német napsugarak - versek

Szombat esti búcsúlevél

Szombat este volt, mint mindig ittam es írtam,
Az elmult dolgokért, amik már nem voltak, sírtam.

Mint egy gyerek, aki elvesztette a karácsonyi ajandékát,
Már egy felnőtt voltam, aki elvesztette a hazáját.

Amugy még csak 16, de egyedül éltem.
Mint a legtöbb fiatal álmokat kergettem.

Élni éltem, és a lelkem eladtam volna,
Bárkinek csak már ne fájjon a holnap.

Nekem ezt a sorsot szánták,
Jövőmet ők mind látták.

Csak én nem, nem akartam,
Bele sohasem gondoltam.

Hogy lehet és, hogy van is,
Csak abba kellene hagyni.

Az ivást, a sírást, a magammal való vívást.
Ezt mondták. Be nem tartom.

De nem megy!
Fáj tulságosan az élet,
A magány, a létem.
És az életem képe.

Csak be akarok állni és elveszni,
Sajnálom, egy csalódas vagyok,
nem tudtam elég erős lenni.

(szombat este gondolkodsz, vasárnap meg nem teszed, de valahogy a következő héten mégis a korházban kötsz ki, nem baj ihlet legalább van)