Július 12,Kedd
Reggel nagyon nyúzottan ébredtem, aminek két oka is volt. Az egyik, hogy a tegnapi események után egyszerűen élni sem nagyon volt kedvem, a második pedig még ennél is szimplább, Cortez nem volt mellettem. Őszintén megvallva ezen Inez érkezését tudva nem is nagyon csodálkoztam, de nagyon nagy gombóc keletkezett a torkomban ennek ellenére is. Én örülök neki, hogy Corteznek vannak barátai (sőt, rengeteg barátja van) de róla miért nem tudtam? És egyáltalán miért viselkedik így, amióta megérkezett ez a lány? Hazudnék, ha azt mondanám, nem voltam féltékeny. Az igazság az, hogy bízom Cortezben, de ezzel a viselkedésével kissé elbizonytalanított.
Miután összeszedtem magam, sminkeltem, reggeliztem, felöltöztem és megcsináltam a hajam, kimentem a hotel aulájába, ahol Gábor és Jacques éppen barchkobáztak. Egy ideig beszálltam, de mivel nagyon nem ment a koncentrálás, inkább kettesben hagytam őket. Zsoltit éppen edzés közben találtam (hajnali 9kor ?), és amint meglátott, mosolyogva ledobta a súlyzót a földre, amibe enyhén beleremegett az egész épület.
- Miújság, Reni? Nem láttad Cortezt és Ricsit? - kérdezte tőlem.
- Kérdezd erről Inezt. - vontam meg a vállam gyerekesen.
- Na, igen. Inez. Épp róla akartam beszélni velük, de a te véleményed is érdekel. Emlékszel, amikor sokat segítettél Kingával kapcsolatban még annó?
- Persze. De Kinga más volt. Őt ismertem, amíg ezt a lányt egyszerűen.. - akadtam meg egy pillanatra.
- Reni, ugye nem vagy féltékeny? - tátotta el a száját Zsolti. - Cortez szeret téged, meglep, hogy ezt feltételezed róla.
- Nem az, csak annyit van vele, amióta idejött. Meg ők régen jártak, és ez zavar. Nem úgy jött le nekem, hogy azért váltak volna el, mert már kiszerettek egymásból, hanem mert Cortez Amerikába ment suliba. - mondtam bizonytalanul, de a választ már nem várhattam meg, ugyanis éles nevetés ütötte meg a fülemet. Elnéztem a hang irányába, és akkor megláttam, amit talán soha nem szerettem volna. Inez, Cortez, és Ricsi vidáman, önfeledten üldögéltek a kanapén. Inez egy-egy viccesebb megszólalásnál egyből megérintette Cortezt, amitől a szívem szinte összetört. Tudtam, hogy nem kéne hagynom magam, hogy oda kéne mennem közéjük, megmutatnom, hogy Cortez mégpedig az "enyém", de erre egyszerűen képtelen voltam abban a helyzetben.
Már álltam egy pár perce lefagyva, azt sem vettem észre, hogy közben Zsolti odament hozzájuk, mikor Virág is megjelent. Vidáman odaugrált hozzám, majd miután konstatálta a helyzetet, kicsit ő is elkomorodott.
- Oan furi ez a helyzet! - rágta a szája szélét hippi barátnőm. - Mit akar Ricsitől ez a lány?
- Szerintem Ricsitől semmit Virág. - mosolyogtam rá kedvesen. - Corteztől azonban már annál inkább. - vágtam rá.
- Istenem, de szánalmasan festetek! Le kéne fényképezni! - vigyorgott gonoszul Kinga. - Nem is csodálnám, ha leépítenének titeket a fiúk. Azt hiszitek ezzel a viselkedéssel nyertesek lesztek? - jött egyre közelebb, minek következtében ösztönösen hátrálni kezdtünk. - Had válaszoljam meg a fejetekben körvonalazódott kérdést. NEM! - üvöltötte az arcunkba.
- Ajj már. - sivította Virág. - Te könnyen beszélsz! Dave még a közelébe se megy.
- Mert nem hagyom neki. - vonta meg a vállát Kinga. - Ha megfigyeltétek, Dave tart tőlem, ami jó, mert ezzel kordában tudom tartani. Tudja, hogy kell viselkednie egy kapcsolatban. Ezzel szemben Cortez, aki jelen esetben inkább irányítja az esetlen Renátát, vagy Ricsi, akinek annyi esze sincs, hogy tudja mi a normális egy kapcsolatban, teljesen más.
- Kösz. - sziszegtük kb. egyszerre Virággal.
- Komolyan mondom. Ne sopánkodjatok, cselekedjetek. Ha olyanok lennétek mint én, akkor a fiúk olyanok lennének, mint Dave. - vigyorgott Kinga.
- Van egy ötletem! - kiáltottam.
- Ötlet? Neked, Renáta? Beteg vagy? - oltott tovább Kinga, de figyelmen kívül hagytam.
- Hallgatózzunk, nyomozzunk utánuk, hátha megtudunk valamit. - ismertettem a csodálatos tervemet.
- Wííí, oan naon jó ötlet - ugrándozott Virág, aminek következében a csengettyűs felsője kellemes csillingelésbe kezdett.
- Ez nagyon gyerekes Renáta. Nem is tudom mit vártam. - eszmélt fel Kinga a sokkból, amit Virág pólója okozott neki.
- Emlékszel, amikor te találtad ki, hogy nyomozzunk Virág és Ricsi után 10.ben? - emlékeztettem, hogy ez az ötlet eredetileg nem is tőlem származik.
- Mi? - kapkodta a fejét Virág.
- Jólvan, nem bánom. - vonta meg a vállát Kinga. - De akkor az én szabályaim lépnek érvénybe. Elő a símaszkokkal!
- Ezt te sem gondolod komolyan. - nevettem el magam, majd együtt elindultunk a partra, ahova nemsokkal korábban Inez és a fiúk indultak.
Amint kiértünk a partra, Ricsinek, Zsoltinak és Corteznek nyoma sem volt, viszont amit láttunk, az mindannyiónkat nagyon meglepett. Miután elbújtunk egy nagyobb fa mögött, egyből hallgatózni kezdtünk.
- Oké. Szóval amióta megláttalak, nagyon tetszel nekem. Sokat segítettek a fiúk abban, hogy hogyan kéne erről beszélnem veled, de még mindig elég bénának érzem magam. - vörösödött el Inez. - Reméltem, hogy esetleg lehetne-e valami köztünk, remélem nem tűnök hülyének, vagy ilyesmi. -hebegett tovább.
- Nekem is tetszel. - válaszolta Dave (!!!) , majd átölelte a lányt.
- Köszönöm. - mosolyogta Inez, majd megpuszilta Dave arcát.
- Na ez meg mégis mit jelentsen?! - borult ki Kinga egy szempillantás alatt. - Mégis mit akar ez a jellemtelen, idétlen, igénytelen lány az ÉN barátomtól? - üvöltött a fülünkbe, mire jópáran a parton felénk kapták a fejüket.
- Halkabban, Kinga. - csitítottam, nehogy Dave-ék észrevegyenek minket.
- Én ezt most tökre nem értem. - biggyesztette a száját Virág.
- Mit nem értesz? Dave egy barom, ennyi a lényeg! - viharzott el Kinga, mi pedig tanácstalanabbak voltunk, mint valaha.
Egy része a történetnek világossá vált. Ezek szerint Inez semmit nem akar Corteztől, sem Ricsitől, szóval legalább Virág is megnyugodhat. Na de szegény Kinga! Nem ezt érdemelné, nem mellesleg ezt soha nem néztem volna ki Dave-ből. Másrészről, Zsoltinak tetszik Inez, ha megtudja, hogy a legjobb barátja összejön vele, szerintem sosem bocsájtja meg. Hogy jutottunk mi idáig egy ártatlan osztálykirándulástól?!
Virág felment a szobába átöltözni, én pedig értetlenül sétálgattam a parton, Cortezt keresve. Nemsokra rá meg is jelent, nekem pedig rengeteg kérdésem volt. Mikor megláttam, egyből tombolni kezdtek a lepkéim, de igyekeztem elhessegetni őket, ugyanis ennél most fontosabb dolgom volt.
- Szia - köszöntött egy nagy csókkal, amibe beleremegtem. - Egész nap eltűntél, tegnap is, ma is. Minden rendben? - fürkészett gyönyörű kék szemeivel, amitől teljesen elgyengültem.
- Cortez, nem értem az egészet. Mi van Inezzel? Tudom, hogy tetszik neki..- itt Cortez belémfojtotta a szót.
- Honnan? - lepődött meg.
- Hallottam az előbb. - vontam meg a vállam.
- Ó, akkor már elmondta neki. Hamarabb, mint gondoltam. - tanakodott. - Ugye nem gondoltad, hogy...?
- De, ami azt illeti, őszinte leszek hozzád. Azért kerültelek el tegnap óta, mert rosszul esett, hogy ahogy Inez ideért, már csak ő létezett a számodra, és én nem... Tudom, hogy nagyon jó barátod volt, meg régen együtt is voltatok, de akkor is. - néztem a földet, mintha annyira érdekes lenne.
- Várj. Állj. Mi? - rázta meg a fejét értetlenül Cortez, majd idegesen elröhögte magát. - Honnan veszed, hogy együtt voltam vele? - rágózott idegesen.
- Ő mondta, hogy szerelmesek voltatok, nem volt nehéz kitalálnom. - vágtam rá hirtelen.
- Viccelt, Reni. - nevetett Cortez, miközben magához húzott.
- Nem volt jó vicc. Komolyan nem. - nem viszonoztam ölelését.
- Nézz rám. - kérte, mire eleget tettem kérésének. - Nekem csak te létezel, senki más. - mondta ki nemes egyszerűséggel, nekem pedig még a szavam is elállt. - Sokat voltam vele, tény. 6 éve nem láttam, legalább olyan jó barátom volt, mint most Ricsi. Nyilván volt mit megbeszélnünk. De igazad van, nem kellett volna téged otthagynom, és megmagyarázatlanul hagyni az egész helyzetet. - csókolt meg, én pedig nagyon megkönnyebbültem.
Miután ezt tisztáztuk, este vacsora után Kinga és Dave szokatlanul csendben voltak. Nem veszekedtek, de még csak egymás közelébe se mentek. Miután megettük a vacsorát (rántott csirke, és rizs hurrá :) ), félrehívtam Kingát.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Renáta, nézd. Tudom, hogy neked mindig szükséged van lelki támaszra, de én nem a gyenge fajtából származom. Hagyj békén. - förmedt rám.
Legszívesebben megöleltem volna, de féltem, hogy megver, ezért inkább visszahúzódtam.
- Istenem, kezdelek megsajnálni. Láttad már ilyenkor magad? - nézett rám lesajnálóan. - Szakítottam vele. És nem, nem mondtam el neki, hogy láttam őket, még a végén azt hinné, érdekel. - vonta meg a vállát. - Azt mondtam neki, hogy jobb, ha hagyjuk egymást. Semmi többet. Ilyen emberre több szót nem is akarok fecsérelni. Gondolom örül is most. Hát örüljön. - Még sosem láttam ilyennek Kingát. Mintha egy könnycsepp jelent volna meg a szemében, de aggresszívan le is törölte.
- Nem kell a sajnálatod Renáta. Menj és örülj, hogy Cortezzel mégsem történt probléma, és minden tökéletes. - ordította az arcomba, majd hagyott ott.
A későbbiekben mind Dave mind Kinga eltűnt a "szemünk elől" , ezért esélyem sem lett volna beszélni velük. Mivel a két fő tagja a társaságunknak hiányzott, mindannyian a saját szobáinkban voltunk. Cortezzel éppen örültünk volna egymás társaságának, amikor kopogást hallottunk.
- Gyere csak. - szóltam ki, remélve, hogy Kinga az, ám legnagyobb meglepetésemre Inez lépett be az ajtón.
- Bocsi a zavarásért, csak meg akartam köszönni a sok segítséget Cortez. Most már minden menni fog. - mosolygott a lány, mire Cortez egyszerűen megvonta a vállát, amolyan 'semmiség' stílusban, aztán Inez ki is ment.
- Furcsa ez az egész. - motyogtam.
- Igen, de legalább végre mindenki boldog lesz. - nyomott egy puszit az arcomra, majd nemsokra rá elaludt. Ezen a mondatán sokat gondolkoztam. Hogy lenne mindenki boldog, ha Kinga szenved? És amúgy is, Dave-et ez tenné boldoggá? Hogy ártson Kingának?
Cortez: Szereteeem. És végre minden rendben. 5/5
Kinga: :( 1/5
Dave: Egyszerűen nem értem. ?/5
Jacques és Gábor: fél 11-ig (!!) barchkobáztak. Nem unják még? :) 3/5
OFF: A következő rész valószínűleg csak jövő hétvégén jön. Megértéseteket köszönöm, mindenkinek szép napot. :)