Tekergőnek

Régi seb

Egy sólyom repült el az égen
Én földi halandóként figyeltem
Ahogyan megismertem azt a kékséget
Úgy vált minden fagyossá, megdermedtem.

Egy éve már lassan, hogy nem láttam
S ez idő alatt a szívem kivirágzott, új életet kaptam
Bár régen még akartam, de már nem vártam
Úgy éreztem, ezt is magam mögött hagytam.

Hajnali órákon pillantottam meg a madarat
Szabadon szállt, és én reménykedtem
Karmai közt nem új áldozatot sanyargat.

Egy év eltemetett haragja szakadt fel bennem
Mint forró láva tört ki belőlem
Uralom alá hajtott, nem volt mit tennem
De a félelem is megbújt szívemben

Remegtem, belátom. Nem voltam tökös
Nem mondtam meg neki: : "azt akarom hogy megdögölj!"
Vagy hogy: " a hulládat bassza meg egy ló!"
Elbújtam inkább, mielőtt rájön én vagyok ott.

Lassan hallgattam a villamos csikorgását
Tekergőt néztem, könnyekben ázva
Nem hiányzott, franc se kívánta kezei fogását
Csak a fájdalom köszönt nekem, karjait kitárva

Még él bennem az a vágy
Hogy ketté hasítsam a fejét
Vérben áztatva koponyáját
Amiért kihasznált, és utána mosta kezét.

Egyszerű megoldásom a következő volt,
Nem nehéz de nem is szoros az út
Ezzel magamnak is tettem a legjobbat
Fogtam magam, és leszálltam.