesz semmit véletlenül vagy ok nélkül.
- Akkor... - sóhajtott Remus. - Akkor halljam, mi a terv. Mert ennek a bosszúnak tökéletesnek kell lennie.
- Nocsak, nocsak - vigyorodott el Sirius, és oldalvást fordult, hogy jobban Remusra nézhessen. - Mi történt a jóság mintapéldájával?
Remus is szembefordult a fiúval, így már mindketten vállal támaszkodtak a falnak.
- Végignéztem a párbajt - magyarázta. - És nem tetszett. Rosemary ügyes volt, jól forgott a nyelve, ezt nem tagadhatod, bármennyire is haragszol rá. Tehetséges és okos, kifejezetten intelligens lány és nyerő a diákoknál, mert mindenkivel kedves, figyelmes és segítőkész. A diákok mellette vannak, mert a másik oldalon te állsz, aki olyan sok lányt megbántott, bármennyire is vonzódnak hozzád még mindig.
- A végén még elpirulok - horkantott Sirius szórakozottan.
- Légy komoly - szólt rá Remus. - Okosnak kell lenned, mert különben meghurcolnak és még a jóhíredet is elveszted a kviddicsmeccs és a párbaj után. Vagy úgy kell csinálnod, hogy ne legyen visszhangja a dolognak, vagy úgy, hogy ne tartsanak hibásnak téged. Szóval...
- Okosan kell csinálni, felfogtam - vágott a szavába Sirius.
- Tehát, mi a terv? Merthogy eddig csak a parádézást láttam: egy kis gyenge flört-próbálkozás a Nagyteremben, tervezgetés Jamesszel, párbaj... Kell egy király terv, Tapmancs, mert eddig elég béna vagy.
- Kösz - prüszkölt újra a fiú. - Ha ilyen okos vagy, mondd, mit találtál ki, te észkombájn. De mielőtt beavatsz a zseniális tervedbe, mondd, mitől változott meg a véleményed ilyen drasztikusan?
- Kihívás - felelte nemes egyszerűséggel, de azért hozzátette. - A párbajban alul kellett volna maradnia, egy Tekergőt nem győzhet le egy hugrabugos lány. Vagy bárki más. Bármennyire is elleneztem Rosemary teljes érzelmi tönkretételét, mégsem engedhetem, hogy ilyen szinten győzedelmeskedjen felettünk.
- Tetszik a gondolkodásod, Holdsáp barátom.