Erőszakkal kihallgattuk őt. Persze az erőszakot leginkább Derek alkalmazta, de ez mellékes, hisz egyikünket sem zavarta igazán. Kiderítettünk mindent, amit tudni akartunk. Stiles a tervet is ki dolgozta, némelyikünk beleszólásával.
A terv az épület tönkretétele, de elsősorban a rabok kiszabadítása volt. A terv minden lehetőségre felkészült, ezért úgy éreztem, nem kell aggódnom. Viszont valamiért mégis rossz előérzetem volt. Szörnyű dologok fognak történni, csak azt nem tudtam, hogy kivel. Reménykedtem, hogy nem velünk, mert az kiábrándító lenne. Nem szóltam nekik eme érzésemről, inkább csendben maradtam, míg mindenki felkészült.
Egy hosszú, feszült út után, kis, 3 fős csapatokra oszolva közelítettük meg az épület monstrumot. Nagyobb volt, mint az emlékeimben, és a kerítése se semmi. Hm, új biztonsági rendszer.
Az épület hátsó oldalán már egy emberméretű lyuk volt a kerítésen, pont a szemeteskonténerek mögött, így nem láthatták meg az őrök az érkezésünket, míg a bejutásunk is titok volt előttük.
Scott, Lydia és én voltunk azok, akik legutoljára maradtunk, míg a többiek elterelik az őrök figyelmét. Miközben bemásztunk egy lsó nyitott ablakon, magamban imádkoztam, hogy a többieknek ne essen baja. Tudtam mire képesek ezek az őrök, és bevallom, nem igazán akarok az útjukba állni, de ha kell, megteszem.
Sikeresen bejutottunk az épületbe, a riasztó pedig a terv szerint megszólalt, pont a terv szerint. Azaz, 15 percünk maradt onnantól, míg az őrök és doktorok elhagyták az épületet, a rabokat bennthagyva. Gyorsan szeltem át a többiekkel a nyomomban azokat az ismerős, nyomorúságos folyosókat a cellákhoz. Ott a megfelelő kódok beállításával kinyitottuk a cellákat, a rabokat már értesítette a szervezet, így vártak ránk, majd pár szóváltása után lendületesen kiindultunk abból a mocskos, undorító épületből.
Már a hátsó lyukon másztunk ki, én maradtam az utolsó. Sikeresen kijutottam onnan, de nem jutottam sokáig, ugyanis egy éles lövéshang, majd a mellkasomba hasító fájdalom után minden elsötétült előttem, utoljára egyetlen kiáltást hallottam, mielőtt teljesen elvesztettem az eszméletem az azonnali vérveszteségtől, fájdalomtól és méregtől:
-LARA!!!