Ha meghal a szív | Sirius Black fanfiction

1. Ha hosszú az este

Sziasztok! Meg is érkeztem az első fejezettel. Nem ígérek rendszerességet, de odaadást és a történet biztos megírását igen. Ebben a fejezetben megismerhetitek a két főszereplőt, egy kis jelenetecskét kaptok belőlük. Szóval jó olvasást kívánok és várom a kommenteket szeretettel ❤️

A fiú behunyta a szemét: nem érdekelte, mit láthat, csak az érzés. Keze alatt összegyűrődött a takaró, szájából izgatott zihálás tört fel, s egyenletes, erőteljes mozgásával foglalkozott csak. Nem érdekelte a lány lába a dereka körül, sem pedig az ujjak, amik az ő haját szántották, de a könyörgés sem, hogy csókolja meg. Csak önmagával foglalkozott, s mikor teste ívbe feszült, megnyugodott. Néhány pillanatnyi zihálás után ellökte magát az ágytól és a lánytól, és felállt.
- Sirius...
- Későre jár - vágott a lány szavába és megkereste a földre ejtett alsónadrágját, hogy elkezdjen felöltözni. - Ideje visszamenni a hálókörleteinkbe.
- De...
Sirius Blacknek két szabálya volt a nőket illetően. Az első az volt, hogy egyszerre kettővel nem volt titokban, így nem is érezhette senki azt, hogy megcsalta. A másik, hogy soha nem alszik együtt olyannal, akivel csak egyéjszakás kaland miatt fekszik össze.
Tudta, hogy a lány közel sem érezte magát olyan jól, mint ő, tekintve, hogy még folytatta volna, de a borzalmas igazság az volt, hogy Sirius Blacket ez egy cseppet sem érdekelte. Nem azért jött, hogy boldoggá tegye ezt a hugrabugos ötödévest, csupán azért, hogy ő jól érezze magát. Kegyetlennek is tűnhetett volna, ha a roxfortos lányok nem álltak volna sorba a kegyeiért és az arisztokraták világában, ahol kénytelen kellett felnőnie, nem tanulta volna meg, hogy csak úgy érheti el a céljait, ha önmagára gondol, és nem másokra.
- Öltözz, Tracy - vágott a szavába ismét Sirius.
A griffendéles fiú felhúzta a nadrágját és sebtében begombolta az ingét. A Tracynek nevezett lány csak akkor kászálódott ki az ágyból, mikor a fiú már a cipőjét kötötte be.
- Majd beszélünk? - kérdezte csillogó szemekkel, miközben felöltözött.
- Hát, persze - mosolygott Sirius. Az igazmondás nem tartozott a fiú szabályai közé.
Tracy kék szemei felcsillantak az ígéret hallatán, és az előbbi csalódásnak már nyoma sem volt. Ahogy sok más roxfortos lánynak, így neki is az volt minden vágya, hogy Sirius Black barátnője legyen. Mikor a fiú randira hívta, majd' kiugrott a bőréből, és úgy csacsogott barátnőivel, mintha élete csúcsán lenne és ennél nagyobb sikert nem érne el az életben. És tényleg ilyen nagyon örült ennek a lehetőségnek. Úgy érezte, mindent meg kell tennie a sikerért, ezért akkor sem mondott nemet, mikor a fiú átterelte az estét az ágyra. Sejtette, hogy Sirius be fog próbálkozni, de úgy gondolta, ezzel el is csábíthatja őt.
Sirius, amint végzett az öltözködéssel, kidugta a fejét az ajtón és körbenézett, hogy tiszta-e a levegő. A hetedik emeleti folyosón egy lélek sem járt, de ami fontosabb volt a tilosban járó diákoknál, a járőröző tanároknak sem volt nyoma. Kislisszolt az ajtón és egy "légy jó" -val kísért biccentés kíséretében magára hagyta a megszeppent lányt.
Folyosókat hagyott maga után - az egyik emeleten meg kellett húznia magát, mert az egyik sarkon befordulva Minerva McGalagony professzorral találta volna szembe magát, ha nem lép vissza gyorsan -, majd egy kevesek által ismert mellékfolyosón ment tovább. A járat egy festmény mögött húzódott, aminek a kerete az esetek többségében üresen állt, így könnyen kinyithatta a tilosban járó diák. Most ezen a keskeny folyosón sietett végig, hogy elérjen a Griffendél klubhelyiségbe, ahol már órák óta lennie kellett volna.

Tíz perc volt az út, míg a Kövér dáma portréjához nem ért, s miután kimondta a jelszót - és a dáma is abbahagyta a kötekedést, hogy a fiú miért jár tilosban és ezért büntetés dukál -, a festmény beengedte és ő megkönnyebbülve kocogott be a klubhelyiségbe. A Griffendél címerállata az oroszlán volt, színei pedig a piros és az arany. A klubhelyiség ezekben a színekben - többségében pirosat és bársonyt használtak - pompázott, nagy ablakai a birtokra néztek, tele volt asztalokkal, fotelokkal és kanapékkal, és egy lépcsősor vezetett fel a hálószobákig, amin négyen osztoztak. Intett a még ébren lévő háztársainak, akik felkapták a fejüket, mikor a fiú berontott és egy megkönnyebbült vigyor kíséretében, sikeresen megérkezett. Két lány felkuncogott, mikor Sirius megjelent, s fejük búbjáig pirultak, de senki nem állítottam meg őt, még hozzászólni se mertek. A Nagy Sirius Black, a lányok álma, a megtestesült gyönyörűség, a legcsodálatosabb lázadó a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában.
Sirius léptei megnyugodtak, s már békésen sétált tovább hálóterme felé, ahol három barátja még ébren volt. Egyikük James Potter volt, akit ugyancsak mindenki ismert az iskolában, és a kviddicscsapat kiemelkedő tagja volt. A másik ágyon Peter Pettigrew feküdt szótlanul, már talán félálomban. Szőke, kisfiús arcú tinédzser volt alacsony termettel és felejthető megjelenéssel - ennek ellenére a Tekergők tagja volt. És ott volt végül Remus Lupin, aki a csapat lelke és szíve volt. A fiú, aki soványabb és sápadtabb volt társainál, de az élet úgy tombolt benne, mint senki másban.
- Gyors voltál - szólt a kócos, fekete hajú James, aki most levette és megtörölte a szemüvegét.
- Megkaptam, amiért mentem - vigyorgott Sirius és egy szökellés után ráugrott az ágyára.
- Néha kegyetlen vagy - horkantott Remus, és lapozott egyet a könyvben, amit éppen olvasott.
- Mi rossz van abban? Előfordul - vigyorgott.
- Nálad biztos - forgatta a szemét Remus.
- Ne bántsd, Holdsáp - kuncogott James. - Csak ez az aprócska öröm maradt neki - szúrt kést barátja lelkébe nevetve.
Sirius teátrálisan a szívéhez kapott, majd halált színlelve ültéből elterült az ágyon, s még a nyelvét is kinyújtotta. James felnevetett és viccesen keresztet vetett, majd örvendezett, mikor barátja látványosan feltámadt.