Édes balszerencse ✅

7. fejezet

- És még engem néztél bunkónak, meg szexmániásnak. Aztán te sem vagy különb.

- Na, na, na. Azért a kettő között óriási különbség van. Ne merjen még egyszer magához hasonlítani - fenyegetem meg mutatóujjammal.

- Rendben, bocsánat. Lépjünk tovább. És mégis mi vezetett ahhoz, hogy így vélekedj a férfiakról?

- Nem érzi ezt pofátlannak? - förmedek rá.

- Kölcsön kenyér visszajár! Te is analizáltál engem, most én jövök - néz rám lazán.

Ez nem éri! Én nem akarok semmit mesélni.

- Ez nem tartozik magára - fonom össze karjaimat.

- Talán ellopta egy férfi a táskádat? - találgat. - Vagy családon belüli erőszak áldozata voltál? Molesztált az apád? - gondolkozik.

Rögtön elfehéredik az arcom, és ő ezt természetesen észreveszi.

- Ne, komolyan? Sajnálom, nem gondoltam, hogy tényleg ez áll a dolog mögött - szabadkozik ijedten.

- Nem molesztált az apám, jó? - kiáltok fel. - Ha ennyire tudni akarja, majdnem megerőszakoltak - adom ki magamból, aztán sírni kezdek, keservesen.

Még az incidens után sem sírtam. Mindig is erős nő voltam, de most nem tudtam megállítani. De nem bánom, mert érzem, ahogy felszabadulok. Szükségem volt már erre.

- Jézusom - néz rám ijedten, aztán félrehúzza a kormányt, és megállunk az út mellett. - Jól vagy? - érinti meg a karomat.

- Igen - szipogom.

- Elmeséled mi történt? - kérdezi óvatosan, és most nem el-lenkezek.

Annyira jól esett a sírás, talán ez is segít majd továbblépni. Ha már ennyit elárultam neki, akkor a többit is megtudhatja.

- Rendben - sóhajtok fel. - 17 éves voltam. Fiatal és buta. Bulizni voltunk a barátnőimmel, mint minden pénteken. Gondolhatja, hogy milyen ruhában voltam, de nem is ez a lényeg. Bent a szórakozóhelyen megismertem egy férfit. Idősebb volt nálam, jóval, de jófejnek tűnt, és rajtam kívül már mindenkinek volt pasija. Örültem, hogy nekem is udvarol valaki. Az egész estét vele töltöttem. Beszélgettünk, táncoltunk, még egy italra is meghívott, de azt nem akartam meginni. Itt már kicsit erősködött, de ennek ellenére sem ittam bele a pohárba. Gyanús volt nekem a viselkedése, hogy miért akarja ennyire, hogy igyak, így megkerestem a barátnőimet, és velük folytattam a bulizást. De amikor már haza felé tartottunk a fickó megtalált, és elérte, hogy elhagyjam a barátnőimet. Csak ketten voltunk egy kihalt utcában. Először csak megkért, hogy mutassam meg neki a mellemet, de amikor nem engedelmeskedtem, erőszakoskodni, rángatni kezdett, le akarta venni a felsőmet. Itt már kapcsoltam, hogy hogyan is állnak a dolgok és szerencsére el tudtam futni, és utolértem a lányokat. Nem mert utánam jönni - mesélem el.

- Ez borzalmas. Ne haragudj, hogy feltéptem a sebeidet - hajtja le a fejét szomorúan.

Elkezdett sajnálni, és ezt utálom. Nem szeretem, ha így néznek rám, és nem az erős nőt látják bennem. Nem akarom, hogy kedves legyen velem, inkább legyen az a seggfej, aki eddig volt.

- Semmi baj. Igazából nem szörnyűségként éltem meg. Ez adott nekem erőt, és ez tett olyanná amilyen most vagyok. Ha ez nem történik meg velem, talán még mindig egy naiv kislány lennék.

- De mégis megrendült a bizalmad a férfiakban, és ez nem túl jó dolog. Remélem azt a férget sok évre lecsukták - szorítja össze a kezét.