[Zoé szemszöge]
Nick nehezen tudott meggyőzni az igazáról, magam sem tudom egyébként miért. Adam és Jane átjöttek amikor már besötétedett és indulhattunk vadászni. Szokásos helyre mentünk, ahol egyszer összefutottam Ademmel és azt a Ted nevű gyereket öltem meg.
Nick még nem ismerte a terepet úgyhogy megvártuk amíg kicsit feltérképezi magának, majd indulhattunk a klubba.
Most kevesebben voltak, mint álltalában. Logikus, hisz hétfő van.
Azért így is voltak jó páran. -Hajrá - biccentettem a többieknek és szétszéledtünk.
Nem kellett sokáig keresgélnem egy egyedül táncoló pasast szúrtam ki az egyik sarokban. Ahogy láttam rajta már ivott, de még nem annyit, hogy bármit is kezdjek vele. Odaugráltam hozzá és együtt kezdtünk táncolni. -Szia baba! Hogy hívnak? - mosolyodott el a csávó.
-Zoé vagyok - válaszoltam.
-És te ki vagy? - léptem picit közelebb.
-Aaron - hajolt meg még mindig vigyorogva, közben elkezdődött a következő dal. Ezt is végigtáncoltuk, majd Aaron a pulthoz vezetett. -Mit kérsz? - tudakolta.
-Egy mojitot köszi - mosolyodtam el kacéran. A srác leadta a rendelést és beszélgetni kezdtünk. -Hány éves vagy? - kérdezte Aaron.
-19. Te? - érdeklődtem én is.
-20. Jársz egyetemre? - folytatta, mire megráztam a fejem. Robert jutott az eszembe. A pultos kiadta nekünk az italokat.
-Én az UFT-re járok - kortytolt a sörébe.
-A University of Toronto-ba? Az egyik barátom is oda jár - lelkesedtem be egy picit.
-Tényleg? Melyik szakra? - érdeklődött.
-Nyelv. Német és Spanyol - mondtam és én is beleittam a mojitomba a látszat kedvéért.
-Én dizájnra formatervezőként - húzta meg a sört és kért még egyett.
-Tetszik a nyakláncod! - bökött a sárkány medálra amit még a Briana nevű újszülöttől kaptam. Elmosolyodtam az emléken. Tovább beszélgettünk ő pedig egyre csak kérte és kérte az italokat. Egy fél óra múlva már eléggé ki volt. -Gyere bébi táncolni - húzott a parkettre elég kómás fejjel. Itt az időm! Letáncoltunk egy számot.
-Nincs kedved átjönni hozzám? - súgtam a fülébe kacéran. Aaron csak felnevetett és indultunk is a kijárathoz. Ahogy kiértünk a levegőre az elhagyatottab rész felé tereltem a srácot.
-Biztos, hogy te erre laksz? - ráncolta a homlokát. Mosolyogva bólogattam. Amikor már senki nem láthatott minket. A fiú nyakára kúszott a tekintetem. Elképzeltem a vére ízét. A felső ínnyemről visszahúzódott a bőr és kivillantak a pengék. Aaron nem nagyon foglalkozott vele. Csukott szemmel dúdolgatott egy dalt. Kihasználtam az alkalmat és a nyakára tapasztottam a számat. Mikor végeztem visszasétáltam a bejárathoz. Vártam a többieket.
Rövid idő után két alak baktatott felém. Egy fiú és egy lány egymásba karolva. A lány elég ismerős volt és nem terjengett körülöttük az a jellegzetes ember szag. Egyből tudtam, hogy vámpírokkal akadt dolgom.
Mikor közelebb értek a lány megpillantotta a nyakláncomat és megtorpant. -Zoé? - suttogta. Bólintottam.
-Mit keresel itt Briana? - mosolyogtam.
-Ideköltöztünk a barátommal és egy barátnőmmel - lépett közelebb. -Bemutatom Spencert a barátomat - mutatott a vámpír fiúra. Intettünk egymásnak és ezzel le is rendeztük a dolgot. -Vadászni vagytok ugye? És a barátnőd vagy kidet hol hagytátok? - érdeklődtem.
-Igen vadászni vagyunk és a barátnőmet tegnap változtattam át... Még nem ébredt fel - magyarázta, mire bólintottam.
-Gyere Briana - tette Spencer a csaj a vállára a kezét amin egy különös gyűrű villant meg. Éreztem benne a varázslatot.
-Szép darab. Milyen varázsereje van? - kérdeztem. Spencer egy ideig habozott. -Honnan tudod, hogy varázsereje van? - vakarta meg a homlokát Briana és láttam, hogy neki is ilyen gyűrűje van. Gyorsan körülnéztem, hogy figyel-e minket valaki, majd a betonból egy oszlopot húztam és visszatoltam. Az elmúlt időben sikerült sokat gyakorolnom, úgyhogy egyre jobban megy a varázslás.
-Most már értitek? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-A gyűrű megvéd a napfénytől és ideiglenesen csillapítja szomjadat. Nem számít hány éves vagy - bökte ki Spencer. Ámultan néztem.
-Honnan szereztétek? - kérdeztem. -Nekem volt egy és azt másoltattuk le Suleen Famenél ha ismered - birizgálta az ékszert Spencer.
-Hogy másolta? - érdeklődtem. Nagyon megtetszett a gyűrű.
-Varázslattal - mondta Briana.
-Majd neked is szerzek ha szeretnéd - mondta Spencer. Hálásan rá pillantottam.
-Köszönöm. Na de mostmár engedlek titeket. Jó étvágyat és remélem majd még talizunk - intettem nekik és ők bementek a bárba. Pár perc múlva Jane, Adam és Nick léptek ki a bejáraton valami slágert énekelve. Adam átölelte Janet, Nick pedig magában táncolgatva jött ki. Mind mosolyogtak miközeben daloltak.
-Na kiszórakoztátok magatokat? - nevettem, mire mind hevesen bólogatni kezdtek.
-Akkor menjük haza!
[Robert szemszöge]
Egy elkóborolt ember. Éppen telefonál elég messze a barátaitól. Valami megmozdul a parti bozótban. Sötét van így alig lehet érzékelni. Megint zizegni kezdenek a levelek, amit mostmár a telefonáló férfi is észrevesz. Odapillant, de nem foglalkozik vele többet. Pár másodperc múlva egy alak hihetetlen gyorsasággal hasít hozzá. Mintha csak olyan gyors lenne, mint a vámpírok, de nem. Ő sokkal gyorsabb. Alig bírom nyomonkövetni az eseményeket, de ahogy nézem az alak is kicsit megvan döbbenve. Ahogy jobban megnézem a támadó arcát ismerősnek tűnik. Férfi, a húszas éveiben járhat. Gyorsan végez áldozatával, majd vissza is süvít a bokrok közé, de nem áll meg az út szélénél. Tovább repül a hold fényben úszó partra ahol hét másik alak várja őt. 4 lány és 3 fiú, köztük pedig 3 pár. A párnélkül maradt lány a férfi nyakába ugrik. Egy pillanatra megállnak a dolgok. Nick, Adam és egy ismeretlen csávó ül a parton. Nick mellett egy idegen csaj üldögél. Adam mellett Jane és aki felém tart az Zoé. Én rohanok oda hozzá... Én öltem embert...
Felriadtam. Már nem a TV mellett ültem.
A szoba sötét volt, viszont egy hideg alak feküdt mellettem.
-Felébresztettelek? - súgta Zoé kellemes hangja. Visszadőltem a párnára. -Nem - fordultam felé.
-Akkor mi a baj? - simította meg az arcomat. Felsóhajtottam.
-Csak... Furát álmodtam - mondtam. Zoé kicsit jobban hozzám bújt én pedig átkaroltam.
-Elmeséled? - kérdezte. Megráztam a fejem és egy könnyű csókot nyomtam a feje búbjára.
-Próbálj meg visszaaludni - kérte. Bólintottam. Nem kellett sok és elnyomott az álom.
Másnap reggel irány újra suli. Conor, Loren és Min-Seo a suli lépcsőjén ültek. -Sziasztok! - léptem hozzájuk. Ők is köszöntek és elbeszélgettük az időt. Isa sétált el melletünk. Éppen valamin nevettek a barátnőjével. Isa amikor rám pillantott megcsillant a szeme és el is mosolyodott. Nem foglalkoztam a vele. Szőke fürtjeit rázva divat bemutatót képzelve besétált a suliba. Visszanéztem a többiekre. Conor még mindig Isa után nézett. -Hahó - csettintgetett Min-Seo neki, mire magához tért a srác.
-Jaj bocs. Elgondolkoztam - rázta meg a fejét Conor. -Nyilván - mormogta a lány kicsit piros fejjel. Mivel kezdett fokozódni a feszültség gyorsan feldobtam egy témát.
-Mi az első órátok? - kapartam elő az órarendem. -Nekem ma Francia napom van! - mosolygott Loren.
-Német - válaszoltuk Min-Seoval egyszerre.
-Asszem angol - túrt a hajába Conor. Nála nem volt órarend. -Hallottátok, hogy az egyik designerre járó csávót holtan találták egy szórakozó hely mellett? - dobta fel Loren. -Miért halt meg? - kérdeztem.
-Nem tudják. Két lyuk volt a nyakán - vonta meg a vállát. Nem firtattam tovább a témát, mert Min-Seo közbeszólt.Darabig még beszélgettünk, aztán irány a terem. Ma szinte végig Németem volt és ma csak 5 órám volt. Ebből az utsó spanyol ami még csak most kezdődik úgyhogy az laza lesz.
A teremhez vezető úton azon tanakodtam, hogy Adam,Jane,Nick vagy Zoé ölte meg a designer tagot. Végül mivel nem talátam választ elkönyveletem annyinak, hogy vámpír volt. Végighallgattam jó pár német előadást aztán utolsó órán mentem spanyolra. Elég későn értem oda így már majdnem az összes hely foglalt volt. Egy üres pad volt Loren és Isa között. Szuper. Úgy döntöttem leszarom Isát és leülök. -Szia Robert! - köszönt Loren boldogan. Isára pillantottam. Nem figyelt. Valami csávóval beszélgetett, úgyhogy szerencsére nem figyelt ránk.
-Várod már az órát? - kezdett csevegni a vörös hajú EMBER lány.
-Aha. Lehet kicsit jobban az óra végét, de mindegy - legyintettem. Nagyon hiányzott már Zoé, úgyhogy vártam már, hogy indulhassak haza. Bejött az előadó és elkezdte az órát. Nem volt rossz, de már nagyon haza akartam menni. Mikor vége lett az órának, Lorennel beszélgetve mentünk ki a folyosóra. Elköszöntem tőle és még elmentem mosdóba. Mikor benyitottam, egy ember feküdt a padlón. Fal fehér volt és semmire se reagált. Hamar rájöttem, hogy halott. Kicsit rámtört a hányinger. Kinéztem a folyosóra segítség után nézve. Egy tanár jött ki a teremből.
-Hé uram! Segítsen! - rohantam utána és megmutattam neki a hullát. Távolról is kiszúrtam a két lyukat a nyakáról.
A rendőrség lezárta a suli egyrészét. Engem még a tanár gyorsan elküldött, hogy ne kelljen tanúvallomást tennem. Mindenki nyakát nyújtogatva próbálta megnézni, hogy mi lehet a sárga szalagok mögött. Nagyon nagy kavalkád volt. Mentő, rendőrség minden ami lehet. Én minél hamarabb próbáltam eljönni, mert tényleg semmi kedvem nem volt az őrsre menni. Beszáltam Zoé autójába és hazahajtottam. Vajon ki lehetett a csávó? Az a designer, most meg ez... valami folyik itt.
Felmentem a kis úton ami a házhoz vezetett. Még visszanéztem a partra, majd benyitottam résnyire az ajtót, hogy minél kevesebb napfény jöjjön be. Nem hiszem, hogy sokan tudnának ennyi ideig sötétben élni, de már megszoktam. -Megjöttem! - mondtam. Tudtam, hogy nem kell kiabálnom, mert szerelmem úgy is hallja. Csodálatos képességének hála. Vámpír gyorsasággal előttem termett. -Szia - ölelt át. -Szia - súgtam vissza. -Mi volt ma? - kérdezte. -Találtam egy csávót a wc-ben akinek valószínűleg kiszívták a vérét - daráltam a lényeget.
-Meg meghalt egy designer csávó is meg ilyenek - mondtam tovább.
-Az én voltam. B... b ... barátod volt? - kérdezte szomorkásan és bűn bánóan.
-Nem - simítottam meg az arcát.
-És a wc-ben a srác? - kérdeztem.
-Mi van vele? - hunyta le a szemét.
-Az is te voltál? - folytattam, mire megrázta a fejét. -Nap közben nem megyek ki tudod - mondta még mindig csukott szemmel. -Akkor ki volt? - tanakodtam. Zoé egy pillanatra megmerevedett.
-Várj! Azt akarod mondani, hogy egy másik vámpír van az egyetemeden? - kérdezte.
-Erről beszélek! - húztam vissza a kezem az arcáról. -Jó nem figyeltem. Örültem, hogy itthon vagy! Viszont ha tényleg egy másik magamfajta van ott hatalmas veszélyben vagy - akadt ki. -Be kell mennem veled - folytatta és idegesen a hajába túrt.
-De nem tudsz! - léptem közelebb.
Zoé szomorúan lehajtotta a fejét.
-Igazad van... - mondta. Átöleltem.
-Hacsak! - kapta fel a tekintetét.
-Hacsak mi? - kérdeztem.
-Hacsak nem beszélek Suleenal és Brianaval most azonnal! - világosodott meg és előhúzta a telefonját.